Két fiatalnak kell elfogadnia a sorsát, miszerint össze kell házasodniuk, ha akarják, ha nem. Ferdinandnak és Elenornak nincs választása, mert ők az utolsó tiszta vérűek a Morgan családfán. Egy választásuk marad. Megszoksz vagy megszöksz...
Egy előt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Estére értünk így Flywaybe, még vacsora előtt. A hintó már üresen állt, mert a cuccaimat bizonyára felvitték a szobámba. A lovász is várt minket, és elvitte a lovaimat, miután megígérte, hogy gondoskodni fog róluk. Az előszobában furcsa fogadtatás várt minket. Az inas és három egyenruhába öltözött nő állt, és enyhén meghajoltak mikor beléptünk. Ferdinand döbbenten nézett rájuk, a kabátját le sem vette, hanem eléjük állt.
- Mrs. Taun, Rosa, Charlotte. Mit keresnek itt?
Az idősebb nők halványan mosolyogtak rá, a Charlotte nevű fiatal lány, aki szerintem még nálam is fiatalabb volt, pedig elvörösödött. Egyértelmű volt, hogy korábban már ismerték egymást.
- Én hívtam vissza őket. - szólalt meg Emánuel a balra nyíló ajtóban, amire oda fordultunk - Gondoltam, jobb lesz Elenornak, ha nem ő az egyedüli hölgy a házban.
- Jó estét apám.
- Jó estét.
Köszöntünk neki, ő meg hozzám lépett.
- Elenor, köszöntelek nálunk ismét. Részvétem Eric miatt. Elmentem volna a temetésre, ha értesítetek.
Ferdinand visszalépett mellém, de nem mondott semmit, ezért én feleltem.
- Köszönöm. Elnézést Emánuel, hogy nem szóltunk önnek, de nem olyan temetése volt, mint másoknak. Elhamvasztottuk, és ketten szórtuk szét őt ott, ahol anyut is.
Bólintott, majd messzebb lépett tőlünk, és a szolgák felé fordult.
- Hölgyeim, bemutatom Elenor Mary Morgan kisasszonyt. Mától ő is családtag, szóval járjanak mindenben a kedvére. Távozhatnak.
A három nő el is ment, közben pedig az inas lesegítette a kabátomat. Furcsán néztek rám, amiért fekete nadrágot, fehér inget, és fekete fűzőt viseltem, de nem különösebben érdekelt. Emánuel megint megszólalt.
- A vacsorát tálaljuk is. Biztosan éhesek vagytok. Elenor, a holmidat a vendégszobába vitték, ahol a múltkor is aludtál. Remélem, az megfelel az esküvőig. Utána természetesen átvisszük John szobájába.
Kicsit zavarba jöttem, és nem igazán tudtam erre mit felelni. Ő még nem tudta ugyanis, hová akarunk majd költözni. Erre szerencsére Ferdinand rögtön reagált.
- Apám, ha már itt tartunk. Beszélnünk kell magával erről.
- Rendben. Menjünk a szalonba.
~ ~ ~ ~ ~
Emánuel csendesen fogadta a hírt, mi szerint már kinéztük a házunkat, lefoglalóztuk, és nem akartuk elmondani, hol is van. Együtt felsorakoztattuk az érveket ezek mellett, és én azt is elmondtam, hogy magam akarom vezetni a háztartásomat. Persze megköszöntem azt, hogy befogad arra két hétre, meg az esküvő szervezést, és hogy nem akarunk hálátlannak tűnni. Emánuel erre megdöbbentőt mondott.
