Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ferdinand John Morgan. Akarod az itt jelenlevő Elenor Mary Morgant házastársadul, amíg a halál el nem választ?
- Igen! - felelte határozottan a legfontosabb kérdésnél, én meg szörnyen boldog voltam.
- Elenor Mary Morgan. Akarod az itt jelenlevő Ferdinand John Morgant házastársadul, amíg a halál el nem választ?
- Igen! - feleltem én is jó hangosan vigyorogva.
- Akkor ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket. Jöhet az első hitvesi csók.
Na, azzal nem kellett ránk várni. Ferdinand megragadta a derekamat, majd kicsit szenvedélyesebben megcsókoltuk egymást, sőt még enyhén hátra is döntött. A vendégek hangosan tapsoltak, és fütyültek, nekünk pedig fülig ért a szánk. Azzal hivatalosan meg is volt az esküvő, így jöttek a vendégek gratulálni.
Az emberek felére sem emlékszem, akik bemutatkoztak, mert eléggé zavarban voltam, amiért idegenek bámultak meg, és csókoltak kezet. Ez után fotózás következett, de nem vittük túlzásba. Ferdinand hasa amúgy is megkondult, így alig álltam meg, hogy ne nevessek hangosan. Emánuel, aki amúgy nagyon fess volt, mint mindig, be is terelte a násznépet a pavilon alá, így mindenki helyet foglalt. Mi az asztal végében ültünk, míg a többiek a hosszú oldalon, ezért szerencsére nem nagyon lehetett velük beszélgetni, de nem is kellett, mert már el is kezdték a csevejt maguk között. Ferdinand ekkor felém fordult, nagyon lassan végig nézett rajtam, és azt súgta.
- Meseszép vagy. Akár egy királynő!
- A hercegnő volt a célom, de így még jobb.
Vigyorogtam, és megsimogattam az arcát, amire adott egy puszit. Ekkor megláttuk, hogy hozzák az ennivalót, így elcsendesedett a nép főleg, hogy Emánuel felállt, és kanalával megkocogtatta a pezsgős poharát.
- Kedves vendégek. Köszönjük, hogy eljöttek, és velünk együtt ünneplitek meg e házasságot. Nagyon sok boldogságot, és utódot kívánok fiamnak, Ferdinandnak, és bájos menyemnek Elenornak. Éljetek sokáig!
Azzal a poharát felénk emelte, mindenki más is, majd ittunk.
~ ~ ~ ~ ~
Az ebéd nagyon finom volt, és mindenki degeszre ette magát. Vártunk is a süteményekkel, így addig beszélgettünk az emberekkel. Mindenki nagyon vidám, és szórakoztató volt, bár én legszívesebben már máshol lettem volna. Egy tengerparti szállodában, ami sajnos több órányira volt, sőt napra. Nem tudtam, hogy bírom majd ki addig.
- Gyerekek. - fordult felénk egy férfi, és mintha a gondolataimat olvasta volna ki - Igaz, hogy Launitba mentek nászútra?
- Igen. - felelte Ferdinand kicsit zavartan, és szerintem ő is azt kívánta, hogy gyorsan lépjünk túl ezen a témán, mielőtt még valaki részeg jó tanácsokkal nem akarna ellátni minket a nászéjszakáról.
