Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

31

Jungkook szemszöge

- Azta -nézett körbe szerelmem, mikor beléptünk az étterembe.
- Tetszik? -kérdeztem, miközben szívem ezerrel vert. Próbáltam olyan helyet választani ami hozzá illik, de nem tudom mit fogok tenni ha nem jön be majd neki.

- Igen -vágta rá boldogan Chim, és meg is indult az asztalhoz. Ide igen nagy szerencse kell, hogy bekerüljön bárki, hisz ez egy rohadt drága hely, plusz tulajdonképpen csak a hírességek jöhetnek be. Nem egy idolt láttam aki ide jött a párjával, mivel itt nyugodtan tudnak vacsorázni, nem zavarja Őket a sajtó, és a többi. Biztos nem vinném az én kicsi Jimin-emet normális civil emberek közé. Persze imádom Őt, és akarom hogy mindenki tudja, hogy az enyém, de Chim még túl fiatal. - Nem jössz? -pislogott rám aranyosan a szöszi.

- De -bólintottam mosolyogva és hozzá sétáltam. Szinte csak mi voltunk az étteremben, csupán a másik asztalnál  volt egy pár, de a helység másik felébe, így nem zavartak.

- Ez olyan szép -nézelődött össze-vissza az előttem ülő. Dús ajkai elnyíltak, nagy barna szemeivel a helység minden részét pásztázta.
- Tényleg tetszik? -mosolyodtam el és próbáltam a cukiságára koncentrálni, mintsem a piszkos gondolataimra.
- Ühüm -bólogatott lelkesen, mire csak átnyúltam az asztalon és megsimiztem fejét. Olyan édes!

Miután a pincér felvette rendelésünket (ami igen sok idő volt, mert drága szerelmem nem tudott választani arról a nyamvadt étlapról), a kihozott italainkat szürcsölgettük, közben pedig már az a másik pár is elment az étteremből.

- És hogyhogy ide jöttünk? -kérdezte mosolyogva.
- Szeretném ha több időt lennénk együtt, de nem az ágy keretein belül -magyaráztam, miközben ujjainkat összekulcsoltam.

- Ez olyan romantikus..-motyogta vörösen, s próbált nem mosolyogni. Annyira imádom, amikor boldog!
Miután kihozták a kaját, neki is álltunk enni, de azért beszélgettünk is, míg egy kellemes, szerelmes háttér zenét kaptunk ehhez.

Az étel nagyon finom volt, ahogy a bor is amit rendeltem kettőnknek. Szinte tökéletes volt az este, ám a fénypontja még elmaradt. Szeretném, ha Jimin ezen az estén csak azt kapná, amit szeret; romantikus vacsorát, bókokat, a csillagok bámulását, és engem.

- És akkor most haza viszel? -kérdezte miután kijöttünk az étteremből, és beültünk a kocsimba. Hátára volt terítve fekete zakóm, ami jóval nagyobb volt méreténél, így elveszett a ruhadarabban, még aranyosabb hatást keltve.

- Nem, még van egy kis meglepetésem számodra -indítottam be a motort.
- Messzire megyünk? -pislogott nagyokat, amíg elővette telefonját.

- Igen, és mielőtt kérdeznéd, igen, rakhatsz be zenét, és igen bármilyet, kivéve olyat ami BTS -mondtam monoton hangnemben, előre válaszolva a kérdés áradatra.

- Köszönöm -puszilta meg arcom, mire egy mosoly szökött arcomra, és miközben combjára vezettem egyik kezem, másikkal a kormányt irányítottam. Közben rakott be valami zenét, egy csaj előadótól, habár fülsüketítő hangja volt. Viszont nem szóltam, mert ez az este Chimről szólt.

Igen, mindenkiben felmerülhet a kérdés, mégis miért lettem ilyen romantikus. Egyszerű; gondolkoztam, és rájöttem, hogy Jiminnek ez így biztos nagyon rossz, és a kapcsolatunk neki sok stresszel jár. Biztos, hogy szar lehet 16 évesen a szobában tölteni a napot azért, mert kint fotósok vannak, vagy ami rosszabb, a fanok, akik szét szednék szegényt. Plusz még iskolába se jár be, és nem járhatna mert halálra szekálnák. És ugye ott van még, hogy nem lehetünk akármikor és akárhol együtt. Épp ezért szerveztem a mai napot, hogy ne csak én, Jimin is érezze jól magát. Megérdemli, hogy végre lazítson, mivel az a MinSoo vagy tököm tudja ki, ott hagyta.

Az út abból állt, ahogy Jimin énekelt, avagy arcomra puszilt, egyébként pedig az ablakon nézett ki, vagy táncolt az ülésen. Mikor a domb tetején (ahova vittem) leállítottam a kocsit, csalódottan dőlt hátra a széken, lebiggyesztve ajkait.

- Most miért? -nézett rám szomorúan.
- Megjöttünk bae -simítottam gyengéden arcára, s érintésemre meg is remegett. Imádom.

- Akkor nem szóltam -pattant ki a kocsiból, majd kezembe vettem zakómat és én is kiszálltam a járműből. Mögé sétáltam, majd rá terítettem zakómat, amíg Ő mellkasomnak dőlve, elnyílt ajkakkal, s nagy szemekkel nézte a csillagokkal teli eget. Átöleltem vékonyka derekánál, míg apró kezét tenyerembe csúsztatta, tovább nézve az eget.

- Tetszik? -kérdeztem hevesen verő szívvel. Sose csináltam még ilyet, nem vagyok egy romantikus alkat!
- Imádom -motyogta és felém fordulva megcsókolt. Ingem gallérjánál fogva húzott jobban ajkaira, amíg számból kiengedtem az eddig bent tartott sóhajomat. Kezemet fenekére csúsztattam amibe bele is markoltam, s Jimin részéről már is jött egy erotikus nyögés.

- Ne akarj beindítani Chim -simítottam meg nyakát.
- Miért ne? -nézett engem nagy, mogyoróbarna szemekkel.

- Mert most romantikázni akarok, nem szexelni. És ha kicsit is felizgatsz, akkor tudod, hogy leállíthatatlan leszek -motyogtam ajkaira, amiket hozzá is préselt számhoz.

Galléromon lévő kezeinek szorítása erősödött, és közelebb is lépett hozzám, szinte testünk majdnem össze ért.
- Tudod, mennyire jól áll neked a romantika? -kérdezte szememet bámulva.

- A-a -ráztam meg fejem, és próbáltam elnyelni mosolyomat. - Mennyire? -léptem közelebb hozzá.
- Nagyon -motyogta elvarázsolva, amíg ajkaimat nézte. Kezemet arcára csúsztattam, és lassan meg is csókoltam, ám most lassan, és komolyan. Ő sem mozgatta úgy párnácskáit ahogy alapból, így még romantikusabb volt az egész, ahogy a csillagok alatt csókolóztunk.

- Mehetünk? -kérdeztem, miután már úgy gondoltam egy óra alatt ki nézelődte magát.

- Várj -fogta meg galléromat, és megcsókolt, miközben belépett a telefonján lévő kamerába és lefotózta csókunkat. - Igen, kész vagyok -mondta és képünket nézegette nagy mosollyal.
- Szörnyű vagy -öleltem magamhoz és egy puszit nyomtam fejére.

- De ugye szeretsz? -nézett fel rám, és állát mellkasomnak támasztotta.
- Az nem kifejezés -kuncogtam és nyomtam egy puszit ajkaira. - Induljunk, mert haza kell érnünk, utána még fürödni, meg minden hülyeség -sóhajtottam és megfogtam aprócska kezét.

- Jungkook, mivel érdemeltem ezt ki? -kérdezte kíváncsian.
- Mit? -kérdeztem megpuszilva feje tetejét.
- Hát ezt az egészet. Még suliba se járok be, tök szar vagyok -mondta halkan.

- Dehogy vagy -simítottam arcára. - Igazából csak szerettem volna, ha kikapcsolódsz kicsit. Sok dolog történt az elmúlt hetekben, amikhez még fiatal, és törékeny lelked van, ezért gondoltam hogy kicsit lazítanod kéne -magyaráztam, mire elkomorodott.

- Nincs is lelkem -válaszolta, mire belőlem kitört a röhögés. Egy ilyen édes kis cukorbogyó, hogy mondhat ilyet? Nincs lelke, persze, de azért sírt mikor eltűnt a cicája. - Ne nevess! Ez komoly! -ütött vállamba.

- Oké -mondtam még mindig nevetve.
- Ch..-morogta, majd beszállt a kocsiba. Nevetve beültem Chim mellé, majd állánál fogva magamhoz húztam egy csókra, aminek következtében minden "haragja" elszállt. Mert hát ugye neki nincs lelke.

A haza út csendesen telt, mindketten rendkívül fáradtak voltunk, így megváltás volt beesni a puha párnák közé. Lefürödtünk, utána dobtam egy SMS-t Taenek, hogy épségben áthoztam hozzánk a dormba, és ne aggódjon, mert minden rendben van. Le is némítottam a telefonomat, és miután megérkezett szobámba egyetlen szerelmem, karjaim közé bújt.