Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nevem Ferdinand John Morgan, egy egyszerű falusi fiú, akinek a jövője egyik pillanatról a másikra felfordult csak azért, mert a szüleim megtalálták életem párját. Hurrá... Gyerekkoromban nem akartam megérteni, de sajnos már betöltöttem a húszat, így el kell fogadnom, hogy én vagyok az utolsó tiszta vérű Morgan egész Creatonban. Ami a családom szerint nagyon fontos. Már, mint nekik, nekem annyira nem. Mert, hogy az van, ez a család kihalóban van, mivel a világunk már nem törődik az ősi hagyományokkal, mi szerint nem vehetsz el azt, akit akarsz, vagy akit szeretsz. Nos, a szüleim, ők még betartották ezt a szabályt, ezért ők is kényszerből házasodtak össze, és bár azt állítják, boldog az életük, sokszor nem ezt láttam.
Szóval apám azzal töltötte az életét, miután megszülettem, hogy felleljen egy még tiszta vérű Morgan lányt, akivel majd összead. És pontosan fél évvel ezelőtt megtalálta. A vén kurafinak sikerült. Élénken él az elmémben az a nap.
~ ~ ~ ~ ~
A műhelyemben szereltem éppen valamit, ezért olyankor szinte megszűnt a világ körülöttem. Nem is hallottam, mikor apám belépett, és megszólított.
- John. Ferdinand John!
- Megkértem már apám, hogy ne hívjon így. - feleltem halkan, mert utáltam, mikor azt csinálta. És azt is, hogy egész életemben magáznom kellett.
- Hidegen hagy, mit gondolsz. Azonnal beszélnünk kell.
Ez semmi jót nem jelentett, ezért leraktam kezemből a szerszámokat, és levettem a munkában használt szemüvegemet.
- Hallgatom. - álltam meg előtte, amire rezzenéstelenült folytatta.
- Megtaláltam a jövendőbelidet. Egy tisztavérű lányt, aki fél év múlva tölti be a tizennyolcat. Akkor fogtok találkozni.
Csak hallgattam, mert nehezen akartam elhinni, hogy az a nap is eljött.
- Addig lelevelezem az apjával, hogy mikor és hol találkoztok, utána pedig összeházasodtok, és neki álltok a szaporodásnak. Tisztavérű utódokat.
Mély levegőt kellett vennem, hogy ne mondjam ki, amit a szívemben gondolok. Nem elég, hogy egy idegen lánnyal akarja összekötni az életem, még azt is meg akarja szabni, hogy mikor és hogyan feküdjek le a feleségemmel?! Úgy éreztem magam, mint egy állat, akit csak szaporításra tartanak, majd a kölykeit vásárra viszik. Ez igen csak feldühített, ezért keresztbe tett karokkal azt feleltem.
- Nem.
Apám is vett egy hangos, mély levegőt, majd közelebb lépett hozzám, és azt mondta hangosabban.
- Nincs olyan, hogy nem. Gyerekkorod óta meg van pecsételve a jövőd, és ezt nagyon jól tudod. Nem hagyom, hogy miattad haljon ki a családfánk!
- De komolyan elvárja tőlem, hogy házasság után szeressek egy idegen nőbe? Hogyan? - bukott ki belőlem a kérdés, amire ő halál nyugodtan jelentette ki.
