Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

13

- P-persze! -vágtam rá kapásból. Én, a hírhedt és végtelenül helyes, na meg cuki Jungkook barátja? Még szép! Egy apró puszit adott számra, és ezután gyorsan kezdtünk készülődni, mivel amíg nekem suli, neki próba volt. Gyorsan összekaptuk magunkat, és már pattantunk is be a kocsiba, ahol JeongGuk végig combomat tapizta. Kirakott a házunknál, és már gyorsan ment is el, amíg én berohantam a házunkba, fel a fürdőbe. Berángattam még magammal pár ruhát és egy gyors zuhany után, már nyakam alapozásával bíbelődtem. Beledobáltam pár tankönyvet meggyötört iskolatáskámba, s már vágtattam is a buszmegállóba, ahol a nagy nehezen elkészített szendvicsemet tömtem magamba. Felpattantam a járműre, és végig magoltam az egész utat, plusz valami jó kis kifogáson agyaltam. A sulinál lepattantam a buszról, és már száguldottam is be az intézménybe, ahol még mindig folyt a tanítás. Fel lépcsőztem termemig, és oda bekopogtam, s utána be is nyitottam. 

- Elnézést a késésért -motyogtam, és a helyemre siettem. 

- Park Jimin! Harminc perce megy az óra, mégis hogy nem tűnt fel ez Önnek? -kérdezte idegesen a tanár. 
- A bátyám...a bátyám rosszul lett, és segítenem kellett neki -mondtam nagy színészi tehetséggel, miközben Chanyeol elég furán méregetett engem.
- Így mindjárt más a helyzet -bólogatott megértően, és ki is húzta késésemet, majd folytatta is az órát. 
- Hol voltál? -suttogta a mellettem lévő. 
- Nem tartozik rád -morogtam, és elővettem felszerelésemet.
- Terjeng egy igen érdekes hangfelvétel a neten -villantott egy sunyi mosolyt. 
- Húha -forgattam meg szemeimet. 
- Benne vagy te, meg az a pasid -mondta elvigyorodva, mire még az ereimben csörgedező vér is megfagyott. Hallottak minket? 

- Mutasd meg a szünetben -mondtam érzelemmentesen, de belül rettegtem. Ha ezt pár ember komolyan veszi, Jungkooknak annyi. 

A szünet hamarabb el is érkezett, mint gondoltam. A hanganyag teljesen kiment a fejemből, így összeráncolt szemöldökkel néztem azt a pár diákot, akik egy telefon köré gyűltek, és abból kiszűrődő hangokon nevettek. Frissen vásárolt melegszendvicsemmel oda sétáltam hozzájuk, és csak megálltam egy osztálytársam mögött.
- Ah, Jungkook -hallottam meg saját hangomat a telefonból. Kezeim ökölbe szorultak, izmaim megfeszültek, viszont mégis inkább elakartam volna sírni magam. 
- Ez egy kamu felvétel -vettem el onnan a telefont, és próbáltam is leszedni valahogy, de nem ment, hiszen nem az osztálytársam töltötte fel a videót. 
- Ti most kajak lefeküdtetek? -mért végig egyik osztálytársam.
- Miért feküdtünk volna le? A bátyám jóba van vele, ez nem jelenti azt, hogy nekem bármi közöm lenne hozzá -néztem rájuk értetlenül. 
- Azért nyögöd itt a nevét, ugye? -röhögött az egyik fiú. 
- Egyrészt bármelyik pornó videóból ki lehetett vágni, másrészt viszont ha úgy adódott volna, és lefeküdtünk volna akkor is nektek lett volna nagyobb szégyen, hiszen ugyanannyi idősek vagyunk, mégis én feküdtem volna le egy igazi szexistennel, szóval...-vontam meg vállaimat gúnyos mosollyal arcomon. 
- Tuti nem feküdtetek le! -szólt utánam egy felsős miközben a helyemre mentem. Miért járkálnak a mi termünkbe, felettünk járók?
- Akkor meg miért gyanúsítotok ezzel? -néztem hátra vállam fölött, mire mindenki elnémult. Egy győztes mosolyt villantottam és már előre is fordultam. Vígan kezdtem eszegetni melegszendvicsemet, miközben a mögöttem ülők mással kezdtek foglalkozni, és hála égnek már nem hallgatták tovább a felvételt. De ki vette fel? 

- Nos gyerekek, akkor mint minden karácsonykor, idén is ajándékozni fogjuk egymást! -csapta össze boldogan tenyereit osztályfőnököm. - Üm.. Chanyeol, légyszíves járj körbe ezzel, és húzzon mindenki -tett le padunkra egy tálat, amiben pár összehajtogatott papírcetli feküdt. Kezdte nálam, így sóhajtva egyet beletúrtam az üvegbe és végül kihúztam a nevet. Az ofőm. Morogva dobtam tolltartómba a cetlit, amíg mindenki más is húzott és ujjongással, vagy dühöngéssel fejezték ki véleményüket. - Idén is kézzel készített ajándékot kell adni, és most én is játszok -jelentette be lelkesen. - De igyekezzetek, mivel nemsokára ajándékozás is lesz! -mondta nagy mosollyal arcán. - Hányadika is van, Chen? -nézett a hátul ülő fiúra tanárnőm. 
- December 12 -sóhajtott fáradtan az említett. 

- Rendben, akkor tizenhatodikán ajándékozunk. Hajrá! -tapsolt kettőt, és már a csengő miatt el is hagyta a termet. Felvettem hátamra az iskolatáskámat, és már el is hagytam az iskola épületét. Bementem a közeli plázába, ahol vettem az osztályfőnökömnek valami fából faragott dobozt. Majd otthon átfestem. Azzal a lendülettel el is indultam volna haza, ám megláttam az egyik kirakatban egy halvány rózsaszín pulcsit. Normál esetben irtózok a rózsaszín, vagy lila cuccoktól, legyen szó cipőről, vagy akár egy plüss kiskutyáról, de ez a pulcsi rohadt jól nézett ki, annak ellenére, hogy még minta sem volt rajta. Bementem az üzletbe, ahol már mentem is a többi ugyanilyen darabhoz, és lassan levettem egyet a polcról. Nagyon puha anyaga volt, ennek ellenére sem valami csicsás szőrme, vagy bármi nem borította. Az árára pillantottam, ami eléggé cikázott a 'drága' és a 'nem olyan olcsó' között. Elhúztam számat, és szomorúan kiballagtam a boltból, ahonnan egyenesen haza mentem. Pedig olyan szívesen hordanám azt a pulcsit! A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem, ahol az ismeretlen szám villogott. Először óvakodtam, hogy ki lehet az, de végül elhúztam a zöld ikont, és fogadtam a hívást.
- Szia -szólt bele JeongGuk a telefonba.

- Szia -eresztettem el egy nyugodt mosolyt, miközben felszálltam a buszra.
- Hogy vagy? Mit csinálsz? -kérdezte valamilyen italt szürcsölve.
- Egész jól vagyok -mosolyodtam el. - Épp megyek haza, vettem az ofőmnek ajándékot -motyogtam miközben kinéztem az ablakon, ahol már javában esett a hó. 
- Na, az tök jó -szólt vidáman.
- Igen -nevettem fel lelkességén. Elmeséltem neki, hogy valaki feltöltött egy olyan videót, mire azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, simán meg lehet szerkeszteni, és senki se fogja elhinni. Az utolsó pár percben, mikor beszéltünk már csak arról a pulcsiról álmodoztam, és kicsivel később már le is kellett tennie barátomnak, legnagyobb sajnálatomra.

- Itthon vagyok te gyökér -kiabáltam, mikor haza értem, és becsuktam az ajtót. 

- Én is, te nyomorult -jött le a lépcsőn.
- Sajna -biccentettem, és levettem kabátomat, plusz cipőmet. - Van festéked? -kérdeztem miközben az asztalhoz mentem, és kivettem abból a kis dobozt. 
- Ja, csak azt tartok itthon -biccentett. - Anyáék szobájába gondolom van -vonta meg vállait. Na igen, anya logó tervező, amíg apa egy autós cégnek a vezetője. Sóhajtva felbattyogtam anyáék szobájába ahol kivettem az egyik fiókból egy zöld temperát és már mentem is vissza az asztalhoz, amihez leültem. A temperával lehozott ecsetet gyorsan összekentem a zöld temperával és azzal felvittem a dobozra, persze a minimális igényesség megvolt. Hagytam megszáradni a zöld dobozt amíg megmostam kezeimet, amiről nagy nehezen ugyan, de lejött a zöld festék. 

- Megyek már -kiabáltam mikor kopogtak. Megtöröltem nadrágomban kezeimet, és már ki is nyitottam az ajtót, ahol az éppen pulcsiban álló Jungkook álldogált. 
- Nincs sok időm, csak tíz percre ugrok be gyorsan -adott egy gyors puszit számra, és már beljebb is jött. Háta mögül előhúzott egy csokor vörös rózsát, mire pirultan ugyan, de elvettem azt. 
- Köszönöm -motyogtam és egy puszit adtam szájára. 
- Csak próba után gyorsan átjöttem, hogy tudjunk még egy kicsit együtt lenni -mosolygott fáradtan. - Totál ki vagyok, egész nap táncoltam, ha meg nem tánc próba volt, akkor fel kellett venni egy új dalt -sóhajtott. 
- Gyere, aludj egyet -fogtam meg kezét, és már fel is húztam szobámba. - Le is zuhanyozhatsz, adok valami alsót vagy valami -néztem rá. 
- Inkább Taetől kérek -nevetett fáradtan, és már ment is a másik szobába. Pár perccel később, mikor újdonsült virágomat nézegettem, már ki is jött a pólóban és alsóban lévő Jungkook. Haját törölgette egy fehér törülközővel, miközben ásított egy nagyot. Arrébb dobta a törülközőt, és már be is vettette magát ágyamba, ahol betakarózott, és egy pillanat alatt el is aludt. Elmosolyodva kisimítottam egy tincsét homlokából, és már le is mentem, hogy a virágokat vázába rakjam. Miután ez meg volt, én is elmentem fürödni, és még ettem is pár falatot a konyhában. Lajhárokat megszégyenítő lassúsággal felvánszorogtam a szobámba, ahol is lekapcsoltam a lámpát, és bebújtam Jungkook mellé. Karjai automatikusan körém fonódtak, miközben közelebb húzott magához, így fejünk egy párnán volt. 
- Nem akarok veled aludni -motyogta álmosan.
- Miért? -bújtam mellkasába.
- Még a végén túl szorosan ölellek, és megfulladsz -ásított egy nagyot, akár egy gyerek.
- Nekem tökéletes halál -öleltem meg, és egy mélyet szippantottam illatából, miközben lehunytam szemeimet.

Köszönöm az 1K megtekintést! c: