Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A mellkasom még mindig iszonyatosan dübörgött, ahogy a folyosón keresztül az előszoba felé haladtunk. Elenor elég gyorsan ment, ám én nem annyira, így a tekintetem végig siklott az alakján, és végül a formás hátsóján állt meg, aminek az érintése olyan volt, hogy... Gyorsan megráztam a fejem, mert már így is túl sokat engedtem meg magamnak. Hogy lehettem olyan perverz, hogy megfogdostam, csak úgy?! Ráadásul az a testrészem is felébredt, aminek nyugton kellett volna maradnia. A gondolatba is tetőtől talpig elvörösödtem, hogy mi történt volna, ha nem jön be az inas... Remek ötlet volt Elenortól, hogy szellőztessük ki a fejünket, mert nekem akkor amúgy sem ott gyűlt össze a vér, így ideje volt átterelni.
Az előszobában a kabáttároló ajtajához nyúltam, és kivettem az egyetlen női köpenyt. Elenor hátat is fordított nekem, így a vállaira terítettem, és ügyeltem arra, hogy egy pillanatra se érjek hozzá. Már így is túl sokat fogtam meg rajta, és annak a meggyónására ezer miatyánk sem lett volna elég. Ezután a saját kabátomat vettem elő, felvettem, majd a bejárati ajtón kiléptünk a hűvösre.
Kint elindultunk hátra az istálló felé, és vagy egy karnyújtásnyira sétáltunk egymástól. Nem mertem ránézni, inkább némán haladtunk, amit nem is bántam. Jobb volt semmiről sem beszélgetni, és semmire sem gondolni. Olyan fagypont körül járt az idő, ám én kigombolt kabáttal sétáltam, hogy ezzel lehűtsem a testem. Ezt Elenor észre vette, ezért elém lépett, és megállított.
- Ferdinand. Meg fogsz fázni, ha így közlekedsz. - nem feleltem, ezért felém nyúlt, és elkezdte a kabátom összegombolni - Nem szeretném, ha megint beteg lennél miattam.
Enyhén ki volt pirosodva az arca, talán a hidegtől, talán a zavartól, de akkor is nagyon aranyos volt, ahogy aggódott értem. Továbbra sem feleltem semmit, inkább csak oldalra néztem, amíg befejezte. Ezután visszaállt mellém, és folytattuk az utat.
Az istállóban a lovak mind nyeríteni kezdtek, ahogy beléptünk, ezért sóhajtottam egyet, és így szóltam mosolyogva.
- Hát itt vagyunk.
- Wáo! Mennyien vannak? - szólalt meg Elenor lelkesen, ezért én is megkönnyebbülten feleltem.
- Jelenleg csak nyolcan. És sajnos már nincs csikónk, szóval nem tudok neked mutatni.
- Semmi baj. Ők is nagyon szépek.
Elindult a karámok előtt, én követtem, és közben elmondtam, melyik lovat hogy hívják, és milyen fajta. Szinte itta a szavaimat, és láttam rajta, hogy tényleg érdekli, és nem csak megjátssza magát. Eléggé bele is lendültünk a lovakról folytatott beszélgetésbe, és már egy idő után úgy viselkedtünk, mintha semmi sem történt volna a szalonban.
Vidáman is hagytuk el a helyet, és indultunk a műhely felé, amikor is eszembe jutott valami, így Elenor felé fordultam, és azt mondtam.
- Ha belépünk, majd mutatok neked egy izgalmas dolgot.
