~ Part 9 ~

350 14 0
                                    

Valahogy azon a péntek reggelen, úgy minden összeillet, és mintha az ég is nekünk kedvezett volna

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Valahogy azon a péntek reggelen, úgy minden összeillet, és mintha az ég is nekünk kedvezett volna. Bár hideg volt, a nap kicsit sütött, és nem fújt annyira a szél, mint eddig. Hó még nem esett, ezért minden út kemény és száraz volt. Egy kicsi táskába pakoltam be azt a kevés cuccomat, ami másnapra is elengedő volt. Egy nagyon kényelmes fehér hosszú inget vettem magamra, és egy földig érő fekete szoknyát. Ugyan volt ennél sokkal szebb öltözetem is, ám ezt megfelelőnek találtam utazáshoz, és vendégségbe egyaránt. Ráadásul jól is állt nekem. A hajam megtekergettem, és lófarokba fogtam, mert nem akartam csapodárnak tűnni Ferdinand apja előtt. Utoljára még magamra vettem egy stólát, és a téli köpenyem, úgy mentem apához, aki az előszobában várta a hintót.

- Pont jókor. A kocsi is megjött. - mondta nekem lelkesen, ezért én csak rámosolyogtam, de nem szóltam semmit.

- Izgulsz, drágám?

- Hát persze, apu. Soha nem voltam még ilyen vendégségben.

Vágtam rá, ám nem ez volt a teljes igazság.

- Jó lesz, majd meglátod!

Nem szóltam erre semmit, hanem felemeltem a táskám, apa is az övét, majd bezártuk a házat, és felültünk a kocsira.

Nem szóltam erre semmit, hanem felemeltem a táskám, apa is az övét, majd bezártuk a házat, és felültünk a kocsira

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

~ ~ ~ ~ ~

A három órányi utazás egyáltalán nem volt megterhelő. Apa végig bámészkodott az ablakon, és szerencsére nem nagyon beszélgettünk. Ezt örömmel vettem, ugyanis borzasztóan ideges voltam. Mert Ferdinandot több mint két hónapja láttam utoljára, és ugye az sem volt hosszú. Azóta meg rendszeresen küldtük egymásnak az üzeneteket, volt, hogy egy héten többet is. Rengeteg mindenről beszélgettünk, és olyan dolgokat árultunk el egymásnak, amit talán még a szüleink sem tudnak. Kialakult egy erős bizalom kettőnk között, ezek miatt, és lehet, hogy ennél is több. Csak nem tudtam, mi is az. A levelezés már kevésnek bizonyult arra, hogy ezt kiderítsem, így már látni akartam őt, és érezni a közelségét, hogy megtudjam. Mi ez az érzés, ami oly nagyon a hatalmába kerít?

Végül megérkeztünk Flywaybe, és átszeltük a teljes várost, hogy a Morgan házhoz jussunk. Arról sosem beszéltünk, hogy ők még is milyen ranglétrán helyezkednek el, bár azt már sejtettem, hogy több pénzük van, mint nekünk, hiszen lovakat tenyésztenek, és saját kocsijuk van. Na, ez a birtokuk láttán be is bizonyosodott.

Kelletlen frigy? (befejezett)Where stories live. Discover now