Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

9

Jungkook megindult felém, de ebben a pillanatban kilépett a konyhából Taehyung, és megfogta JeonGuk kezét, és a konyhába vitte.

- Jimin menj fel a szobádba légyszíves -nézett rám, mire bólintottam és vissza ballagtam. Amikor már úgy gondoltam Tae nincs kint a folyosón, halkan felálltam és a konyhához lépkedtem, de úgy hogy ne vegyenek észre.
- Nem ezt akartam -hallottam meg Jungkook hangját.

- Leszarom mit akartál. Az én öcsémmel nem beszélsz így, és nem csinálod ezt vele. Vagy komolyan gondolod, vagy békén hagyod, ahogy engem is -mondta komolyan bátyám. Egyszer sem hallottam még így beszélni, talán akkor amikor kis koromban apa folyton piszkált, és Tae egyszer kiosztotta. - Van választásod, gondolkodj. De csak elmondom, hogy hajnal óta itt sírt nekem, és magát hibáztatja, mikor te basztad el -morogta idegesen.
- Asszem megyek..bocsánatot kérek tőle..-motyogta az idősebb, mire gyorsan felszaladtam szobámba, persze ügyelve arra hogy nehogy bármiféle zajt csapjak. Levetettem magam ágyamra, és telefonozni kezdtem, de ezt se csinálhattam sokáig, hiszen nyílt az ajtó és belépett Kook. - Szia -köszönt halkan, és becsukta az ajtómat. 
- Szia -tettem le telefonomat, és lehajtottam fejemet, mivel tudtam hogy ha ránézek elfogom sírni magam.
- Én... sajnálom a mait -ült le mellém.
- Megérdemeltem -motyogtam ismét könnyekkel küszködve.
- Nem, ezt én basztam el. Szóval nagyon sajnálom, hogy olyanokat mondtam neked, de egyik sem igaz -tette térdemre kezét. 
- Az a baj JeongGuk, hogy nem hiszem el -emeltem fel fejemet. 
- Mi? -nézett rám értetlen fejjel. 

- Az ember akkor a legőszintébb ha be van baszva, vagy ha ideges. És te kurvára ideges voltál, ne próbáld elhitetni velem, hogy csak úgy mondtad. Igazad van, tényleg az vagyok. Egy tizenhat éves picsa. Bocsánatot kértél, tiszta a lelkiismereted, most már mehetsz. Park Jimin is felkerült a "listádra"  -mondtam komolyan, és megtöröltem idő közben könnyes szemeimet. Ő némán felállt és egy ölelés után már el is hagyta házunkat. 
- Na? -jött be a bátyám, és leült mellém.

- Elküldtem -öleltem meg testvéremet és pulcsijába temettem arcomat. - Pedig nagyon szeretem... és nem úgy mint téged, hanem így még senkit se szerettem -motyogtam és több könnycsepp hagyta el arcomat. Nem száradtam még ki, komolyan?! 

- Beleszerettél abba az idiótába -sóhajtott, és fejemet kezdte simogatni. 

- Lehet -szipogtam, és elengedtem. Még a végén eláztatom a pulcsiját.
- MinSeo már itt van az utcánkban, gondoltam szólok -simogatta buksimat még mindig. 
- Jó -bólintottam és megtöröltem szemeimet. 

- Hali -hallottam meg lentről legjobb barátnőmet. - Van itt valaki, vagy áthívtak házat őrizni? -kiabált, és levette cipőjét majd kabátját, és feljött hozzánk. - Uhm, mi történt? -sietett gyorsan hozzám.
- Magatokra hagylak -állt fel bátyám. - Addig elmegyek a boltba -sóhajtott fáradtan.
- Hozz fagyit -parancsolt rá barátnőm a tesómra.

- Okés -bólintott, majd becsukva maga mögött az ajtót, kiment szobámból. 

- Ez mekkora egy farok! -kiáltott fel MinSeo, miután elmondtam neki mindent. - Jimin én nem engedem, hogy járj vele -nézett rám komolyan, miközben az epres fagyit tömte magába.
- De akkor is..-hajtottam le fejemet, és a lepedőt kezdtem piszkálni. - Ettől eltekintve jó volt a tegnap, kedves volt velem, meg vigyázott rám -mosolyodtam el halványan.
- Látom -csapott egyet nyakamra, mire fájdalmasan felkiáltottam. - Vigyázott, mi? -kérdezte dühösen. - Esküszöm megverem -harapta be alsó ajkát, és elképzelte maga előtt, mit is tenne JeongGukkal.
- N-ne! -keltem azonnal a védelmére szerelmemnek.

- Jimin, tönkretesz téged. Mit szeretsz benne annyira? -kérdezte idegesen barátnőm.
- Mindent. A szeme színét, a haját, az arcát, a hangját, a száját, az egész testét, hogy olyan édesen tud mosolyogni, és hogy olyan mint egy gyerek, közben tud komoly is lenni. Egyszerűen totál belezúgtam, oké? -akadtam ki, és hajamba túrtam. - És még amikor lebaszott engem reggel, csak arra tudtam gondolni, hogy minden reggel elviselném ezt, csak hagy legyek vele -sóhajtottam, és tenyereimbe temettem arcomat.
- Miért nem jössz össze vele? -kérdezte egy idő után. 

- Mert elküldtem és mert utál? -motyogtam tenyerembe. 
- Biztos nem utál. Menj utána -vont vállat. 
- De...-kezdtem volna, de idegesen közbeszólt. 
- Nem! Tudom mit akarsz mondani, és az egy nagy faszság! "Ha szeret akkor vissza jön", mi? A fenéket! Ha szeret, nem hagy el. Úgyhogy nem hagyod el, és takarodsz utána, mert egyszer nem láttalak még így, és nem is akarlak többet! -dühöngött. 
- Jó, majd..majd..-legyintettem. - Neki kell vissza jönnie hozzám.
- Aha, Ő meg most fogadni mernék, hogy azt várja, hogy te menj -sóhajtott.

- Hát..akkor mindketten várunk -sóhajtottam.

Jungkook szemszöge

- Normális vagy?! -kiabált képembe Suga. - Egy tizenhat éves pöcsnek ilyeneket mondasz? Neked teljesen elmentek otthonról? -túrt bele idegesen hajába. 
- Mert az tényleg nem gáz, hogy megfektettem, á dehogy is -válaszoltam ugyanolyan hangnemben. 
- De miért akadtál ki? Nem úgy volt, hogy tetszik neked? -kérdezte értetlenül Hobi. 

- Te kussolj, ló -vágtam rá ingerülten, mire csak lehajtotta fejét. - Ahj..-temettem kezembe arcomat. - Ne haragudj Hoseok, csak rohadtul ki vagyok -csúsztam közel hozzá, és megöleltem. 
- Nem gond -vont vállat, és magára varázsolt egy szokásosan vakító mosolyt, mire elengedtem és vissza helyezkedtem, elhagyott kényelmes pózomba. 

- Ha annyira oda vagy érte, miért nem kérsz bocsánatot, és szerzed meg magadnak? -kérdezte Namjoon a falnak dőlve. 

- Ott a szerződés, meg amúgy is. Ő fiú -motyogtam.

- A szerződés azt is tiltja, hogy nemi életed legyen, szóval miről is beszélünk? -jött Jin is a nappaliba.

- Baszki, tudod te milyen rég voltam bárkivel is? -kérdeztem idegesen.
- Kookie ezt most nagyon elkúrtad -ült le mellém Suga.
- Bocs hogy férfiból vagyok, és legtöbbször a farkam után megyek. Mintha én tehetnék róla -fontam össze kezeimet a mellkasom előtt. 

- Nem erről beszélek. Felőlem annyiszor baszol meg annyi embert, ahányszor akarsz, de ilyeneket dobáltál a srác fejéhez? Hülye vagy? És itt még az lesz a legkisebb probléma ha ez kitudódik. A sajtó, meg mindenki ránk fog szállni -nézett rám idegesen Yoongi. 
- Biztos nem mondja el -motyogtam, bár most én is eléggé megijedtem. Mi van ha annyira dühös lesz, hogy simán elmondja? 
- Az kisebb probléma. Az már nagyobb, ha depressziós lesz, kirak mindenféle faszságot az instájára, amit már EGY MILLIÓAN KÖVETNEK, HÁLA NEKED és mindenki jobban felfigyel rá, és támogatni fogják az öngyilkosságban, az idióta tizenhárom évesek. Én attól ki voltam napokig tizenhat évesen, mikor anyámék azt mondták, hogy buzisan nézek ki, és igazuk is volt, vissza gondolva -vette elő telefonját. 

- Nem gondolkoztam, oké?! -kérdeztem idegesen, hiszen mint mindig, Yoongi-nak most is igaza  volt. - És ne reagáljátok túl ennyire. Biztos nem lesz semmi gond -motyogtam és a hajamba vezettem ujjaimat.
- Gondoltuk, hiszen a gondolkozás nem rád vall -sóhajtott fáradtan Namjoon. - És most mit akarsz? 

- Őt -feleltem rá kapásból. - Park Jimint. 
- Sok sikert ahhoz, hogy vissza szerezd -veregette meg hátamat Jin, s kivonult a szobából, nyomában Nammal. 
- Ti se segítetek? -néztem Sugara.
- Elbasztad haver -állt fel, és Ő is ott hagyott.
- Hobi? -kérdeztem reménykedve.
- Én nem akarok bele avatkozni, de szerintem add fel. Ezt már nem hiszem, hogy helyre tudod hozni egy szimpla bocsánattal -állt fel Ő is. - Elvetted a szüzességét, csupa harapás van a srácon, szívásokkal egyetemben. Ja, és utána még Őt basztad le, és vágtál hozzá olyan szavakat. Ezt nehéz lesz kijavítani -sétált ki Ő is az ajtón. 
- A rohadt büdös picsába -kiáltottam fel, és az egész alsó szintet átjárta dühös hangom. Hogy fogom vissza szerezni, és helyre hozni mindezt?