Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A szobám teljesen üres volt, mikor bementem, hogy egy szebb öltözetet vegyek magamra. Elenor még az ágyat sem igazította meg, de nem is vártam el tőle. Hamar átvedlettem, és már siettem is le a konyhába azt remélve, hogy Elenor még eszik, és csatlakozhatok hozzá.
Az ebédlőn át mentem, és örömömre ő ott ült, valamit majszolt, és közben könyvet olvasott. Mosolygott, amikor meglátott, és be is csukta a könyvet.
- Szia. Jó étvágyat.
Köszöntem neki, és helyet foglaltam mellette.
- Szia. Mi újság? Hogy telt a reggeled?
Kérdezte álcázva, hogy sikerült-e kiszöknöm.
- Köszönöm jól. Az istállóban találkoztam csak édesapáddal, és egy jót beszélgettünk.
- Miről?
Nézett vissza rám kicsit aggódva, de én átkaroltam, és az arcába suttogtam a választ.
- Csak férfias dolgokról, ne izgulj.
Az arca változatlanul gyanakvó maradt, ezért én loptam tőle egy csókot, majd mosolyogva magam elé vettem egy tányért, és enni kezdtem.
- Én is összefutottam a te apáddal, még a folyosón...
Mondta hirtelen, amire félrenyeltem egy falatot, és erősen köhögni kezdtem. Nagy nehezen tudtam csak visszaállítani a lélegzetem, de tudni akartam, mi történt.
- És? - kérdeztem halkan, és gyorsan ittam egy kis vizet.
- Nem vagyok biztos abban, hogy bevette a mesém, de talán igen. - suttogta nagyon halkan - Elég furcsa volt, és úgy végig nézett rajtam, hogy kicsit megijedtem.
A szavaitól elöntött valamiféle ismeretlen aggodalom, és némi harag. Egészen felé fordultam, és kicsit hangosabban visszakérdeztem.
- Hogy érted ezt?
- Úgy, ahogy mondom Ferdinand. - szégyellte el magát, és az arca elpirult - Úgy nézett végig rajtam, mint ahogy egy férfi egy nőn szokott. Azt hiszem...
A hangja megremegett, én meg ettől olyan ideges lettem, azt hittem rögtön felrobbanok. Hittem Elenornak, és sajnos ki tudtam nézni apámból az ilyet. Mert anya még csak pár hónapja halt meg, de már láttam hozzá bemenni az egyik régi szobalányunkat. Akkor nem akartam vele foglalkozni, de már nem hunyhatok szemet előtte. Főleg, ha Elenort nézte ki magának.
- Az én hibám, nagyon sajnálom. - mondta hirtelen a lány, szinte sírós hangon - Nem kellett volna mászkálnom abban az öltözetben.
- Nem Elenor. - öleltem át a derekát, megfogtam az egyik kezét, és a fejére hajtottam az enyémet - Te semmi rosszat nem tettél. El kellett volna kísérjelek, és nem úgy elrohannom, és magammal foglalkoznom. Nagyon sajnálom.
