Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Olyan fél órát kocsikáztunk a Laguna szállodához a város széléig. Elenor nagyon csendes volt, ugyan akkor sokat nézelődött és ámuldozott. Arra gondoltam, ő is ideges lehet mert, hogy én nagyon az voltam. Percek választottak el attól, hogy végre a világ végén kettesben legyünk, és semmi ne válasszon el attól, hogy az érzéseinket tettekben mutassuk ki. Így hát én sem beszéltem.
Megköszöntük a kocsit, mikor megálltunk, aztán be is mentünk a hatalmas, kastélynak kinéző épületbe. A porta is látványosan szép volt. Hatalmas csillár lógott a márvány padló felett, és egy fényesre csiszolt pult állt velünk szemben. Egy szépen kiöltözött nő a mögött mosolygott, ugyan akkor a tekintetével méregetett minket.
- Üdvözlöm önöket a Laguna Hotelben. Miben segíthettek?
Elenor csak csendben meghúzta magát mögöttem, és a kezemet szorította, így én feleltem.
- Ferdinand John Morgan néven van foglalásunk.
A nő megnézett egy könyvet, és mikor meglátta azt, sokkal kedvesebben fordult felénk.
- Egy nászutas lakosztály Mr. és Mrs. Morgannak. Nagyon gratulálok!
- Köszönjük. - feleltem, ám Elenor még mindig nem mondott semmit, csak mosolygott.
- Ahogy látom, két hétre jöttek teljes ellátással. Itt a földszinten van az étkező, ahol azokat elfogyathatják, ám a reggelit a szobába is szervírozzuk. Leszólnak ide a távbeszélőn, és azt viszünk, amit kérnek. Itt van a kulcs, ő pedig felkíséri önöket. Bármivel kapcsolatban forduljanak hozzám.
Bólintottam, és közben megjelent egy egyen ruhás fiú, aki át is vette a csomagjainkat. Még alá kellett írnom a könyvet, aztán elmondtam, hogy jönni fog még bőröndünk, majd a nő kellemes időtöltést kívánt, és elindultunk a fiú után. Ő bevezetett minket egy emelő szerkezetbe, ami a legfelső emeletre vitt. Ott a kettes számú szobát nyitottuk ki.
- Aszta. Ez nem semmi!
Kiáltott fel Elenor, és nézelődött, én meg addig adtam pár arany Pulát a fiúnak, majd kulcsra zártam az ajtót.
A lakosztály valóban első osztályú volt. Márvány és fenyő keveredett a modern városi stílussal. Volt egy előszobánk egy étkezőasztallal, és bárral, és abból nyílt a hálószoba. Óriási volt az ágy, és rózsaszirmok lepték be. Kicsit zavarba jöttem ettől, ám a feleségem egy cseppet sem. Vigyorogva nézelődött, a fürdőt is megnéztük, amiben szintén nagy fürdőkád terült el, majd kinyitotta az erkély ajtót. Egyenesen a tengerre nyílt a kilátás, és kellemes esti levegő lengett be a szobába. Elenor a karzatra támaszkodott, így én is mellé léptem.
- Ez csodaszép. Apud nagyon jól választott.
- Van ízlése az biztos. - feleltem, aztán nagyon elcsendesültünk.
