Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

22

- Min gondolkozol ennyire? -cirógatta hajamat Jungkook, mikor már Taemin és Minho elmentek, és ágyamban feküdtünk. Taehyung és Minho egész végig szemmel baszták egymást, ezután pedig messengeren folytatták csevegésüket, hiszen néha azért egymáshoz szóltak.
- Semmin -ráztam meg mellkasán lévő fejemet. Még mindig az jár a fejembe, hogy lehet hogy jobb ha szakítunk. Én oda vagyok JeongGuk-ért, mindenét imádom, de ha velem marad tovább együtt, akkor abból csak baj lesz. És nem akarom elrontani az életét.
- Látom, hogy hazudsz -csúszott hajamba lévő keze, arcomra és azt kezdte simogatni.
- Nem hazudok, csak fáradt vagyok -tettettem álmosságot.
- Ahha... jó, ha te titkolózol, akkor én is -vágta be a durcit.
- Én csak...-kezdtem bele, és próbáltam megfogalmazni érzéseimet, több-kevesebb (inkább utóbbi) sikerrel. - Nem akarom elbaszni az életedet na! -csattantam fel. Habár nem rá voltam dühös, sokkal inkább magamra, de rajta vezettem le.
- Miről beszélsz? -ült fel összeráncolt szemöldökkel, arcáról tükröződött az értetlenség.
- Le fogsz bukni, ki fognak dobni a csapatból, és el fog veszni mindaz amiért dolgoztál, miattam. Jobb lenne... jobb lenne ha szakítanánk -mondtam ki kezembe temetve arcomat. Némán figyelt engem, tekintete szinte égette testem. - Kérlek ne nézz így rám..-motyogtam halkan, de nem hagyott fel a bámulásával. Felállt ágyamról, és keresgélni kezdett, bár nem tudom mit. Elő húzott szekrényemből egy teljesen rossz állapotban lévő utazótáskát, és azt ledobta ágyamra. Feltépte szekrényem ajtaját, és abból kezdte kivenni a ruhákat, amiket a táskába is helyezett. Mielőtt kérdezhettem volna, elém sétált, és megragadva államat, közel húzott magához.
- Jimin én rohadtul nem fogom engedni, hogy emiatt elhagyj. Sőt, semmiért nem hagyhatsz el. Elmész innen Taevel együtt. Te az enyém vagy, és az enyém is maradsz -mondta kissé dühösen. Közelebb hajoltam, mire ajkaink össze értek, és úgy ízlelgettem finom csókját. Közben bele-bele harapott ajkamba, benyúlva közben pólóm alá. Végig simított hasfalamon, és ment is nadrágomhoz amit kicipzározott, amíg nyakamat kezdte belepni csókjaival.
- JeongGuk, tudod hogy nem lehet -sóhajtottam fülébe.
- Nem érdekel -morogta fülembe, és eldöntött ágyamon, lekapva magáról pólóját. Felém mászott, s kezeivel fejem mellett támaszkodott, kiéhezett tekintettel bámulva rám. - El nem tudom mondani mennyire kívánlak Jimin -suttogta számra majd nyomott egy csókot ajkaimra, amíg benyúlt nadrágomba, és rászorított tagomra. Szenvedve túrtam hajába, közben ajkaim jobban elnyíltak. Ellenkezni akartam, de nem ment. Túlságosan kell nekem Ő.

- H-hé! -szóltam rá lihegve, mikor eldobta arcom elől a párnát amin fogást találtam.
- Nem hallom a nyögéseid. Úgy mi értelme? -harapta be alsó ajkát, míg egyre gyorsabb tempót diktált.
- Jungkook...h-hagyd abba -mondtam egy nyögéssel fűszerezve.
- Nem akarom. Végre hallhatom a hangod, láthatom a szenvedő arcod, és érezhetem az egész testedet. Miért hagynám abba? -vitte le kezét ami pont megtalálta férfiasságom.
- Mi van ha most is.. f-fel vesznek? -kérdeztem lihegve, ugyanis már éreztem hogy nincs sok hátra.
- Akkor érteni fogják, miért is vagy te a barátom -csókolt meg, miközben tovább mozgatta kezét fel-le. Hajába túrtam, amit jól meg is szorítottam, mikor egy utolsó nyögéssel elmentem. Neki se kellett sok, közvetlen utánam pár másodperccel belém élvezett. Ismét. Pedig megbeszéltük, hogy amíg ez le nem zárul, nem fogjuk csinálni. Miután megszűntek a csattogó hangok, amiket az adott ki, hogy testünk egymásnak csapódott, lassan kihúzódott belőlem, és mellém dőlt.
- Haragszom rád -fordultam felé, derekamra húzva egy takarót.
- Megéri -mondta lihegve és arrébb húzta rólam a takarót, úgy hogy Őt is takarja. Kezét arcomra csúsztatta, és egy csókban részesített, így rögtön be is hódoltam neki, és haragom elszállt. - Nem úgy tűnik, mintha haragudnál -vigyorodott el, és karjaiba zárt.
- Pedig de -bújtam mellkasába, és beszívtam illatát. Megunhatatlan. Hajamat kezdte piszkálni, majd egy puszit nyomott homlokomra, közvetlen ezután pedig alsó ajkamra simított, mit ismét egy puszival ajándékozott meg. - Hova viszel engem és Taet? -kérdeztem mellkasára adva pár puszit.
- Egy kicsit távolabb innen -cirógatta tarkóm.
- Megírom MinSeonak, hogy akkor ne számítson rám holnap -vettem elő telefonomat.
- Lehet nem kéne -kezdte párom, de félbe szakítottam.
- Nem MinSeo az. Nem tenne velem ilyet, hisz legjobb barátok vagyunk -nyitottam meg beszélgetésemet legjobb barátnőmmel. Miután JeongGuk elmondta a címet, elküldtem neki, ám ebben a pillanatban rontott be Taehyung is.
- Srácok én...-kezdte volna, de meglátott minket. - Izé...zavarok? -borult pírbe arca.
- Nem -fordultam meg, hogy testvérem ne csak hátamat lássa.
- Szóval én...jövőhéten megyek moziba Minhoval! -kezdett sikítozni. Ez mind szép és jó, én is örültem volna. Ha nem akkor jön egy újabb értesítés. Lehúztam a telefonom értesítéseit mutató részét; egy újabb videó. Rá is kattintottam, elindult ugyanúgy, de most a képe más volt. Az volt a kép egész videó alatt, ahogy Jungkook kiveszi azt a bizonyos táskát a szekrényből, és arrébb dobja. És ez a gif volt egész végig.
- Baszki -ült fel Jungkook és tenyerébe temette arcát.
- Még egy videó? -ült mellém Tae amíg én felültem.
- Ja..-motyogtam. - JeongGuk azt mondta elvisz minket innen -túrtam hajamba.
- Fasza -sóhajtott tesóm. - Mikor?
- Minél előbb -vágta rá szerelmem. - Menj, pakolj -küldte ki a szobából tesómat aki tette is, és kiment. Én felkaptam magamra egy tiszta alsót, egy rám elég nagy pulcsit, és egy sötétkék farmert. JeongGuk is vissza kapta magára ruháit, és tovább pakoltunk a szürke utazótáskába. - Tankönyveket ne vigyél. Nem mész suliba -cipzározta be a táskát. - Biztos látták már a videókat, képeket. Piszkálni fognak. Majd rendelek hozzád valami tanárt- ment le velem az előszobába ahol is felvettem fekete Adidas cipőmet. Tae is gyors volt, Ő is egy olyan táskába pakolta cuccait mint én. - Na akkor a procedúra az lesz, hogy be szállok a kocsiba, te és Tae a ti kocsitokkal jöttök utánam -állt velem szembe párom, mire bólintottam. Elvette táskáinkat amiket a csomagtartóba dobott és Ő elindult, majd kicsit később mi is. - Tae félek -motyogtam halkan a hátsó ülésen.
- Nem kell. Itt vagyok én, és Jungkook is -mosolygott rám a visszapillantóból. Az út további részében kérésemre kedvenc zenéimet kezdtük hallgatni, így valamivel jobb kedvem is lett. Az autó leállt egy kertesháznál, ami előtt egy fehér kerítés húzódott. Kiszálltunk a kocsiból ahogy Kook is, aki kiszedte a cuccokat, és hátsó zsebébe nyúlt. Elővett pár kulcsot, ezek közül egyet kiválasztott, és nyílt is a kapu, utána a bejárati ajtó. Bent a legtöbb dolog barna volt, elég családias lett tőle a házikó.
- Ez Namjoon egyik háza. Nagyon ritkán jár ide, kb 2 évente egyszer. Szóval nyugodtan lehet használni, van net, kaja, víz, de nem messze van egy kis bolt ahol olcsón tudtok ételt vagy italt venni. Van áram, meleg víz...minden ami kell az életbe maradáshoz -tette le az előszobában a csomagokat. Levettem cipőmet és bele bújtam egy előkészített zöld papucsba, ahogy Tae is. Ezután JeongGuk megmutattam a szobákat, és a többit. Felvittem cuccomat az üres szobába aminek egyik sarkában csak egy rozoga ágy állt, kicsit odébb pedig egy ablak. - Félni fogok itt egyedül -ültem az ágyra.
- Ki mondta, hogy egyedül leszel? -kérdezte felvont szemöldökkel, és elém guggolt, kezeit rá téve térdemre. - Napközben nem is, de este mindenképp itt leszek veled. Nem foglak egyedül hagyni -suttogta nekem Kook és nyomott egy puszit térdemre. - Tudom, hogy csak 16 éves vagy, és ez sok neked. Épp ezért nem akarom, hogy még több legyen, és nem hagylak egyedül. Én "hibám" is, mivel a kapcsolatunk egyik tagja vagyok, így elég sok közöm van hozzá -mondta szemembe nézve.
- Imádlak -motyogtam és megöleltem nyakánál.
- Mennem kell -puszilt arcomra. - Este kilenc, tíz körül itt vagyok -állt fel és egy gyors csókot adott ajkaimra. Ezután át hívtam legjobb barátnőmet, hiszen sok mesélni valóm van neki. Sok? Rengeteg!