Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

3

Fekete garbót viselt, szürke farmerrel. Haja rendezetten állt feje tetején, miközben végigvezette tekintetét az osztályon, és mikor meglátott engem, mintha felcsillantak volna szemei.
- Sziasztok -köszönt mosolyogva, és a tanári asztalnak dőlt. - A nevem Jeon JeongGuk, ismertebb nevemen Jungkook, a BTS-ből, ami egy öt tagú együttes. Az iskola azért hívott engem, mivel megkértek, hogy tartsak az egész idolságról egy előadást. Ez az egész körülbelül négy tanórát fog igénybe venni, szünetekre ugyanúgy mehettek -mosolygott körbe a lelkes osztályon. Én, és padtársam szótlanul bámultuk; én épp nyáladzottam érte, míg Ő épp utálta, mert több figyelmet kapott. Ekkor az egyik szőke hajú fiú emelte fel a kezét, mire JeongGuk kíváncsian felé fordult. 
- És van barátnője? -kérdezte nyájas hangon. 
- Hát... ez is hozzá tartozik az egészhez, hogy az idoloknak nem lehet párkapcsolatuk -nevetett kínosan, és már is terelte a témát. Ó, meg van mivel lehet zavarba hozni! Beszélt a fizetésről, a fellépésekről, hogy hogyan zajlik a gyakornoki része az egésznek. - Mehettek -mosolygott, mikor megszólalt a csengő, és a fiúk egyenként álltak fel helyükről. Én is felálltam, és hátra mentem az ablakhoz, aminél neki dőltem az előtte lévő radiátornak, és melegedtem, hisz nagyon hideg volt. Mikor Jungkook észrevett, elmosolyodott és hozzám sétált, de előbb lesiklott tekintete lábaimra, plusz fenekemre. Egy elégedett mosoly kúszott ajkaimra, míg oda jött mellém, és hozzám érve neki dőlt Ő is a radiátornak. 

- Nem jelöltél be -mondta halkan. 

- Nem találtalak -vágtam rá. 

- A bátyád biztos megadta volna az elérhetőségem -mondta rám nézve. 
- Mégse adta meg, akárhogy kértem -mondtam cinikusan.
- Add a telefonod -vette el tőlem a készüléket, de ehhez hátsó zsebembe kellett nyúlnia. Hosszú ujjait bedugta a nadrágomon lévő hátsó zsebembe, és kihalászta onnan telefonomat, amit egyből el lehetett volna érni, de Ő még szórakozott ott egy ideig, mitől kissé zavarba is jöttem. Megnyitotta a Messengert, és bepötyögte nevét, majd később elővette saját telefonját is, és vissza jelölte magát. - Tessék. Most már rám tudsz írni, bármikor -mosolygott, és kezembe adta a telefonomat. 
- Köszi -villantottam ki fogaimat, egy mosoly kíséretében. 
- Amúgy jól áll ez a gatya -kacsintott, és még reagálni sem volt időm, mert meg is célzott a következő kérdésével. - Merre van a büfé? Éhes vagyok -nézett körbe, mire megragadtam csuklóját, és kivezettem a teremből, szorosan magam mögött. Az illata egyszerűen mennyei, éreztem ahogy veszi a levegőt, és egyszerűen leírhatatlan érzést nyújtott mind közelsége, és az egész személyisége. Beálltunk a sorba, ahol csak pár diák állt, hiszen a legtöbb egy tanulmányi kiránduláson vett részt. Miután JeongGuk vett egy teát, és egy szendvicset, vissza sétáltunk a terembe, ahol már nem volt alkalmam vele beszélgetni, hiszen osztálytársaim letámadták kérdésekkel. 

- Ha tudnád milyen jó a segged ebben a nadrágban -nézett végig rajtam padtársam, mire megforgattam szemeimet.

- Tudom -válaszoltam flegmán. 

- Tudod mi állna még jól? -hajolt közel hozzám, és nyakamat kezdte cirógatni. - Ha alattam nyögdécselnél -vigyorodott el kajánul. 

- Arra ott van Baek -mondtam rá nézve, mire vissza húzódott. 

- Ő benne van a hármasban -vont vállat, mire elnevettem magam. - Még a nevetésed is édes -hajolt ismét közel, és homlokát homlokomnak döntötte, nagyon szemezgetve ajkaimmal. 

- Khm -köhintett valaki. - Üljetek le, mindjárt csöngetnek -szólt Jungkook, minket nézve, mire undorodva elhúzódtam Chanyeoltól. Szemei szikrákat szórtak, és látszott, hogy majd' felrobban a dühtől. Ez az ócska kifogás se jött be, hogy "mindjárt csöngetnek", hiszen még volt öt perc a szünetből. Ezek szerint féltékeny. De akkor érez irántam valamit, nem? Vigyorogva dőltem hátra székemen, és elővettem telefonomat, amin írtam is Jungkooknak, hogy a többiek ne kezdjenek majd mindent kitalálni rólunk, így veszélybe sodorva JK hírnevét. Hisz ez következett volna be, ha személyesen társalogtam volna az ott álldogáló hírességgel. 

Én: Csak nem féltékeny valaki? 

Jungkook: Honnan veszed ezt a hülyeséget?

Én: Még van öt perc csengőig. És eléggé látható rajtad

Jungkook: Oh, szóval engem szoktál nézni, hogy ilyen jól tudod? 

Én: Nem azt mondtam, de most hogy szóba hoztad, igen. Jól nézel ki, ezt te is tudod. 

Jungkook: Így nagyobb lett az önbizalmam, hogy te is mondod

Én: Pont azért mondtam 

Felpillantottam a kijelzőről, és a tanári asztalon támaszkodó JeongGukra néztem, aki nagy mosollyal nézett fel a készülékből. 
- Na, most már tényleg üljetek le -mondta, és elrakta a mobilját. Tovább folytatta, most már sokkal inkább a fanokról beszélt, hogy hogy kell őket viselni, szó esett a fotósokról, és a többiről. - És még ott van, maga ahol lakunk, a dorm. Mivel mi öten vagyunk, így egy ember egyedül alszik, aki én vagyok, de van olyan, ahol mindenkinek külön szoba jut. Egyébként ezt ne egy kis panelháznak képzeljétek el, sokkal inkább egy hatalmas háznak, ami feltűnő, de nem süt róla, hogy idolok laknak benne. Emellett minden szobába a legjobb minőségű bútorok vannak, és biztosra állíthatom, hogy az ágy a legjobb benne -pillantott egy pillanatra rám. - Főleg az enyém, mert ott két személy is elfér -mondta szemembe nézve, majd gyorsan el is kapta tekintetét, és tovább beszélt szüntelenül, néha válaszolt kérdésekre. Pirultan temettem arcomat kezembe, majd mikor felemeltem buksimat, egy levakarhatatlan mosoly legelt arcomon. A csengő végeztével a diákok felálltak, és elhagyták a termet, míg én és Jungkook ott maradtunk, és míg én szótlanul néztem magam elé, addig Ő a telefonján beszélgetett valakivel. 

- Khm..-köszörültem meg a torkomat, mire felvont szemöldökkel rám nézett. - Tényleg olyan jó az az ágy? -kérdeztem az asztalra könyökölve, és államat tenyerembe támasztottam. 
- Megnézheted magad is -vigyorodott el, mire még jobban elvörösödtem mint órán. 

- Nem úgy volt, hogy az idoloknak nem lehet párkapcsolatuk? Vagy te szabályszegő vagy? -kérdeztem, mire elnevette magát, és zsebébe csúsztatta a telefonját. 
- Az egy éjszakás kalandok megengedettek, ha nem tudódnak ki -mondta, mire bennem összetört valami. Szóval neki csak arra kellenék, hogy jól megrakhasson, és utána mehetnék ahova akarok? Elkomolyodtam, és elővettem telefonomat, majd én is azt kezdtem nyomogatni, úgy ahogy eddig Kook is. - Rosszat mondtam? -kérdezte, és padom elé sétált. 

- Nem. De amúgy se kéne, hogy érdekeljen, nem köt minket semmi össze ahhoz, hogy aggódj amiatt, ha esetleg megsértenél -mondtam szemrebbenés nélkül szemébe. 
- Értem -motyogta, és vissza sétált a tanári asztalhoz. Miután bejöttek a többiek a csengőt hallva, tovább beszélt, de innentől kezdve nem nézett rám. 

- Végre -sóhajtottam, mikor kiestem az iskola kapuján, és megigazítottam hátamon táskámat. 
- Hazavigyelek? -hallottam meg magam mögül Jungkook hangját. 
- Nem kell, köszönöm -mondtam vele szemben megállva. 

- Jó -mondta és bólintott. - Egyébként jól csináltam? Minden érthető volt? 
- Ja -bólintottam szűkszavúan. 

- Jimin! -hallottam meg Chanyeol hangját az iskola kapujából. 
- Igen? -fordultam felé, míg JeongGuk ide-oda kapkodta fejét köztünk.

- Arra gondoltam, hogy haza kísérlek -jött hozzám, és átkarolta vállam. 
- Benne vagyok -vigyorodtam el. Ha Jungkook-nak csak amúgy is csak egy éjszakára kellek, akkor ha kell, így mutatom meg neki, hogy nem. Jól nézek ki, de kurva azért nem vagyok. Majd ha komolyan gondolja, beszélhetünk. Megfogtam Chanyeol kezét, és intettem egyet a lefagyott Jungkooknak, és elindultunk a buszmegálló felé, mikor Chan még egy puszit nyomott arcomra, pont úgy, hogy még Jeon lássa. Végre valami hasznát is veszem annak, hogy Chanyeol egy kanos állat!