Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

18

- Jó...napot -nyögte ki nagy nehezen JeongGuk, miután Ő is észrevette szüleimet.

- Szia -mérte végig édesapám barátomat. Egy fáradt sóhajjal elengedtem Jungkookot, ahogy Ő is elengedett engem, és már csak egymás kezét fogtuk.

- Anya, apa, Ő a .... barátom -vontam meg vállaimat. Mert végül is tök hétköznapi, hogy egy félisten a pasid, nem igaz? Egy jó darabig beállt a kínos csönd, amit már csak az szakított meg, mikor bátyám levánszorgott szobájából, és szemét dörzsölgetve ment a konyhába.
- Jó reggelt! -hagyta anya figyelmen kívül az előszobánkban lévő fiút. 

- A szüleim -morogtam Jungkooknak, s miután Ő levette cipőjét, és zakóját, felmentünk szobámba. - Nagyon hiányoztál -öleltem ismét magamhoz, mire csak egy halvány mosoly kíséretében átkarolta vállaimat. 

- Te is bae -nyomott egy puszit fejem tetejére. Ezek után egyből elkezdtem faggatni, hogy mégis milyen volt a koncert, meg úgy alapból Japánban, hiszen még nem voltam ott, csak Európában. Nagyon sokat mesélt, és megemlített pár fant is, akik elég elvetemült módon próbáltak a közelükbe férkőzni. Erre egyből eszembe jutott, milyen sok szép lány lengte biztos körbe Jungkookot, és elkapott a féltékenység. A japán lányok nagyon szépek, na meg ha valamelyik fangirl innen átment oda...A koreai lányokról ne is beszéljünk. Sokkal szebbek, mint én, főleg hogy én fiú is vagyok. De a Japán srácok sem semmik, nagyon aranyosak, és biztos ott is vannak fanboyok. - Min gondolkozol? -cirógatta meg államat, mikor már az ágyamon feküdtünk. Fejem a mellkasán pihent, amíg Ő egyik kezével átkarolta derekamat.

- Semmin..-bújtam mellkasába, és ismét beszívtam illatát. Megunhatatlan JeongGuk egész lénye! 
- Naa -adott gyenge puszikat arcom minden egyes részére. Megborzongtam a jóleső érzésre, mire csak egy halk kuncogással reagált. 
- Csak hogy biztos voltak ott szép fangirlök, meg fanboyok....-motyogtam ingének gombjával játszva.
- Voltak -gondolkozott el. - De még a legszebb sem tudná felvenni a versenyt veled -mondta és adott egy puszit számra. 
- Biztos? -néztem rá bociszemekkel, mikor két kezébe vette arcomat. 
- Egészen biztos -nyomott egy puszit orromra, és már ismét karjaiba is zárt.

- A kedvemért itt alszol? -néztem fel rá, ugyanis fejem most vállán landolt. 

- Persze -tapasztotta ajkait számra. Már csak arra lettem figyelmes, hogy a csókunk elég szenvedélyesbe ment át, és még nem szerettem volna, hogy bármi történjen. Majd este.

- Azt nem úgy kell -vette ki a kezemből az ollót, mikor az íróasztalom előtt állva bajlódtunk Tae szülinapi ajándékának csomagolásával. Egyébként nem vettem neki semmit, de mivel karácsonykor elfelejtettem oda adni neki a két farmert, így most azt kapja. 

- De nézd már meg -vettem el az ollót, és nagy nehezen becsomagoltam az egyik farmert, bár néhol eléggé meggyűrődött a csomagolópapír. 
- Jimin, összegyűrődik a nadrág, plusz nem is így kell csomagolni. Tele van celluxszal az egész -tépte le a csomagolást, mint azon az estén ruhámat. Jimin, ne gondolj ilyenekre! Mondjuk kívülről szerintem tényleg úgy tűnhetett, mintha letépte volna a testemet takaró darabokat. Egy pillanat alatt tépett egy újabb adagot a csomagolópapírból, és vonta be a két farmert együtt, úgy hogy csak két celluxot használt. 

- Gondolom ezt is meg kellett tanulnod, ahhoz hogy idol lehess -morogtam durcizva, miközben összefontam mellkasom előtt kezeimet. 

- Pont ezen múlt az egész -bólogatott komolyan, de azért szája szélén egy halvány mosoly pihent. 
- Te mit vettél a gyökér testvéremnek? -ültem fel az asztalomra. 
- Xbox -vonta meg lazán vállait, mintha olyan hétköznapi dologról lenne szó. 
- Miii? -ámultam el. 
- Mi az? -ráncolta szemöldökét értetlenül, és hozzám sétált. Szét nyitotta lábaimat, és azok közé állt, s kezét lassan arcomra csúsztatta. - Neked is kéne mi? -vigyorodott el. 
- Ch..nem..-fontam össze ismét a karjaimat magam előtt. - Gagyi ajándék..

- Ja, én is inkább egy farmernek örülnék -vágott gúnyos vigyort.

- Az egy jó ajándék! Vagy legalábbis én örülnék neki, bárkitől kapom -fordítottam el fejemet.

- Neked mást tartogatok majd a szülinapodra -morogta vigyorogva fülembe, amit a végén meg is harapott. 
- Mit? -néztem rá zavartan.
- Majd meglátod ha oda jutunk -puszilta meg számat, és utána összeborzolta hajamat. - Menjünk le segíteni a konyhába -indult meg, mire én nyöszörögve csuklója után kaptam.
- Muszáj? -kérdeztem szenvedve.
- Kötelező -jött hozzám, és levett az asztalról. 
- Miért én? -emeltem tekintetem az ég felé, miközben sóhajtottam.
- Mert ha majd összeházasodunk, és haza érek a két gyerekkel a hátamon, akiket ketten fogunk nevelni, akkor majd rendelsz pizzát? -vonta fel szemöldökét. Elnevettem magam, mire Ő is elmosolyodott. Hihetetlen mennyire meg tud tervezni dolgokat. Bárcsak egyszer így lenne! Egy szép kertesházban élnénk, lenne egy fiunk és egy lányunk, és a fiú lenne az idősebb, hogy megvédje a húgát. Lenne a házban három szoba, mindegyik nagyon luxus, de mégis még családias. - Na, nyomás -tette kezét hátamra, és elkezdett kifelé tolni a saját (!) szobámból. Lementünk a konyhába, ahol én beálltam anyának segíteni, miközben JeongGuk apához ment segíteni, felrakni a díszeket. 
- És hol van Tae? -fordultam körbe. 
- Elküldtem Yoongival moziba -sóhajtott fáradtan barátom. 
- Baj van? -mentem hozzá összeráncolt szemöldökkel. 

- Nem fontos -legyintett, miközben egy lufinak a száját kötötte össze. 
- Jeon JeongGuk -szóltam rá élesen, mire megemelte fejét. 
- Így állunk Park Jimin? -jött közelebb.
- Így -álltam lábujjhegyre, hogy legalább egy magas legyek vele, de nem jött össze.

- Érdekes, nem ezt szoktad nyögni, ha oda jut a sor -mondta már egy fokkal halkabban. 
- És mindig úgy kell hívjalak ahogy az ágyban mondom? -vontam fel szemöldökömet. 

- Aham -bólogatott. 

- Nagyon tereled a témát -mértem végig gyanúsan. Sóhajtva lerakta a kezében lévő lufit, és közelebb hajolt, pontosan fülemhez.

- Lényegében, Taehyung oda volt, és van is Yoongiért. Viszont Yoongi Hobival van együtt -suttogta nekem.

- Uh baszki...-motyogtam, és egyszerre elkapott egy rossz érzés. Nem akarom, hogy Taehyung szenvedjen Suga miatt, vagy egyáltalán bárki miatt. Még egyszer nem fogom végignézni, ahogy totál tönkreteszi magát. - Tae nem csak oda van Yoongiért, hanem teljesen bele habarodott -mondtam halkan, és leültem az asztalhoz.
- Faszom..-ült le mellém barátom, miközben hajába túrt. 
- Suga semmit sem érez Taehyung iránt? -néztem rá, mire nemlegesen megrázta fejét. - De úgy tényleg semmit? -kérdeztem azért még kis reménnyel hangomban.
- Nem. Yoongi számára Tae csak a kedvenc fanja marad, de meg is mondta, hogy kapcsolatot sose akarna vele -sóhajtott.
- Akkor... ne ma mondjuk meg neki -néztem páromra, aki némán bólintott. Miután ezt megbeszéltük vissza álltunk segíteni a felnőtteknek (bár igazából Jungkook is felnőtt, de... mindegy, szerintem lehet érteni). 

- Hahó -jött be Tae a házba, és levette kabátját, na meg cipőjét. - Itthon vagyok -szólt búsan, mikor nem válaszoltunk neki. - Valakiii -kezdett hisztizni, és mikor elhaladt a konyha előtt, vissza tolatott, miként meglátott minket. 
- Boldog szülinapot! -kántáltuk egyszerre, bár én is csak azért, hiszen ennyit megérdemel, ha már Suga ilyen vele. 

- Köszii -mondta nagy mosollyal arcán. - Jungkookie! -ugrott legjobb barátja nyakába, aki szorosan meg is ölelte. - Azt hittem haza mész, mire ünnepeljük a szülinapomat -motyogta barátom nyakába. 
- Ki nem hagytam volna -nyelt egyet JeongGuk, és derekánál megölelte legjobb barátomat. Ezután leültünk enni, nyilván Tae egész végig pofázott, de már megszokhattuk tőle. Oda adtuk neki szép lassan az ajándékokat is, nyilván az Xbox-nak örült a legjobban. Mindent elmosogattunk, és elpakoltunk Jungkookkal, miközben a többiek elmentek fürödni. Kook is kért egy pizsama felsőt és nadrágot, na meg alsót Taetől, és ezután elmentünk fürödni. Ketten. Engedtem a kádba vizet, és ezt követően lassan levetkőztem, majd behuppantam a habok közé. Követte példámat szerelmem is, annyi különbséggel, hogy Ő mögém ült be, és hátulról átölelt, miközben én mellkasának dőltem. 
- Szeretlek -suttogta fülembe. 
- Én is téged -néztem fel rá, mire egy puszit nyomott ajkaimra.
- Lazulj el -puszilta meg fejemet, mikor látta, hogy eleresztek egy fáradt sóhajt. - Most már itt vagyok én is, a többit meg majd megoldjuk.