Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

21

- Tae, beszélnünk kell -kiabált fel Jungkook a nappaliban ülve, bátyámnak. 

- Hamm? -jött le tesóm. Egy kék hálóing volt rajta, haja össze-vissza állt, arcáról a fáradtság tükröződött. 

- Ülj le -nyeltem nagyot, mire testvérem összeráncolt szemöldökkel teljesítette kérésemet.

- Baj van? -nézett ránk nagy szemekkel.
- Yoongiról van szó -kezdte Jungkook, rám pillantva. Én bólintottam, hogy folytathatja, de Tae megelőzte.

- Megint mit csinált az a hülye? Ma megyek vele moziba, szerintem még fel sem kelt, pedig nemsokára ott kell lennem érte. Annyira szeretem, hogy ilyen feledékeny és mindig alszik -kezdett áradozni róla Taehyung.
- Pont ez az -néztem bátyámra.

- A mozi? Jönnétek ti is? -nézett ránk barátságosan.
- Na jó. Taehyung, tudod, hogy jót akarok neked, különben nem lennénk barátok -kezdte JeongGuk. - Ne éld bele magad abba, hogy Sugaval ilyen jó a kapcsolatotok mert... Ő nem akar többet -harapta be alsó ajkát.

- Meg akarja velem szakítani a kapcsolatot? -esett kétségbe Tae.

- Nem, nem! -mentettem gyorsan a menthetőt. - Ő...Ő nem úgy szeret téged, ahogy Te Őt -hajtottam le a fejemet.
- Tudom, de ez simán változhat -mosolygott.
- Az a baj Tae, hogy nem -túrt hajába barátom. - Neki... ott van Hoseok -nézett bátyám szemébe.
- Mi? -hervadt le arcáról a mosoly. - Ezt hogy érted? 

- Taehyung, Hoseok és Yoongi együtt vannak -mondtam halkan. Pár percig csönd uralkodott, lehajtott fejjel ült előttünk, miközben válla néha rázkódott. 
- Nagyon sajnálom -mondta JeongGuk, és megsimogatta Taehyung fejét, aki egyből nyakába borult. Kitört belőle eddig elnyelt zokogása, miközben Kook nyugtatta, és ölelgette. - Találsz jobbat, hidd el -mondta halkan.

- Miért nem jön össze nekem soha semmi? -sírt tovább, miközben közelebb ültem, és hátát kezdtem simogatni. - Jobb lenne, ha nem is élnék, de ahogy ismerem magam még az öngyilkosságot is túlélném -csuklott el hangja.

- Csinálok neked valami teát, vagy nem tudom -engedte el Jungkook bátyámat, és a konyhába ment. 
- Tae -ültem vele szemben, miközben Ő szemeit törölgette.

- Mi van? -szipogott.
- Te is segítettél nekem, amikor szarul voltam, és én is fogok neked. Jó? -néztem arcára, amit fel is emelt. 
- Tényleg? -pislogott nagyokat.
- Tényleg -bólintottam, és közelebb csúszva hozzá, megöleltem. Ő is karjaiba zárt, és csak némán ölelgetett. - Jobbat érdemelsz mint Yoongi -ölelgettem tovább.
- Nála nincs jobb...-motyogta halkan. 

- Tudod mit? Jungkook gyere ide! -kiabáltam.

- Igen? -állított be szerelmem, megtámaszkodva az ajtónál. 
- Add a telefonod -nyújtottam ki a kezemet. Szó nélkül adta kezembe, mire Taehyung halkan felnevetett.
- Milyen papucs lettél Kook -törölte meg szemeit. A névjegyekbe mentem, és nézegetni kezdtem az elmentett személyeket. Tetszés szerint kiválasztottam egyet, ami "Lee Taemin"-nek volt elmentve.

- Vele jóba vagy? -tartottam JK felé a telefont, a számra mutatva.
- Taemin? Egy szót nem váltottam még vele, de meg van a száma -ült le mellém. 
- Hívd át ide -adtam kezébe. 
- Minek? -értetlenkedett Jungkook.
- Csináld már! -szóltam rá ingerülten, mire kicsit megszeppenve de megtette. Pár perc múlva fel is vette az a bizonyos Taemin, ez után beszéltek pár mondatot, és JeongGuk rá is tért a lényegre. 
- Hozhat mást is? -tartotta el a fülétől a telefont.
- Ja -bólintottam miközben Tae haját simogattam. Jungkook visszamerült a telefonálásba, utána egy fáradt sóhajjal tette le a készüléket.
- Nem értem, hogy ez minek kellett, de átjönnek -süllyesztette zsebe mélyére telefonját. 
- Kik jönnek pontosan? -néztem át vállam fölött, ahol ott ült barátom.

- Úgyse tudod kik ezek, de jön Minho, és Taemin -mondta Jungkook és nyomott egy puszit fejemre.
- Melyik Minho? -vált ki ölelésemből bátyám.
- Choi Minho -válaszolta a szobában lévő legidősebb tag és hátradőlt kanapénkon.

- Úúúú! -kapott szájához Tae, és egyből felfelé görbültek ajkai. - Örök hála! -ölelt meg engem, utána Kookot, és felrohant szobájába. Először furcsáltam, de utána eszembe jutott, hogy az én bátyámról van szó, így már teljesen más volt a helyzet. Hátra dőltem én is, így pont úgy helyezkedtünk el, hogy Jungkook karján feküdtem. Felém fordult, és arcomra simított másik kezével, miközben szemeimet tanulmányozta, de tekintete gyorsan lecsúszott ajkaimra. Először csak egy szájra puszit akartam neki adni, de mivel szinte nem engedte, hogy elváljak szájától, így hamar egy csókba torkollott a tervem. Egy pillanat alatt húzott magára, így mellkasán feküdtem, de csak azért sem akart elválni ajkaimtól. Hajába túrtam, miközben kezei derekamra csúsztak, és óvatosan ajkamba harapott. 

- Ne harapdálj -néztem rá morcosan.

- A nyakadnál mégsem zavart -simított az említett részre. 
- Mert az a nyakam, azt nem használom semmire -nevettem el magam, és nyakához tettem fejemet. Hátamat simogatta tovább, mikor is rezegni kezdett telefonja. Biztos nem egy hangfelvétel, mivel a legutóbbi óta nem csináltunk semmit az ágy keretein belül. Sóhajtva elővette a telefont, amit ki is kaptam kezéből, és felnyitottam azt, hiszen még a kapcsolatunk elején beállítottuk azt, hogy az én ujjlenyomatomat is ismerje fel a készülék. Beléptem az instagramjába, ahol is jött az értesítés. Millió képnél megjelölve, gondoltam rá kattintok egyre. A képen mi voltunk rajta, méghozzá az a póz, amiben épp voltunk. - Ne, ne, ne -szálltam le Jungkookról kétségbeesetten. 
- Mi a baj? -ült fel aggódva. Felé fordítottam a képernyőt, mire szemei kétszeresére kerekedtek, szinte olyan volt mint egy európai. Kezébe adtam a telefont, miközben felálltam és oda sétáltam az ablakhoz, amit fel is nyitottam; sehol senki. 

- Na jó, nekem fel kell hívnom MinSeot -vettem elő telefonomat, és tárcsáztam is számát. 
- Igen? -szólt bele a valószínűleg közterületen lévő lány. 
- Minnie át kell jönnöd, baj van -mondtam félve a telefonba, nehogy az a valaki ezt is felvegye, és kitegye a netre. 

- Indulok -tette le. Arrébb dobtam a telefont, és hátra dőltem kanapénkon. 
- Nem bírom -nyöszörögtem és  tenyerembe temettem arcomat. 
- Nyugodj meg -ült mellém barátom, és magához húzott. 

- Baj van? -jött le Tae a lépcsőn.
- Igen -bólintott Jungkook és hajamat kezdte piszkálni, miközben derekamnál ölelt egyik kezével. 
- Kikerült rólunk egy kép, ahol épp csókolózunk..-motyogtam halkan.

- Ú baszki...-ült le mögém tesóm, és hátamat kezdte simogatni. 
- Hagy költözzek el -mondtam halkan. - Bárhova, csak el innen -bújtam jobban JeongGuk mellkasába, mintha az megvédene. Az ajtón két kopogás hallatszódott, és bátyám fel is állt helyéről, gondolván hogy MinSeo jött, de nem. Két magas, koreai srác állt az ajtóban, egyiknek szőke, másiknak sötétbarna haja volt. 
- Helló -motyogta zavartan Taehyung, mire mindketten ránéztek, hiszen eddig a házat kémlelték. 
- Szia, Jungkookhoz jöttünk -köszönt a szőke. 
- Bent van -állt arrébb testvérem. Beljebb jött a két fiú, viszont Tae és a barna hajú között eléggé izzott a hangulat. Na jó kimondom, konkrétan a barna hajú, szemmel megbaszta Taehyungot, háromszor. 
- Choi Minho -nyújtotta felé a kezét.
- Tudom -motyogta halkan, és vörös fejjel Tae. - Taehyung -fogott kezet Minho-val. Jó ideig szuggerálta tesómat a barna hajú, míg az lehajtott fejjel tűrte. Közben el nem eresztették egymás kezét amúgy.
- Mi történt? -hallottam meg a szőke hajú hangját, aki ezek szerint Taemin lehet. 
- Egyre több kép, és videó kerül ki rólunk -szorított jobban magához Jungkook. 

- Mondjátok azt, hogy a véletlen műve, és a képen szereplők hasonlítanak rátok -vonta meg vállait a fiú, és leült hozzánk. 
- Az a gáz, hogy pont megcsókolom Jimint a képen, és nem nagyon mondhatom azt, hogy a véletlen műve -sóhajtott fáradtan barátom. 
- Addig örülj, amíg nem tudódik ki hol laksz -simította meg hátamat a szőke hajú, mire éreztem, hogy JeongGuk izmai megfeszülnek. 

- Valaki már így is ide járkál és fotózgat minket..-morogta Jungkook. 

- Akkor ne adjatok okot arra, hogy fotózzanak -szólalt meg egy idő múlva.
- Nem fogok csak amiatt távol maradni Jimintől, mert egy idióta tizenéves lány vagy fiú ide járkál fotózni, és szét akar minket választani -mondta komor, és határozott hangnemben barátom.
- Nektek kell választani, hogy elviselitek ezt, és lehet tönkre megy mindkettőtök élete, vagy szét válnak útjaitok, és nyugodtan éltek tovább -mondta Taemin, és beláttam igaza van. Mi van, ha én és Jungkook egyáltalán nem egymásnak lettünk kitalálva? Lehet jobb lenne, ha szakítanánk?