Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az időjárás azon a napon valóban nem a legkellemesebben alakult. Szitált az eső, és hideg szél fújt. Komolyan aggódtam Elenor épségéért, hiszen maga is írta, hogy gyerekkorában beteges volt. Nem akartam, hogy elkapjon valamit, mert őszintén aggódtam érte. És magam sem tudtam, miért.
Valahogy az elmúlt hónap alatt furcsa dolgokat fedeztem fel magammal kapcsolatban. Eleinte kíváncsiságból vártam a lány leveleit, de így már a végére nem csak az hajtott, hanem az is, hogy még több dolgot tudjak meg róla. Mert mind az, amiket leírt, elnyerte a tetszésemet. Ám ahogy ebbe jobban belegondoltam, az kicsit megrémített. Kezdte magát ez a nő belopni a szívembe, pedig az egésznek nem is az volt a célja. Itt el is gondolkoztam azon, hogy vajon minden igaz volt-e, amiket magáról megosztott. Mert, hogy én a szín tiszta igazat írtam. De vajon ő is? Össze tudtam egyeztetni a személyiségével, de nem is tudom. A stílust megjátszotta, de a szavak is kitalációk? Ennek utána kellett járnom minél hamarabb, hogy le tudjam tisztázni magamban az iránti való érzéseimet. Szóval elhatároztam, hogy bedobom a kérdést a találkozón.
Felszerszámoztam Szélvészt, és jól felöltöztem, hogy én se fázzak meg az út alatt. Apám nem mondott semmi különöset az indulás előtt, aminek kifejezetten örültem, csak annyit, hogy üdvözletét küldi Elenornak. Ezt tudomásul vettem, aztán el is indultam a zord időjárásban csuklyával a fejemen.
~ ~ ~ ~ ~
Mikor Kotis közelébe értem, ott már nem esett az eső, sőt nyoma sem volt, csak a szél fújt. Ez kicsit megnyugtatott, mert dél felé nem is láttam eső felhőket, így reméltem, hogy Elenornak jobb útja volt idáig. Rá is kanyarodtam arra az útra, ami a Tionist nevű falucskába vitt, majd odavágtattam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az egész helység csendes volt, szinte kihaltnak is mondhatnám. Arra gondoltam, ott is a központban fogunk találkozni, ezért lépésben haladtunk oda. Hamar meg is találtam a kis főteret, ahol állt egy kút középen, körülötte pedig üzletek voltak nyitva. Valahogy hidegebbnek éreztem az ottani levegőt, így kicsit kétségbeestem, hogy ott kell várnom őt, kitudja meddig. Ám emiatt nem kellett volna annyira aggódnom, ugyanis az egyik kávézó előtt megláttam egy szürke kancát. Több is volt, de egyik sem olyan színű. Reméltem, hogy ő Elenor lova, ezért én is kikötöttem oda Szélvészt, majd beléptem a kávézóba.
