Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Máté ~ 28.fejezet

Rettenetesen hideg reggel van. Igaz, hogy csupán reggel 7 van, de nem birok tovább aludni. Áron ugyanabban a pózban fekszik, mint ahogy az éjjel lefektettem. Ameddig alszik, elkell gyorsan intéznem valamit, amihez Eszter segítségét is igénybe veszem, ezért a telefonomért nyúlok és már hívom is. - Haló, Eszter.. Fenn vagy már? - kérdezem reménnyel teli hangon. - Igen, semmit nem aludtam.. Főleg a tegnapi után.. Egyszerűen nem megy ki a fejemből mit tettünk Máté... - mondja Eszter kétségbeesett hangon. - Ne aggódj, minden rendben lesz.. Még elég sötét van ahhoz, hogy elintézzük. A szórakozóhelynél találkozunk - jelentem ki, s gyorsan a kabátomért nyúlok, majd kiosonok halkan, nehogy Áron felébredjen. 

Néhány perc múlva Eszter is kijön a szobájából és el is indulhatunk. - Nagyon sajnálom, hogy erre kértelek Eszti.. - mondom elkeseredett hangon. - Ne aggódj, Áronért tettem nem érted.. Bajban volt. Érte bármit megtennék - mondja kissé szomorú hangon. 

10 perc sem telt el és a szórakozóhely azon terasza alá értünk, ahol tegnap lelöktem azt a nyomorult buzit aki megpróbálta megerőszakolni Áront. - Valahová ide húztad a testet? - kérdezem aggódva. - Ne aggódj, jól betemettem hóval, tuti senki nem találta meg - jelenti ki határozottan Eszti. - Ezek szerint... Meghalt? - kérdezem totálisan kétségbeesve. - Sajnálom Máté.. - nyögi ki Eszter, majd barátian megölel. - Minden rendben lesz, ne aggódj - suttogja a fülembe. A hangjától kissé megborzongok, most először érzek ilyet, mióta ismerem. 

- Kezdj el ásni, megvan a test - súgja halkan a fülembe és egy hóból kiálló ujjra mutat, amin megcsillant a felkelő nap egyik sugara. - Ásd ki a lyukat, én addig megyek és megpróbálom letörölni a biztonsági kamerák felvételeit - adja ki a parancsot Eszter.

Már lassan fél órája ások, a nap már szinte fenn van, s még a telefonom is megcsörren. Édes Istenem ki lehet az? A rendőrség.. Mindennek vége.. Amikor azonban megnézem a telefonomat, megkönnyebbülve jövök rá, hogy csak Áron az. Vacogva felveszem a telefont, majd beleszólok: - Jóreggelt, máris fent vagy? - kérdezem kissé vacogó hangon. - Most keltem fel, s láttam hogy nem vagy itt. Hol a fenében vagy ilyen korán reggel? - kérdezi 2 ásítás között. - Csak.. Eljöttem kicsit kocogni, ki akartam szellőztetni a fejem - blöffölöm oda neki. Hamarosan visszamegyek addig maradj a szobánkban - jelentem ki magabiztosan, majd lerakom a telefont. 

- Az a lyuk most már elég mély lesz - jelenik meg hirtelen Eszter - dobjuk bele azt a hullát, aztán húzzunk vissza a szállásra, mert nagyon félek, fázom és éhes is vagyok. - Szerinted mibe halt bele? - kérdezem undorodva, miközben a hullára lapátolom a fagyott földet. - Valószínűleg kitörted a nyakát - mondja Eszter egy nagyot nyelve. Ennyire fontos neked Áron? - kérdezi kíváncsian, a kérdése pedig egészen meglepett. - Nos... Ja, eléggé fontos nekem a kölyök. De érted is megtettem volna - mondom büszkén. - Dehogy tetted volna - mosolyog kínosan Eszter. Erre nem felelek inkább semmit. 

Miután visszalapátoltam az összes földet, lapátoltunk rá egy kis havat, majd az ásót beledobtuk a legközelebbi szakadékba. Már elkezdtek járkálni a turisták, szóval baromi nagy mázlink van, hogy be tudtuk fejezni. - Köszönöm a segítséget.. - nyögöm ki nagy nehezen Eszternek. - Ne köszönd, Áronért tettem, nem pedig érted. - Igazán? - kérdezem, majd közel húzom magamhoz. Mélyen a gyönyörű szemeibe nézek, s az ajkaink már majdnem összeérnek, amikor hirtelen elhúzódik. - Nem. Nem fogom ezt csinálni, nagyon jól tudom, hogy milyen srác vagy. Most megcsókolnál, este pedig már bemásznál a bugyimba. Nem, soha nem lesz köztünk semmiféle kapcsolat - vágja a fejemhez Eszter, majd sietve belép a szobájába. 

Szerintem az eddig le élt 17 évem alatt eddig senki nem utasított vissza. Nem igazán tudom milyen érzéssel tölt ez el, de hagyjuk is most.. Nem ez a lényeg, hanem hogy elintéztük amiért mentünk. Amikor visszaérek a szobánkba, Áron az ágyon hason fekve nyomkodja a telefonját, azonban mikor meglátja, hogy megérkeztem mérgesen rám néz. - Ilyen cuccban jársz el futni? - mutat a vastag pulcsimra ás a kedvenc fekete farmeromra. - Jobban jársz ha nekem nem hazudsz, mert kibelezlek - mondja idegesen. Olyan vicces fejet vág. - Nyugodj le hé, olyan vagy mint egy hisztis palotapincsi - mondom nevetve, mire megragad a pulcsimnál fogva, majd az ágyára lök, s a hasamra ül. - Kit neveztél palotapincsinek, te paraszt? - kérdezi szinte vicsorogva.

 Kezeimmel elkapom, majd egy mozdulattal magam alá teperem, s most már én vagyok felül. Olyan közel hajolok hozzá, amilyen közel csak tudok, majd szóra nyitom a szám: Téged. Téged neveztelek palotapincsinek. Csak bámul rám a hatalmas kék szemeivel, de nem szól semmit. Néha a szemembe néz, néha pedig az ajkaimat pásztázza. - Megcsókolnál mi? - kérdezem vigyorogva. - Álmodban esetleg.. - mondja kipirult arccal, majd leveszi tekintetét az arcomról. 

-Akkor váltsuk valóra az álmom, s csókolj meg - mondom lazán. Szemei kitágulnak, pupillái megnőnek, s kérdően néz rám. - Ne aggódj, csak vicceltem - mondom nevetve, majd leszállok róla. Ekkor egy párnát dob hozzám, majd ezt mondja: Kapd be köcsög.