Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Órákig el tudtam volna nézni, ahogy Elenor sürög-forog a konyhában. Nagyon jól állt neki az a munka, és már szinte a szemem előtt lebegett a jövőnk. A mosogatás után kivett egy nagy tepsit a kamrából, ami tele volt az említett ebéddel, és szörnyen jól nézett ki. A sütőt be is melegítette, aztán berakta oda az ételt.
- Pontosan egy óra kell neki, hogy kész legyen. Amúgy kettő körül szoktunk ebédelni, ha neked is megfelel.
Megnéztem az órám, amin majd nem dél volt, és rögzítettem, hogy egy órakor kell lezárni a sütőt. Bólintottam ekkor Elenornak, és azt feleltem.
- Megfelel. A finom szendvicseid még úgy is elfoglalják a gyomromat.
Kacagott édesen, ahogy szokott, majd mellém lépett, és megfogta a kezem.
- Jól van. Gyere, és addig megmutatom a házat.
A hangjában némi kacérságot fedeztem fel, ami miatt összerándult a gyomrom. Régóta arra vártam, hogy ketten legyünk, és talán most jött el az idő. Felálltam, és elindultunk.
Elég gyors léptekben haladtunk, miközben elkanyarodtunk egy folyosóra. Ott az első baloldali ajtóra mutatott, ami az édesapjáé. Azzal szemben egy vendégszobát említett, benne a zongorájukkal, de azt sem mutatta meg, hanem már húzott is tovább. Nem mintha bántam volna.
- Itt van egy fürdő szoba, - mutatott a következő jobb oldali ajtóra - az ilyen tároló, és szárító. - az a vele szemközti ajtó - És a legutolsó az én szobám. Oda megyünk most.
Vigyorogva húzott maga után, de én ekkor megállítottam. Kérdőn nézett vissza rám.
- Mi a baj?
- Öhm... - jöttem zavarba - A szobád előtt szeretnék még elmenni a mosdóba. Már egy ideje szükségem lenne rá, csak...
- Jaj, de idióta vagyok! - elengedett, és szó szerint homlokon csapta magát. Azon picit meglepődtem.
- Rögtön azzal kellett volna kezdenem, hiszen négy órán át lovagoltál. Bocsáss meg.
- Semmi baj. - simogattam meg a bánatos arcát - Sietek, és találkozhatunk a szobádban.
Ezt nagyon halkan mondtam neki, és ő fel is virult tőle.
- Oké. Várni foglak.
Szinte szökdelve ment oda, én meg gyorsan megrohamoztam a mosdót. Valóban kellett már egy ideje, hogy könnyítsek magamon, ám azóta, hogy Elenor igent mondott, egészen más érzések gyűltek bennem. Tisztában voltam, hogy teljes mértékben még nem mutathatom ki iránta, mit is érzek, és mennyire boldog vagyok. Arra muszáj volt várnunk az esküvőig. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy meg tudjak állni, ha olyan helyzetbe kerülünk, mert biztos voltam abban, hogy fogunk. Ezt Elenor is megerősítette, ám a testi vágyaim ellenére ki kellett tartanom. Nem herdálhattam el az apja bizalmát azzal, hogy két szobával arrébb elveszem a lánya szüzességét.
