Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tágra nyitott szemekkel olvastam el harmadjára is a levelet, amit Mr. Morgan küldött az apámnak. Meghívott magukhoz egy egész napra, ráadásul az a nap másnap volt. Leírta az utat, és azt is, hogy Elenor kimegy elém a falu szélére. Egyszerre kitörő öröm, és izgalom lett úrrá rajtam, na meg az aggodalom, hogy apám nem enged el. Össze is hajtogattam a levelet, majd visszatettem apám elé az asztalra. Rám nézett, ezért azt kérdeztem.
- Mi a válasza?
Letette a tollát, összekulcsolta a kezeit, majd az arcomat fürkészte. Az a pár másodperc csönd idegtépő volt, szinte hallottam a hevesen dobogó szívemet, amikor végre megszólalt.
- Ha rendesen megborotválkozol, és elmész a borbélyhoz, akkor elmehetsz.
Megdörzsöltem a több napos borostámat, majd eggyel közelebb léptem apám íróasztalához.
- Köszönöm apám. Tényleg hálás vagyok.
Bólintott, és még hozzátette.
- Csak ne csinálj semmi meggondolatlanságot.
A hangsúlyából pontosan értettem, hogy mire gondolt, így éreztem, hogy az arcomat elönti a forróság.
- Vissza tudom fogni a vágyaimat, még ha ő olyan vonzó is.
Ismét bólintott, és már látszólag nem is volt több mondani valója. A levelet odaadta, hogy nálam legyen az útleírás, majd elbocsájtott. Én azon nyomban átöltöztem, és bementem a városba, hogy levágassam a hajam, és a szakértő megborotváljon. Aztán meg már csak várnom kellett, hogy reggel legyen.
~ ~ ~ ~ ~
Korán keltem, bár amúgy is alig aludtam valamit, annyira izgatott voltam. Mr. Morgan tízórai teára várt hozzájuk, és mivel lóval kicsivel kevesebb, mint négy óra az út, így fél hatkor már útra készen álltam. Apám mondta, hogy inkább hintóval menjek, de én nem akartam. Az elakadhat a hóban, és sok más akadály is az útjába kerülhet, én viszont nem akartam egy percet sem elvesztegetni. Felszerszámoztam Szélvészt, be is takargattam, gondosan elraktam az ajándékokat, majd még utoljára megnéztem a térképet, és indultam is.
Randal valóban nem volt közel, és még a térkép sem jelölte, olyan kicsi falu. A mellette lévő községet céloztam meg, és elég jól haladtunk a sötét ellenére is. Amúgy tiszta volt az ég, a napfelkelte pedig gyönyörű. Kétszer azért megálltam út közben, adtam néhány cukrot a jószágomnak, aztán mentünk tovább.
Végül még jóval tíz előtt meg is pillantottam a kis falut, és egy tábla mutatta, hogy az Randal. Így is elég izgatott voltam az utazás miatt, de ahogy lépésben haladtunk és közeledtünk a hely északi széléhez, még jobban beindult a szívem. A gyomromat is apró görcsök ráztak, mert szörnyen ideges lettem. Csak percek választottak el attól, hogy lássam Elenort, majd érinthessem, és a karjaimba zárhassam. Már csak a gondolatától is felkorbácsolódtak az érzéseim, ezért hátrahajtottam a csuklyát a fejemről, hogy lehűtsem a forró fejem. Tisztán kellett gondolkoznom, mert nem csak a szerelmemmel kellett találkoznom, hanem az apjával is.
