Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Olyan gyorsan vágtattam Randal felé, hogy még sötét sem lett, mire odaértem. A falusiak furcsán néztek rám, már tudtam is miért. Tudnak Eric haláláról, és mivel magam jöttem Elenorhoz bőrönddel, már egyből botránkozva néztek rám. Hát, rohadtul nem érdekeltek, ezért tovább vágtattam a Morgan házhoz.
Már a kapunál láttam, hogy semmi nem olyan, mint kéne lenni. A kert el volt hanyagolva, gyomok lepték el a virágokat, és a fű is hosszú volt. A lovak nyerítését a kapuba hallottam, így egyenesen oda mentem. Egis és Frost fájdalmasan kiabáltak, és ahogy megláttam őket, kicsit elszörnyedtem. Mind a kettő sebes volt, mert ki akartak szabadulni a karámjukból. Ugyan is se élelem, se víz nem volt előttük. A harmadik lovat azonban nem hallottam. Odaléptem hozzá, és azt láttam, hogy élettelenül hever a földön. Úgy tűnt pár órája már halott volt. Ez még jobban kétségbe ejtett, ugyanis azt jelentette, hogy Elenor a gondoltnál is jobban maga alatt van. Még az állatokkal sem törődött.
Hamar megtöltöttem két vödröt vízzel, és a lovaknak öntöttem. Azonnal ittak, ezért addig élelmet is gyűjtöttem nekik, és a tartókba tettem. Egészen megnyugodtak, így a sebeiket bekötöztem, és kicsit megfésültem őket. Nyitva hagytam az istálló ajtaját, mert tudtam, hogy a döglött állatnak hamarosan szaga lesz, de nem akartam még azzal foglalkozni. Látnom kellett Elenort, de rögtön.
A ház sem nézett ki olyan szépen, mint máskor. A holmik szét voltak dobálva, a szennyes edény a mosogatóban állt, és áporodott volt a levegő.
- Elenor! Hol vagy?
Kiáltoztam, miközben nyitogattam az ablakokat, de semmi válasz nem jött. Nem volt a szobájában, sem a nappaliban, sem a fürdőben. Félve, de kinyitottam Mr. Morgan szobáját. Az ágy üres volt, mert már elvitték onnan a testét. A sarokban a földön viszont megláttam a kedvesemet, aki mozdulatlanul összekuporodva ült.
- Elenor...
Szóltam megint, de nem felelt, ezért sietve hozzá léptem. Megérintettem a hátát, ami hideg volt, mint a jég, majd az arcát magam felé emeltem. Szörnyen festett. A szemei kialvatlanok voltak, a szép haja kócosan lógott, és a bőre ki volt száradva. Volt egy olyan sejtésem, hogy ő sem evett és nem ivott azóta, mióta az apja meghalt.
- Ferdinand? - nézett rám homályosan, és a hangja rekedt volt. Elszomorított a látványa, az meg pláne, hogy képes lett volna belehalni a bánatba.
- Én vagyok az. Most már minden rendben lesz.
Könnyek gyűltek a szemében, és bár tudtam, hogy nincs egészen magánál, még is felfogta, hogy ott vagyok vele.
- Gyere szépen.
A karjait a nyakam köré fonta, ezért én felkaptam a földről. Az egész teste hideg volt amiatt, hogy a földön üldögélt, ráadásul csak pizsamában volt. A szobájába vittem, befektettem az ágyába, és jól betakartam. Még a cserépkályhát is begyújtottam, mert azt akartam, hogy felmelegedjen, és összeszedje magát. Főztem gyorsan egy nyugtató teát is, majd lassan megitattam vele. Semmit nem mondott, de azért érzékeltem, hogy kezd jobban lenni.
