Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amíg Ferdinand elintézte a dolgait, én Emánuelnél voltam, aki elmondta, hogy nagyon jól haladnak az előkészületek, így sajnos nem nagyon van mit csinálnom. De, ha még is, akkor szólni fog. Azt megköszöntem, aztán indultam a házat felfedezni. Szinte mindenhol belebotlottam valakibe, és az illető megkérdezte, segíthet-e, de én nemet feleltem nekik. Nagyon kedvesek voltak velem, ami igazán jól esett.
Éppen a fenti folyosón sétáltam, amikor szembe jött velem Ferdinand, ezért felvirultam, ám ő mintha észre sem vett volna, mert zaklatottnak tűnt. Akkor nézett rám, mikor rászóltam.
- Ferdinand. Mi a baj?
Hozzám lépett, aztán sóhajtott egyet, és azt mondta.
- Csak volt egy kellemetlen beszélgetésem Charlotte-tal.
Már a nevétől is felment bennem a pumpa, de azért megpróbáltam nyugodt maradni.
- Miért?
- Megkértem, hogy viselkedjen veled kedvesen, de elő kellett vennem azt a nyers hangsúlyt, ami nem én vagyok. Mert igazad volt. Tényleg nem kedvel téged miattam.
- Én mondtam. - jelentettem ki, és szörnyű volt a tudat, amiért igazam volt. A kis csaj szerelmes volt Ferdinandba, ami ellen nem tudtuk igazából mit tenni.
- De amúgy, köszönöm, hogy kiálltál értem megint.
Nagyon közel állt hozzám, a mellkasunk is összeért, a kezét a nyakamra tette, és megcsókolt.
- Te vagy a szerelmem, hát kiért állnék ki, ha nem érted.
Ez megdobogtatta a szívem, így mosolyogtam, és megsimogattam a haját.
- És, mi lesz vele?
- Semmi. - vágta rá - Már nem tekintek rá úgy, mint az előtt. Már mint barátként. Fontosabb dolgunk is van, mint miatta bosszankodni.
Bólintottam, majd megfogtam a kezét, és ideje volt témát váltanunk.
- Apud szerint jelenleg nincs teendő. Szóval mi lenne, ha játszanék kicsit a zongorátokon, utána meg kimennénk a lovaimhoz.
- Remek ötlet. Menjünk.
Azzal elindult a földszinti szalonba.
~ ~ ~ ~ ~
Teltek a napok, és én egyre otthonosabban éreztem magam a nagy házban. Szinte minden reggel vagy délelőtt segítettem a konyhában, mert attól hasznosnak éreztem magam, és nem egy vendégnek, akit folyton kiszolgálnak. Az esküvői teendők folytak maguktól. Már elkészült a kovácsoltvas boltív, és felállították az udvaron, aztán én és a kedves kertész együtt találtuk ki rá a virág kompozíciót. Néhányszor elmentünk lovagolni is Ferdinanddal, aki amúgy az apjával intézte az örökségét, és a házunk ügyét. Így nem töltöttük a napok minden percét együtt, de nem is bántam, mivel az otthonunkról volt szó.
