Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Teltek a hetek, és végre tényleg beköszöntött a tavasz, ami rengeteg új dolgot is magával hozott. Pár nappal az eljegyzés után Mr. Morgan nekem személyesen írt egy levelet, amiben gratulált a lánykéréshez, és ecsetelte, mennyire helyesli, és örül, hogy én leszek a menye. De az volt a legnagyobb meglepetés az üzenetbe, hogy elnézést kért a viselkedéséért, amit felém mutatott a házukban, sőt megkért, hogy szólítsam Emánuelnek. Szó szerint leesett az állam ettől, és apának is el kellett olvasnia, hogy elhiggyük.
Ez után két hét sem telt el, és meglátogattak minket. Mondanom sem kell, mennyire örültem nekik, ki is tettem magamért a főzés terén, így nem maradtam szégyenben ezt illetően. Akkor ugyan nem tudtunk Ferdinanddal egy kicsit sem kettesben lenni, de nem is bántam, mert megbeszéltük az esküvő legfontosabb részleteit.
A nagy nap dátuma június elseje lett, és Flywayban a Morgan rezidencián kívántuk megtartani. Mert onnan másnap már szerettünk volna nászútra menni a tengerpartra, pontosabban Launitba, ami állítólag Creaton legszebb városa. És mivel apát nem akartam magára hagyni arra a két hétre, Emánuel felajánlotta addig az egyik vendégszobájukat. Bennem egy nagy kérdőjel volt azt illetően, hogy utána mi lesz, mert féltettem apát az egészségügyi állapota miatt, ám ekkor Ferdinand lepett meg. Azt mondta, hogy szívesen hozzánk költözik, és az egyik inasukat is magával hozza, aki segíthet majd nekünk, ha szeretnénk. Apun láttam, hogy nem szívesen beszél erről, pedig nagyon is jól tudta, hogy szüksége van a segítségre. Emánuel is rögtön mondta, hogy az ő házuk is elég nagy mind a négyünknek, szóval oda is költözhetnénk. Erre nem tudtunk rögtön válaszolni, inkább csak megköszöntük az ajánlatot, és apával ezt majd később beszéljük meg. Szóval az, hogy hol fogunk lakni, az még kérdéses volt. Az anyagiakról is beszélni kellett, ám hamar túljutottunk rajta, mert Mr. Morgan azt mondta, hogy azzal nem kell törődnöm. Ő és Ferdinand elintézik. Ez furcsa volt, ám nem akartam velük vitatkozni róla.
A legfontosabb dolgok után nekem azért még voltak kérdéseim. Mint például a díszítés, a vendégek, és a vacsorát illetően, és erre azt a választ kaptam, hogy minden úgy lesz, ahogy én szeretném, ugyanis én vagyok az egyetlen nő a családban. Na, nekem sem kellett ennél több biztatás. Miután elmentek a hamar találkozás ígéretével, rögtön neki láttam elméletben az esküvő tervezésnek.
Naphosszat ücsörögtem az ebédlő asztalnál, és papírral a kezemben mászkáltam, mert ha valami az eszembe jutott, azt rögtön a papírra kellett vetnem. Fehér virágokat akartam, és olyan csokrot is. Jázmin lett volna a legjobb, de nem tudtam, megvalósítható-e. Le is írtam Ferdinandnak, ugyanis az volt a terv, hogy én fejben mindent kitalálok, és ők otthon elintézik. Így lett, hogy jázmin csokrot írtam, és fehér rózsát a díszítésnek, ha el tudják intézni. Azt is javasoltam, hogy a vacsora ne legyen túl gondolva. Egyszerű tyúkhúsleves, főtételnek sültek, legyen egy csokoládétorta és apró sütemények. Nekünk nem voltak se rokonaink, se barátaink, így Ferdinandra bíztam a vendégeket és a létszámot. Fel kellett bérelni még az anyakönyvvezetőt, aki összead minket. Azt úgy képzeltem el, hogy felállítunk egy virágokkal teli boltívet, ahol ott állunk majd ketten, és a hivatalos személy. A többiek pedig mögöttünk székeken ülnek. Arra gondoltam, ha jó idő lesz, akkor az asztalt a kertben kellene megteríteni. Ha viszont nem, és sokan sem leszünk, akkor egyszerűen az ebédlőben, esetleg egy pavilon alatt. Ahogy ők gondolják.
