Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Pontosan érkeztem a faluba, mert apám nagyon jól tudta, mikor kell elindulnom, hogy dél előtt pár perccel ide érjek. A barna kabát volt rajtam, ahogy óhajtotta, és a fekete ménnel, vagyis Szélvésszel vágtattam ide. Le is szálltam a hátáról a központban, ami egy piac volt kevés zöld területtel, ahol padok, és ló itató is fenn volt tartva. A kikötözött jószágok között nem láttam pejt, és az emberek között sem tizennyolc év körüli, hosszú szőke hajú lányt. Gondoltam késik, mert hát még is csak nőből van, ezért leültem a padra kicsit odébb Szélvésztől. Arra gondoltam, nem baj, ha én látom meg őt előbb, és szemügyre veszem, mielőtt feltárom a kilétem.
Elég sok ember fordult meg akkor, mert ugye ebédidőre járt, így a helyi parasztok lóháton özönlöttek a földekről falatozni. Én cseppet sem voltam éhes, inkább kíváncsi. Vajon betartja a lány az ígéretét, vagy megszökött, és annyira hidegen hagyja a házasság, mint engem? Bennem is felmerült a szökés, vagy az, hogy vissza se megyek, ám túlságosan sajnáltam a szerszámaimat otthagyni apámnak. És biztos a találmányaimon adná ki a dühét, ha rájönne, hogy leléptem. Ezért inkább vártam.
Talán fél óra is eltelt, de egy olyan lányt sem láttam, aki illet volna a leírásnak. Szürke ló volt, de utasa nem szőke. Szőke lány jött, de nem olyan lovon, és a legtöbben nem egyedül. Egészen lecsúsztam a padon, és nagyokat sóhajtottam, amikor meghallottam a mellettem ülő két vénasszony megbotránkozó siránkozását.
- Azt figyeld Marge! Az a kishölgy nadrágban üli meg a lovat!
- Micsoda szemérmetlen és tiszteletlen kis fruska. Az anyja helyében jól elfenekelném az biztos...
Odanéztem, ahová a vén szatyrok mutogattak, és én is szemügyre vettem azt a "szemérmetlen fruskát". Egy világos pej kancán közeledett, és fekete bőrnadrág volt rajta, ami miatt az idomai igen csak jól látszódtak. Halkan elnevettem magam, mert abban az időben valóban illetlennek számított az olyan viselet egy fiatal nőtől, ezért nem csoda, hogy az öregek majd szívrohamot kaptak a látványától. Tovább néztem a lányt, mert erre felé tartott, így az arcára tévedt a tekintetem. Semmi smink nem volt rajta, csak nézelődött elégedett arccal, ami elég szép volt úgy pipere nélkül is. A haját nem lehetett látni, mert egy fekete cilinder alá bújtatta. Ennél eszembe jutott valami. A fekete kalap. Előrébb hajoltam, és még jobban megnéztem a lányt. Az ujján akadt meg végül a szemem, ahol ott virított egy szitakötős gyűrű. Láttam már azt egy könyvben, mert az nem volt más, mint az egyik Morgan ereklye.
- A kis furfangos. - vigyorodtam el önkéntelenül, mert a lány láthatóan el akart vegyülni, és a világért sem akart úgy kinézni, ahogy az apja leírta.
Ezt muszáj voltam szóvá tenni neki, még ha nem is óhajtott velem találkozni, ezért felálltam a padról. Lazán zsebre dugott kézzel elé sétáltam, majd hangosabban azt mondtam.
- Nem sikerült elbújnia eléggé Morgan kisasszony.
Összehúzott szemekkel kihajolt a lova feje mögül, majd kicsit sem diszkréten végig mért. Picit megrebbent a szempillája, ahogy a szemembe nézett végül, de meglepetésemre azt kérdezte.
