Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

8

Reggel mikor felkeltem még sötét volt kint, az ég színét a szürkéhez tudnám hasonlítani. Körbe néztem, és még számat is eltátottam. Össze-vissza dobált ruhák, és egy mellettem alvó JeongGuk. Mindkettőnknek derekunkig felhúzva egy szürke takaró. Lassan nyitogatni kezdte pilláit a mellettem fekvő, és mikor már kinyitotta szemét, felült és megdörzsölte homlokát. Felkapcsolta az ágy melletti lámpát, és rám nézett, s mintha kisebb sokkot kapott volna.
- Baszki..-motyogta, és magára kapta alsóját. Felvette ledobott farmerjét is, majd megdörzsölte orrnyergét, miután rám nézett. - Én...miért nem állítottál le az este?! -rivallt rám, mire felültem.
- N-nem az én hibám! -mondtam felemelve kezeimet, és próbáltam védekezni haragja ellen.
- Megrontottam egy gyereket..-kapta szája elé kezét és idegesen járkált ide-oda. - Tizenhét éves vagy, és már is megengeded valakinek, hogy megfektessen?! -kiabált rám. - Vagy hány éves vagy egyáltalán?!
- Tizenhat lettem..-motyogtam a sírás szélén, lehajtott fejjel. Fájt a fenekem, de az még inkább hogy még a koromat se tudja. - De ez miért baj? -néztem fel rá.
- Azért mert te egy szaros kölyök vagy, én meg egy 22 éves férfi -kiabált rám. - Ráadásul a legjobb barátom öccse..-temette kezeibe arcát. Levezettem tekintetem mellkasára, mire ismét felcsattant. - Megtennéd, hogy nem bámulsz te idióta?! -idegeskedett mire lehajtottam fejem. - Öltözz fel -dobta mellém ruháimat. Szipogva felvettem a ruhadarabokat, és vissza ültem az ágy szélére, hisz éreztem még nincs vége leszidásomnak. - Nem hiszem el, hogy nem tudtál volna megpofozni -dühöngött tovább.
- Azért nem tettem mert nem akartalak bántani..-mondtam megtörölve szememet, hiszen eléggé fájtak szavai.
- Aha. A többinek is ezt mondod akikkel már voltál? Hány név van a listádon kedves drága Jimin? Tizenöt? Húsz? -kérdezte gúnyosan, mégis még mindig mérges volt, főképp magára. De rajtam vezette le.
- Ne mondj ilyet..-motyogtam halkan, míg több könnycsepp szelte arcomat.
- Miért? Nem igaz? Csak egy magadat illegető hisztis picsa vagy, akinek fasz hiánya van, nem? -kiabált arcomba.
- Hagyd már abba! -tört ki belőlem a sírás. - Nekem... még az első csókom is csak tegnap volt. Ahogy az első alkalmam is, az ágyban -sírtam tovább, és arcomat tenyerembe temettem. Idegesen sóhajtott, s magára kapott egy fekete pólót, egy zoknival együtt.
- Haza viszlek -nyújtotta kezét, amit eltoltam magamtól, és lesiettem az előszobába. Felvettem cipőmet és már kint is voltam, pontosabban bent a kocsiba, de most hátra ültem. Semmi kedvem nem volt a kínos csöndet hallgatni. Pár perccel később beszállt JeongGuk is az autóba, és az órára pillantott. - Még csak hat óra. Kérsz valami reggelit? Megállhatok valami pékségnél -dőlt hátra ülésén.
- Vigyél haza -mondtam halkan. A visszapillantóból rám nézett, és sóhajtott egyet, miközben beindította az autót. Én némán bámultam ki az ablakon a sötét tájat, és próbáltam vissza tartani könnyeimet. Mikor házunkhoz ért, hallottam ahogy beszél hozzám de semmit se fogtam fel belőle, így inkább mondandója alatt elhagytam a járművet. Éreztem tekintetét, de most sokkal inkább hátamon, mint sem fenekemen. Kinyitottam az ajtót, és azzal a lendülettel be is zártam, és lerogytam az előszoba hideg kövére, és kitört belőlem a sírás. Felhúztam térdeimet, és folyamatosan csak Jungkook szavai cikáztak fejemben. Fent feloltódott a lámpa, és egy álmos Taehyung ballagott le a lépcsőn, fel kapcsolva majdnem minden lámpát.
- Jimin? -dörzsölte meg szemét, és egyből hozzám sietett mikor meglátta hogy sírok. - Mi a baj? -kérdezte aggódva.
- K..kihasznált -öleltem meg nyakánál miközben sírtam.
- Ki? Micsoda? Nyugodj meg, ne sírj -emelt fel a földről testvérem és a szobámba szállított. Lerakott ágyamra és feloltotta lámpámat, majd mackós pizsijében leült mellém. - Na, nyugi -ölelt magához, mire ölébe ültem és úgy öleltem meg, zokogásom közben. - Mi a baj? -simogatta hátamat aggódva.
- Én annyira sajnálom Taehyung -öleltem szorosan, míg pólóját markolásztam.
- Össze vesztetek MinSeoval? Vagy mi a baj Chim? -ölelt magához miközben egyre jobban félt, hogy mi is a bajom. Elmondtam neki mindent, és még inkább zokogtam ahogy eljutottam arra a részre ahol Jungkookkal lefeküdtem. Minden egyes pillanatára emlékszem, és habár iszonyúan jó volt, fájdalmas volt vissza gondolni rá. Nagy nehezen elmakogtam mi történt, de nem bírtam abbahagyni a sírást. - Megölöm azt az idiótát -mondta idegesen. - Ne sírj, nincs semmi baj -puszilta meg arcomat. - Itt a bátyád, majd Ő megvéd, ne aggódj -simogatta hátam. - Egy szó sem igaz abból amit hozzád vágott, max annyi hogy tizenhat éves vagy -simogatta immáron fejemet. - Csinálok neked reggelit, és teát, nyugodj meg, rendben? -nézett rám aggódva, mire bólintottam és kimásztam öléből. Szekrényemből kivette itthoni ruhámat, és nehezen ugyan de átöltöztetett mivel én meg se mozdultam. Ezután jól betakargatott, és átvitt saját szobájába, ahol bekapcsolta nagy tévéjét, hogy míg Ő a konyhában sürög-forog, addig ne a gondolataimmal foglalkozzak.

- Kiveszek szabadnapot, hogy ne legyél egyedül -ült mellém és tárcsázta a főnökét míg én mellette nyammogtam reggelimmel. Miután Ő lebeszélte a főnökével a dolgokat, elrakta a telefont és elvette tőlem az immáron üres tányért és bögrét.
- Jobb egy kicsit? -ültetett ismét ölébe, de nem is tudom hogy írhatnám le ezt a pózt. Szóval igazából oldalasan ültem amíg lábaimat átrakta Ő lábain, miközben mellkasának dőltem, és Ő átkarolt.
- Igen -bólintottam és megöleltem Taehyungot. - Te vagy a legjobb testvér ezen a világon -bújtam hozzá mire fejemre puszilt.
- A kisöcsémet semmi kár nem érheti amit nem én okozok -igazította meg takarómat, mire halkan felnevettem.
- Annyira sajnálom Taehyung...-motyogtam pólójába.
- Jimin, itt nem te vagy a hibás -váltott komoly hangnemre.
- Lefeküdtem a legjobb barátoddal -motyogtam és ismét könnyezni kezdtem.
- Alapból örültem volna nektek. Viszont ilyeneket dobált a fejedhez, ráadásul ilyen stílusban. Plusz téged állított be hibásnak, mikor Ő tepert le téged -sorolta dühösen indokait.
- Én csak azt akartam, hogy majd talán megcsókol, nézünk egy filmet, meg együtt alszunk..-motyogtam mikor ismét egy könnycsepp gördült le arcomon amit bátyám le is törölt onnan.
- Naiv vagy. De ez egyáltalán nem baj -ölelgetett tovább. - Áthívjam MinSeot, hogy kibeszélhesd magadból egy korodbelinek? -simogatta meg arcomat mire bólogatni kezdtem és erre a telefonjáért nyúlt. Miután beszéltek, Tae lement az edényeket elmosni amíg a fürdőbe vonultam hogy megnézzem hogy is nézek ki. A tükör elé álltam és levettem pólómat plusz nacimat; nyakamon megannyi harapás, szívásnyom, ami folytatódott mellkasomon egészen combomig. Elmosolyodtam  és végig simítottam nyakam megharapdált területén, mire beugrott a tegnap kis foszlánya.
Össze szorítottam szemeimet, amíg Ő lassan belém ereszkedett, s hogy enyhítse fájdalmamat, nyakamra adott pár csókot.
- Gyönyörű vagy -sóhajtott nyakamra, míg végigsimított oldalamon. Nyögve egyet a hajába vezettem kezemet, mire vette  a célzást és egyből egy finom csókban részesített. - És csak az enyém -morogta fülembe, amíg mozogni kezdett. - Megengeded, hogy mások tudtára is adjam, hogy te egy Jeonhoz tartozol? -harapta meg nyakamat.
- Kérlek Jungkook -sóhajtottam.

Halvány mosollyal arcomon vissza vettem ruháimat egy zuhany után, s kilépve pont meghallottam ahogy nyitódik lent az ajtó. Biztos MinSeo az. A lépcső felé vettem az utamat, s ekkor megláttam az ajtóban lévő JeongGukot.