Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elenor valóban sokáig fürdött, és tiszta ruhát is vett, és határozottan jobban festett. A kialvatlanság azonban még mindig ott volt a szemében, ezért mondtam neki, hogy feküdjön le aludni, amíg én adok enni a lovaknak. Egy darabig vitatkozott velem, mert ő is jönni akart, de mondtam, hogy majd inkább másnap. Végül sikerült rábeszélnem, így a szobájába vonult.
Miután őket is elláttam, magam is vettem egy zuhanyt, aztán bementem Elenorhoz. Már aludt, mikor lefeküdtem mellé, de nem vettem rossz néven, mert nagyon kimerült lehetett. Nagyon sokat sírhatott is, ám már ott voltam vele. Óvatosan közelebb húztam magamhoz, aztán én is lecsuktam a szemem, és gyorsan elaludtam.
~ ~ ~ ~ ~
Reggel szinte együtt ébredtünk, de ez úttal egyikőnk sem akart lustálkodni. Hamar felöltöztünk, mind a ketten sötét ruhába, aztán sétálva indultunk el ravatalozóba. A csuklyát a fejünkre húztuk, mert egyikünk sem volt kíváncsi a falusiak arckifejezésére, így gyorsan is haladtunk.
Ahogy egyre közelebb értünk, Elenor is idegesebb lett, és remegett a keze. Kicsit jobban megszorítottam, hogy érezze a támogatásom. Bent a házban már várták őt. Meg is beszélték rögtön, hogy elhamvasztják, mi pedig elvisszük a hamvakat. És ekkor feltették a kérdést, amitől nagyon féltem.
- Meg szeretné-e nézni még utoljára az édesapját?
Elenor hallhatóan nagyot lélegzett, és láttam a szemében összegyűlő könnyeket, de végül erősnek mutatkozott, és azt felelte.
- Köszönöm, nem. Úgy akarok rá emlékezni, amilyen élőként volt.
Láttam a férfin, hogy szeretné ezt megcáfolni, vagy rábeszélni, ezért azt mondtam.
- Szóval, mikor lehet a hamvasztás?
- Akár most is, ha a hölgy úgy gondolja.
Kicsit ellenszenves volt a hangsúlya, ami nem tetszett, és picit dühös is lettem, amire Elenor szorította meg a karom.
- Akkor csináljuk most. Kifizetjük a költségeket is rögvest.
A férfinak ez már tetszett, így először lerendeztük vele az anyagiakat. Elenor nem fogadta el a pénzt, amit hoztam, ugyanis az édesapja gondoskodott arról már korábban. Szóval azt is elintéztük, aztán a férfi betette a hamvasztóba apósom testét, és nem is sok idő alatt már porrá is lett. Elenor ezt a karjaimban nézte végig, az egész teste remegett, és csak halkan pityergett. Csodáltam, hogy ennyire tartotta magát. Ezután megkaptuk a hamvakat egy fadobozban, és elmentünk onnan.
~ ~ ~ ~ ~
Én Frost, Elenor pedig Egis hátán indult el a házuktól, hogy végleg elbúcsúztassuk Eric Morgant. Egészen a Langes folyó forrásáig vágtattunk, ami a dél nyugati hegyek lábánál volt. Az idő tökéletes volt, sütött a nap, és kellemes szellő lengedezett. Leszálltunk a jószágokról, akik ittak a patakból, majd a kedvesem elővette a dobozt. A patak egyik szélesebb részéhez sétált, ezért én követtem.
