Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Balázs ~ 8.fejezet

A tegnap éjszaka volt életem egyik legszebb éjszakája. Áron teste volt az amire már nagyon régóta vágytam és végre megkaphattam. Ahogy forgolódok az ágyban nem érzem Áron jelenlétét. Hová mehetett? Álmosan, egy szál alsóban kimasírozok a konyhába ahol hatalmas meglepetés fogad. - Anna?! Te.. Mit keresel itt? Anna a volt a barátnőm akivel még Pesten jártam.. Miután elköltöztünk a kapcsolatot sem szerettem volna folytatni. Nem vagyok a távkapcsolatok híve. - Szia Balázs.. Nagyon hiányoztál már.. - mondja Anna szelíd hangon majd finoman megölel. - Örülök hogy látlak.. Hiányoztál. Mi szél hozott Debrecenbe? - teszem fel a kérdést szőrszálhasogatóan. - Nem tudom hogy ennek örülni fogsz e, de ide költöztünk.. És a Kossuthba fogok járni. Nem tudtam mit válaszolni neki. Egyszerűen lesokkolt a hír. Miután beszéltünk pár szót elküldtem, mert ki kell derítenem mi történt Áronnal. Legalább ötször hívtam de nem vette fel a telefont. Nagyon aggódtam érte. Hétfőn reggel elsőként érek a suliba, nehogy elkerüljük egymást. Szokásosan 5 perc késéssel érkezik, s amikor meglát sarkon fordul és ki megy de én utána kapok és visszarántom. - Hová tűntél tegnap reggel? Miért hagytál ott? Ekkor egy hatalmas pofon égető nyomát éreztem az arcomon. - Egy szánalmas, mocskos rohadék vagy! Kihasználtál! Van barátnőd közben meg az ágyadba csalsz? Gyűlöllek Bolvári Balázs teljes szívemből! - vágja hozzám a súlyos és nehéz szavakat Áron. Tudtam hogy a magyarázkodás itt már nem segít, ezért elengedtem, ő pedig kirohant az öltözőből. Fájt őt így látni, valahogy jóvá kell tennem! Tesi után angol következett és el is indultam a terem felé amikor hírtelen Annába botlok. - Hellóka, milyen az első napod? - teszem fel a kérdést érdeklődést színlelve. - Nahát Balázs.. Nagyon szuper, tetszik a suli meg minden.. De még jobb lenne ha a te osztálytársad lehetnék. Anna szavaiból azt szűrtem le hogy még nem sikerült maximálisan túllépnie rajtam, amit nem is csodálok hisz engem nehéz elfelejteni. - Nem akarsz eljönni moziba délután? - kérdezi Anna, mire nagyon meglepődtem. Nem akartam igent mondani mert Áronra kéne koncentrálnom.. De nem akarom megbántani. - De, miért is ne?! - vágom rá zsigerből. Mit szeretnél nézni? - A Boldog Halálnapot jó lesz? - Persze, miért ne. - Délután 4-kor tali a mozi előtt, ne késs! - adja ki a parancsot Anna. - Tudod hogy sosem kések - felelem pimaszul, mire elmosolyodunk mindketten.Angol előtt bemegyek a terembe, Áron már ott ül, és ahogy látom zenét hallgat. Az óra alatt néhány másodpercre összeért a lábunk, aminek hatására tetőtől talpig elpirult, de aztán gyorsan el is kapta a lábát. Óra végén ketten maradunk a teremben, amit megpróbálok kihasználni.- Beszélhetünk..? - kérdezem halkan és alázatosan. - Nincs miről - válaszol flegmán. Tudom hogy mit hiszel, de Anna és köztem nincs semmi.- Balázs. Nem érdekelnek a kifogásaid, hagyj már végre békén. Én adtam neked esélyt, eljátszottad. Törődj bele! A szavai szinte martak. Átjárta őket a gyűlölet. Lehet hogy végleg elveszítettem? Ebbe bele sem merek gondolni, hisz teljesen megváltoztatott. Akarom őt. Luca nem jött iskolába, ahogy Eszter sem és még nagyon sokan. Mindenkinek betette az ajtót a szombati buli. Iskola után próbálom elcsípni Áront, de nem sikerült. Biztos máshol ment ki. A mozi előtt Anna már vár rám. Percre pontosan 4:00-kor oda sétálok hozzá. - Tudtam hogy nem késel, - mondja kedvesen hangon- Jól tudtad - felelem nevetve.Megvesszük a jegyeket, popcornt, colat és beülünk a hetes terembe. Ismerős arcokat fedezek fel a mögöttünk ülő sorokban. Zsófi és néhány barátnője is itt van. Odaintek neki mire mosolyogva ő is vissza integet. A film nagyon érdekes, bár egy idő után unalmas azt látni hogy a csaj újra és újra ugyan azt a napot éli át. Mikor vége lett, éppen állnék fel a székemből de Anna nem enged. A kezét a combomra teszi majd a másik kezével megfogja a fejem és megcsókol. Nem értettem miért teszi, de nagyon élveztem, teljesen felizgultam. Ezért viszonzásképp én is megfogtam gyengéden az állát és visszacsókoltam. A forró ajkai ugyanúgy égettek mint régen. Megbélyegzett. Szinte már felért Áron csókjá... ISTENEM. Mit csinálok?! Abba hagyom a csókolózást és Annára nézek. - Ne haragudj Anna de most mennem kell. Nagyon jó volt a film, mindent köszi! Az utcán szinte vágtattam, nem akartam arra gondolni ami az imént történt. Szörnyen gyötört a lelkiismeret furdalás. Főleg azért mert még képes voltam élvezni is.

Amikor hazaérek bekapcsolom a laptopom és megnézem írt e Áron. De semmi.. Hírtelen megjelenik egy kis piros 1-es az üzeneteknél, sietve megnyitom hátha ő az, de ami akkor fogadott az mint a penge, úgy hasított belém. Egy kép volt, amin Annával csókolózunk. Zsófi csinálta a moziban és berakta osztály csoportba valamint ezt írta hozzá: " Sokáig fiatalok!" . Próbáltam kitörölni vagy elrejteni de már késő volt. Áron is látta. Vártam hogy ír e valamit, de nem tette. A bűntudat eluralkodott rajtam szinte jött hogy sírjak. Másnap reggel Áron nem jött suliba, amitől még rosszabbul éreztem magam. Hogy cseszhettem el ennyire?