Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Áron ~ 3.fejezet

Már itt van egy teljes hete.. Most megint itt vagyok.. Hétfő reggel van és egyszerüen félek bemenni.. Látom hogy Balázs mindenkivel jól elvan.. Én meg nem is beszéltem vele mióta itt van. Nem tudom, furcsa érzésem van ha a közelemben van. Teljesen megváltozok. A szív verésem gyorsul, gyorsabban veszem a levegőt, érzem ahogy az egész testemet átjárja a bizsergés. És igaz hogy nem látom de szerintem el is pirulok. Oké, hogy biszex vagyok de egyáltalán nem lenne szabad ezt éreznem, hisz nem is ismerem.. De egyszerüen elgyengülök ha meglátom a tökéletesen kidolgozott testét, az aranybarna haját, és a gyönyörű tengerkék szemeit. Tesi órán azt sem tudtam hova nézzek.. Szörnyű vagyok..- motyogtam magamban amikor megjelent hirtelen mögöttem Eszter. - Jó reggelt Áronka. - Utálom ha így hívnak.., förmedek rá. -Megint bal lábbal keltél úgy látom. Ebben a tanévben minden egyes nap. Van valami baj, nem tudok esetleg valamiről?, kérdezte Eszter fájdalommal a hangjában. Nagyon kedvelem, ő az egyik legjobb barátom de még nem vagyok kész elmondani neki.. -Minden rendben Eszter. Ne aggódj. Menjünk inkább mert lassan becsengetnek. Mi is az első óránk? -Tesi. Oh, anyám, ki az az idióta aki hétfő reggel tesit tesz be első órába..? Morcosan elindultam az öltöző felé, erre pont megszólalt a csengő. Fasza. Most késhetek az első óráról, de mind1 is, leszarom. Amúgy is utálom a tesit. Mikor belépek az ajtón hirtelen megjelenik mögöttem Balázs. - Heló Áron, -mondja álmos hangon. Örömmel látom, hogy nem vagyok egyedüli késő. Szokásosan most is látom a szemem sarkából hogy engem néz és várja hogy felvegyem a szemkontaktust, de erre megint nem kerül sor. - Jól érzem, hogy nem kedvelsz engem?, teszi fel hirtelen a meglepő kérdést. - Mindenki beszélgetett már velem rajtad kívűl és nem értem hogy te miért nem..? Megbántottalak valamivel? - Neeem.. Ne haragudj Balázs.. Nem volt még alkalmunk rendesen beszélgetni.. Nem azért mert nem kedvellek.. - Akkor mit szólnál ha suli után elmennénk kávézni? Azt hittem hogy ott helyben elájulok. Bolvári Balázs elhívott kávézni.. Engem? - Hát.. Még meglátom hogy lesz e időm.. ,feleltem majd kimentem az öltözőből egyenesen a tesi terembe. Teltek az órák egymás után, jön az angol. Most osztják ki a szintfelmérőket és kiderül ki melyik csoportba kerül. Már szinte az egész évfolyam neve elhangzott amikor végre én is hallottam a sajátomat. Encsi néni lesz a tanárom, meg sem lepődöm. A legjobb tanár az iskolában. Pár perc múlva Balázs is belép a terembe. Szuper.. Itt is nézhetem a képét.. - Remélem nem baj ha ide ülök melléd, kérdezi egy kisebb erőltetett mosollyal az arcán. - Csak nyugodtan, felelem semmitmondóan. A háttérben hallani lehetett ahogy a lányok szájában összefolyik a nyál, hallom ahogy Balázsról beszélnek. Szerintem ő is hallja, hisz folyamatosan elmosolyodik.

Óra végén lemegyek a szekrényekhez, ahová szintén követ. Nem értem miért van ennyire rám kattanva. Kizárt hogy ő is olyan legyen mint én. - Tudod nekem elég szokatlan hogy te nem beszélsz velem, - szólal meg hirtelen. Megszoktam hogy mindenkivel jól kijövök. De hiába tagadod, te nem kedvelsz engem. - Figyelj Balázs, nehéz nekem ez az év oké? És sajnálom de nem vagyok abban az állapotban hogy jópofizzak az új emberekkel, én ilyen vagyok sajnálom, - mindezt leszegett fejjel mondtam végig. - Legalább néznél a szemembe ha hozzám beszélsz.. Erre a mondatra faképnél hagyom és kimegyek a folyosóra. Tudom hogyha a szemébe néznék elpirulnék és mindenre rájönne. Nem tudhatja meg hogy szerelmes vagyok belé. Várjunk.. Szerelmes vagyok belé? Ezen gondolkodtam míg oda nem értem az osztályteremhez ahol belépve láttam hogy Eszter és Balázs jókedvűen nevetgélnek. Miután észrevették hogy őket nézem Balázs a helyére megy. - Jól szórakoztatok úgy látom, mondom Esztinek kissé flegmán. - Hát igen, nagyon helyes és kedves srác. Fúj Istenem, már Eszti is tocsog a nyálban.. Tök jó hogy neki is bejön..

Miután kicsöngettek, elmentem az ebédlőig ahol leültem kajálni. Balázs ült oda mellém. - Mindig egyedül eszel, - kezdi a beszélgetést. - Nem, csak Esztinek nincs ebédje, Tomi és Zsófi pedig nem jöttek ma be.- Áh értem. Sikerült döntened a kávézással kapcsolatban?, kérdezi reményekkel teli arccal  -Igen, felelem határozottan, és végre belenézek a gyönyörű kék szemeibe. Szeretnék kávézni veled. Mindketten egy kisebb mosolyt csalunk az arcunkra, majd elindultunk, ki a suliból  az egyik belvárosi kávézó felé.