Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Olyan fél órát kocsikáztunk a Laguna szállodához a város széléig. Elenor nagyon csendes volt, ugyan akkor sokat nézelődött és ámuldozott. Arra gondoltam, ő is ideges lehet mert, hogy én nagyon az voltam. Percek választottak el attól, hogy végre a világ végén kettesben legyünk, és semmi ne válasszon el attól, hogy az érzéseinket tettekben mutassuk ki. Így hát én sem beszéltem.
Megköszöntük a kocsit, mikor megálltunk, aztán be is mentünk a hatalmas, kastélynak kinéző épületbe. A porta is látványosan szép volt. Hatalmas csillár lógott a márvány padló felett, és egy fényesre csiszolt pult állt velünk szemben. Egy szépen kiöltözött nő a mögött mosolygott, ugyan akkor a tekintetével méregetett minket.
- Üdvözlöm önöket a Laguna Hotelben. Miben segíthettek?
Elenor csak csendben meghúzta magát mögöttem, és a kezemet szorította, így én feleltem.
- Ferdinand John Morgan néven van foglalásunk.
A nő megnézett egy könyvet, és mikor meglátta azt, sokkal kedvesebben fordult felénk.
- Egy nászutas lakosztály Mr. és Mrs. Morgannak. Nagyon gratulálok!
- Köszönjük. - feleltem, ám Elenor még mindig nem mondott semmit, csak mosolygott.
- Ahogy látom, két hétre jöttek teljes ellátással. Itt a földszinten van az étkező, ahol azokat elfogyathatják, ám a reggelit a szobába is szervírozzuk. Leszólnak ide a távbeszélőn, és azt viszünk, amit kérnek. Itt van a kulcs, ő pedig felkíséri önöket. Bármivel kapcsolatban forduljanak hozzám.
Bólintottam, és közben megjelent egy egyen ruhás fiú, aki át is vette a csomagjainkat. Még alá kellett írnom a könyvet, aztán elmondtam, hogy jönni fog még bőröndünk, majd a nő kellemes időtöltést kívánt, és elindultunk a fiú után. Ő bevezetett minket egy emelő szerkezetbe, ami a legfelső emeletre vitt. Ott a kettes számú szobát nyitottuk ki.
- Aszta. Ez nem semmi!
Kiáltott fel Elenor, és nézelődött, én meg addig adtam pár arany Pulát a fiúnak, majd kulcsra zártam az ajtót.
A lakosztály valóban első osztályú volt. Márvány és fenyő keveredett a modern városi stílussal. Volt egy előszobánk egy étkezőasztallal, és bárral, és abból nyílt a hálószoba. Óriási volt az ágy, és rózsaszirmok lepték be. Kicsit zavarba jöttem ettől, ám a feleségem egy cseppet sem. Vigyorogva nézelődött, a fürdőt is megnéztük, amiben szintén nagy fürdőkád terült el, majd kinyitotta az erkély ajtót. Egyenesen a tengerre nyílt a kilátás, és kellemes esti levegő lengett be a szobába. Elenor a karzatra támaszkodott, így én is mellé léptem.
- Ez csodaszép. Apud nagyon jól választott.
- Van ízlése az biztos. - feleltem, aztán nagyon elcsendesültünk.
