Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Áron ~ 25.fejezet

Még mindig utálom a telet. Annyira szánalmas egy évszak. Miatta olyanokra kényszerülök, hogy holmi Máték kapjanak el az utcán. Ahh, annyira utálom azt a srácot.. Mindig csak bunkózik és kötekedik.. Oké, hogy én is ezt csinálom, de nekem megvan hozzá a jogom, hiszen gyászolom az elmúlt kapcsolatomat, ez a hülye meg mindent tönkre tesz.

A kollégiumba érve, megint kedvem támadna beesni az ágyba de nem lehet, mert holnap 3 dolgozatot is írok és mivel közeledik a félév vége, muszáj jónak lenniük. A szobám most is cseng az ürességtől. Mióta Erik váratlanul kiköltözött és itt hagyta az iskolát, nem kaptam új szobatársat. Bevallom, szeretek egyedül lenni de azért néha jól tudna esni a társaság, főleg, hogy jó lenne kibeszélni valakivel milyen bunkók egyes emberek. 

Miután mindent megtanultam, lezuhanyoztam, csináltam egy forró teát és bebújtam az ágyikómba. Miközben a facebook hírfolyamot pörgetem, meglátom a sítábori jelentkezést, amit az iskola osztott meg. Még soha nem voltam síelni, mert nem éreztem magam elég jónak hozzá. Azonban már tizedikes vagyok, 2 év múlva elballagok és egyetem mellett nem hiszem, hogy lesz időm ilyesmikre. Nem tudom mi, de valami átrendeződött bennem, a telefonom után nyúltam és felhívtam anyát. Győzködtem, hogy mennyire jó lenne elmenni és hogy tényleg biztos vagyok benne, hogy ezt akarom. Néhány percnyi kérlelés után sikerült kicsavarnom egy nem túl magabiztos igent, aminek hála teljesen elöntött a boldogság. Jó lesz végre egy kicsit kikapcsolni és lelépni. 

Másnap reggel, még az első órám előtt felkerestem a tesi tanáromat Sanyi bát. Még éppen, hogy van hely, mázlim van, hogy már most bejöttem. - Legközelebb előbb jelentkezz Áron, különben itthon maradsz - mondja a vállamat veregetve a tanár úr. - Rendben, és köszönöm - mondom boldogan aztán elindulok a föci terem felé. - Nem is tudtam, hogy tudsz síelni buzikám - mondja Máté mellettem elhaladva. 

Ezt most már nem bírom tovább. Utána nyúlok, majd berángatom az első mosdóba amit találok. - Uhh, na mi az ki szeretnéd verni nekem vagy mi? - kérdezi egy sunyi vigyorral az arcán. - Te jó Isten, hogy te mekkora egy paraszt vagy Máté - vágom hozzá és próbálom a falhoz nyomni. - Nézd, tudom hogy ellenállhatatlan vagyok de ha szeretnél testi örömökhöz juttatni, akkor menjünk szobára - mondja ismét nevetve. Ez most hülyéskedik velem? Tényleg azt hiszi hogy buknék egy ilyen bunkó srácra? Aki igaz hogy kibaszottul jóképü, a teste is tökéletesre van csiszolva és a mosolyába beleremeg az egész testem.. Várjunk.. Nem, nekem nem tetszik Máté. ellépek a faltól és elindulok kifelé. - Ne buzizz többet, különben legközelebb megjárod. Hirtelen elém áll és most ő szorít a falnak. Olyan közel jön, hogy a teste már hozzáér az enyémhez. - Te engem csak ne fenyegess - mondja ezt olyan közel, hogy a hófehér fogai közül szálldogáló dinnyés rágó illatát is tökéletesen érzem. - Még mindig jó a dinnyés rágód illata. De most menj szépen mert az ovisok már kérik vissza szerintem. Vagy talán lopod tőlük? - kérdezem határozottságot színlelve. Máté hátrálni kezd, majd inti a fejével hogy gyorsan húzzak onnan, vagy újra bemos egyet mint a kávézóban néhány napja. - A sítáborban találkozunk nyomikám - mondja vigyorogva. A vér is meghült bennem. Fasza lesz ha ez is ott lesz.

                                                                                    ~ 1 héttel később ~

Reggel 6 óra van, a suli előtt ülök, majd megfagyok. Ma indulunk a sítáborba, Olaszországba. Hosszú lesz az út, ezért bekészítettem 3 jó könyvet, 4 liter forrócsokit és egy csomó rágcsálni valót. Percekkel később Eszter is megérkezik végre. - El sem hiszem, hogy rá tudtalak venni, hogy el gyere - mondom mosolyogva. - Most már nekem is kell egy kis pihenés, véget ért a félév, meghaltam, annyit tanultam és most már pihenni akarok. Ez a 6 nap remélem elég lesz hozzá. - mondja fáradtan. - Legalább unatkozni nem fogsz, hiszen Máté is itt lesz.. - mondom lenézően. - Felőlem legyen, a "randink" óta felém se dugta az orrát, sőt minden nap más lányokkal látom. Ha neki ez jó így akkor csinálja. Én aztán nem fogok bőgni utána - mondja határozottan Eszter, mire én együttérzően megölelem. 

Mikor végre megérkezik a busz, mind fölszállunk. Eszterrel az elől lévő helyek egyikét néztük ki magunknak, azonban mielőtt leülhettünk volna Sanyi bá szólt oda nekünk. - Eszter, Áron nem olvastátok el a listát amit tegnap este küldtem? Meghatározott ülésrend van nem ülhet bárki bárkivel - mondja morcosan a tanár úr. Ekkora baromságot. Még hogy nem ülhet bárki bárkivel... 

Az én helyem a busz közepe felé van, a társam azonban nem érkezett még meg. Csak remélni mertem, hogy nem jön, mert akkor kényelmesen ellennék az egész 11 órás út alatt. Percekkel az indulás előtt azonban Máté száll föl a buszra. Gyorsan szétnézek, hogy meggyőzzem magam, hogy van még máshol is hely, nem csak mellettem. Amikor azonban levágódik mellém a pimasz mosolyával az arcán, tudtam, hogy ezt nem úszom meg. - Jó reggelt úti társ. Remélem élvezni fogja a hosszúúúúú utazást - mondja egy ördögi kacaj keretében. - Ja persze, ilyen balfasz is csak én lehetek, hogy veled kerülök össze - motyogom, miközben a fülesem után matatok. - Ne próbáld leplezni, tudom hogy örülsz, hogy egy magamfajta félistennel utazhatsz együtt - mondja a lehető legerotikusabb hangon, ami ember száján kijöhet. - Álmodj csak, gyökér - mondom kissé elpirulva, majd elindítok egy zenét, a másik oldalra fordulok és lassan elszunnyadok.