Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem jött egyhamar álom a szememre. Igaz apám nem mondott nekem semmit, de ahogy rám nézett, mielőtt magára hagytam, azzal túl sokat is szólt hozzám. Valami olyasmit sugallt, hogy ha kedvelem Elenort, akkor lépjek. Megint a fennmaradás. E miatt nem tudtam aludni.
Forgolódtam is az ágyamban, és inkább arra gondoltam, hogy az a nő, akit először életemben megkedveltem, viszont kedvel, és ráadásul nincs is messze tőlem. Bár még jobb lett volna, ha annál is közelebb van. Kopogás törte meg a gondolataimat, ezért szinte felpattantam. Legutóbb, mikor ilyen későn jött hozzám valaki, az a hír fogadott, hogy anya meghalt, ezért rögtön az ajtóhoz siettem. Remegő kézzel nyúltam a kilincs felé, és mikor kinyitottam, Elenor állt ott meglepetésemre. Meghökkentem, ám ő mosolygott rám.
- Szia. - mondta, én meg értetlenül néztem rá. Mit keres itt?
- Nem akarsz beengedni? - kérdezte, mert én csak tovább álltam ott bambán, aztán hirtelen esett le, hogy valóban az ajtóm előtt áll.
Nem akartam, hogy bárki is meglássa, ezért megfogtam a kezét, és szinte berántottam a szobába, amire kuncogott kicsit. Becsuktam utána az ajtót, és aggódva kérdezzem.
- Miért mászkálsz ilyen későn? Valami baj van? Édesapáddal minden rendben?
Abbahagyta a nevetést, és elkomolyodott.
- Persze. Minden oké. Miért kérdezed? Az én hírnevemet félted, a magadét, vagy azért vágsz ilyen képet, mert azt hiszed, valami rosszat akarod veled tenni?
Huncutul oldalra húzta a száját, amire éreztem, hogy arcomba szökik a pír, és megráztam a fejem. Az eszembe sem jutott, hogy valami olyanra készül.
- Ami azt illeti, igen féltem a hírneved, mivel az éjszaka közepén osonsz át egy férfihoz. De amúgy, - néztem oldalra - nem ezért vágtam ilyen képet.
Megint az az éjszaka jutott eszembe, ezért Elenor közelebb lépett hozzám, és a szemembe nézett.
- Akkor miért?
Picit hallgattam, majd arra jutottam, neki elmondhatom, mert meg fog érteni.
- Egy ilyen éjszakán történt, hogy anya meghalt. Ugyan így szóltak nekem.
- Jaj, ne. - lépett még közelebb, átölelte a derekam, és a fejét a vállamra hajtotta - Nagyon sajnálom. Én csak nem tudtam aludni, ezért gondoltam átjövök. Akarod, hogy visszamenjek?
- Ne. - súgtam a fülébe, én is megöleltem, és a fejére hajtottam az enyémet - De azért remélem, nem látott meg senki.
A végére már mosolyogtam, mert örültem, hogy nálam van, akár milyen szándék is vezérelte. El is hajoltam tőle, az arcába néztem, és láttam, hogy ő is halványan mosolyog.
- Szóval nem tudtál aludni. - folytattam - És biztos nem akarsz tőlem semmit?
- Ne félj, mert nem. Mondtam, hogy csak a férjemnek fogom magam odaadni. És te még nem vagy az.
