Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Eljött végre a nagy nap. Szinte kiugrottam az ágyból, amikor megszólalt hat órakor az órám. Magamra kaptam egy játszós ruhát, aztán szinte futva haladtam a házban. Megálltam egy kicsit a másik folyosó előtt, ahol Elenor szobája volt, és egy pillanatig arra gondoltam, hogy én megyek felébreszteni őt, de végül nem tettem. Elindultam a lépcsőn, ahol Rosaval futottam össze, akinél tálcán tálalt reggeli volt.
- Csak nem sikerült nekem felkeltenem téged.
Mosolygott rám, én meg döbbenten néztem az arcát.
- Ezt nekem akarta vinni? - bólintott - Nagyon kedves, de nem vagyok valami éhes. Inkább csak izgatott.
- Azt elhiszem. Csak gondoltam így az utolsó reggelen megérdemelsz egy ilyen gesztust.
Szélesen elmosolyodtam, majd hozzá léptem, és nyomtam egy nagy cuppanóst az arcára.
- Tényleg maga a legjobb nevelőnő a világon. Tudja mit? Inkább vigye be Elenornak, és mondja, hogy én küldöm. Én jelenleg képtelen vagyok nyugton maradni, úgyhogy még utoljára ellátom itthon a lovakat.
Megrázta a fejét, majd azt felelte.
- Gyorsan felnőttél. Johanna büszke lenne rád.
Ettől melegség töltötte el a szívemet, így tovább mosolyogtam.
- De akkor, parancsára beviszem a majdnem hitvesének az ételt Mr. Morgan. Jó munkát.
Nevettem, aztán ő is elindult, és én is.
Szándékosan kerülő úton mentem az istállóhoz, hogy megnézzem a kertet. Minden annyira tökéletesen nézett ki, ahogy kellett. Az út mentét virágok borították, mindenhol fehér. A boltív nagyon jól mutatott a fák előtt, és a kertész a segédjével már tűzték be a rózsákat a helyükre. Az időjárás is pont jó volt, tiszta volt az égbolt, és a nap melegen jött fel a horizonton. A székek még össze-visszaálltak, mert arra még huzatot kellett tenni. Pavilon állt e mellett, ami alatt már a hosszú asztal, és az egymásra rakott teríték állt. Ott is minden fehér volt. Alig vártam a tizenegy órát, amikor is elkezdődik az egész.
Bambultam még egy darabig, majd végül az istállóhoz mentem. A lovak boldogan fogadtak, és már a lovász, Jack is ott volt, és vizet töltött. Őt kértem meg, hogy legyen a tanúm, mert talán ő állt legközelebb a barát státuszhoz velem. Rám mosolygott, és azt kérdezte.
- Még a nagy nap előtt sem akarod kihagyni az etetést?
- Nem hát. Ezzel is gyorsabban telik az idő. És ha egyedül hagytalak volna, akkor nem lennél kész, mire alá kell írnod a könyvet.
Nevetett, majd azt felelte.
- Jól van, de majd alaposan fürödj meg, mert a csodás menyasszonyod biztos nemet mond neked, ha ló szagú leszel az oltárnál.
