Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

12

Reggel amit elsőnek megláttam, az Jungkook mellkasa volt, elég közel arcomhoz. Karjaival engem ölelt, így akaratlanul is egy mosoly kúszott arcomra. Most már neki is volt a nyakán pár szívás folt, amit még tegnap én okoztam. Büszke mosollyal vettem fel alsómat, és arra felvettem JeongGuk ledobott, fehér ingét, ami a térdemig ért. Nem, nem én vagyok alacsony, Ő túl magas! A konyhába lépkedtem, ahol szétnéztem van-e valami étel, de semmi nem volt. Sóhajtva vettem el a bejárati ajtó mellett lévő telefont, amivel hívtam a szobaszolgálatot, akiktől kértem reggelit, kávéval együtt. Megdörzsöltem szemeimet, és a fürdőbe mentem egy ásítás kíséretében. Megmostam arcomat, és vissza vándoroltam a konyhába. Megéreztem Kook erős kezeit derekam körül, és leheletét nyakamon. 
- Jó reggelt -ásítottam egy kicsit. 

- Reggelt -motyogta nyakamba. Felé fordítottam fejemet, mire lassan adott számra egy csókot. Keze lecsúszott derekamról combomra, miközben jobban neki tolt a konyhapultnak. - Gyönyörű vagy -motyogta ajkaimra, miután elvált tőlem, de ez se tartott sokáig, ismét birtokba vette számat. Magával szembe fordított, és úgy tolt neki jobban a konyhapultnak, miközben keze combomat, és az akörüli területet fedezte fel. 
- Szobaszolgálat! -hallottunk az ajtótól egy kiabálást, és két kopogást.

- Kinyitom -kerültem volna ki JeongGuk-ot, de Ő elkapta csuklómat, és vissza húzott.
- Nem -mondta egyszerűen, és szürke alsójában az ajtóhoz battyogott, és már fel is tépte a fa lapot. - Kösz -vette el a srác kezében lévő tálcát, amin volt kávé, plusz valami tojásrántotta szerűség. 
- Miért nem nyithattam ki én? -vettem el tőle a tálcát, és az asztalra tettem.
- Mert csak én láthatlak így -ült le, s nekem előbbi mondatától egy kis pír és egy mosoly szökött arcomra. 

- Jó -motyogtam, de mielőtt leültem volna enni, a telefonomhoz sétáltam, be a szobába. Felvettem azt, és miközben vissza mentem, megnéztem az értesítéseket. 
- Mi az? Nagyon sápadt lettél -szólt Jungkook miközben evett. 
- Kilencvenhat nem fogadott hívás Taehyung-tól -motyogtam, és leültem vele szemben. Elvettem az egyik megrakott tányért, és öntöttem magamnak a kávéból, s reggelim fogyasztása közben vissza hívtam bátyámat. 

- Jimin? Te vagy az?! VÉGRE FELVETTED?! -kiabált a telefonba.
- Izé..Jó reggelt -motyogtam.
- Hát nagyon jó reggelem van, egész éjjel nem aludtam, mert te meg Kook eltűntetek -mondta idegesen.
- Ne haragudj -motyogtam miközben reggelim elfogyasztásába kezdtem.
- Hol vagy? Vagy mit csináltatok? Ugye vigyázott rád? Nem bántott? Ő is ott van veled? -kezdett kérdezősködni, akárcsak egy anyuka. 
- Nem bántott, vigyázott rám, egy hotelben vagyok, ahogy Ő is mivel itt ül velem szemben -sóhajtottam megforgatva szemeimet. 
- Jó, csak mert Jin és a többiek is halálra aggódják magukat Jungkook miatt -fújtatott idegesen, mint valami bika. - Add ide Jeont, beszélni akarok vele -mondta idegesen.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet -kezdtem mondandómat, de közbevágott. 
- Jimin add neki oda a kurva telefont -mondta dühösen. Sóhajtva átnyújtottam JeongGuknak a telefont, aki csak értetlenkedve nézett rám.
- Tae -mondtam halkan, mire elvette a telefont.

- Hallóka? -szólt bele Kookie, és megtörölte száját. 
- Te szemét! -kiáltott Taehyung a telefonba, amit még én is hallottam. Jungkook kihangosította a telefont, és lerakta az asztal közepére, miközben Ő is nekilátott reggelije elpusztításának. - Ha megint lefeküdtetek, én kinyírlak! -mondta idegesen. - Legalább szóltál volna, hogy elmentek, de NEEEM, MERT TE JEON KIBASZOTT JUNGKOOK VAGY -akadt ki teljesen. Én halkan nevettem, amíg JeongGuk csak elmosolyodott.
- Nem is azért akadtál ki, mert megint ágyba vittem? -vigyorodott el Jungkook, miközben jobb kezét az asztalra tette, és megfogta én kezemet. 
- Leszarom, hogy mit teszel vele ott, de szólhattál volna, hogy leléptek! -mondta dühösen. 
- Lemerült a telefonom -kamuzta az előttem ülő. 
- Itt van Jimin telefonja, fel tudtál volna hívni -mondta ugyanolyan csillapíthatatlan dühvel. 
- Éppen abban a pillanatban nem rád gondoltam, ha nem haragszol -szólt gúnyosan az idősebb, mire hangosan felnevettem.
- Fú Jungkook csak kerülj a szemem elé...-morogta, és éreztem hogy már nyugodtabb egy fokkal.

- Mi bajod azzal, hogy lefeküdtem vele? -vonta fel szemöldökét az előttem ülő, miközben már meg is ette reggelijét.
- Nem azzal van a bajom csak... ahj, én kurvára nem akarom, hogy összetörd a szívét, mint múltkor. Akármennyire utálom is néha Jimint, még egyszer nem akarom úgy látni, ahogy szombat reggel -sóhajtott fáradtan. - A hatalmas korkülönbségről és a szerződésedről ne is beszéljünk -motyogta. 
- Nekem tetszik, hogy megronthatom a mondhatni gyerek Chimet -vigyorodott el. Pirultan hajtottam le fejemet, de azért én arcomon is ott virított a letörölhetetlen vigyorom. - És ha megbocsátasz, most folytatnám is, szóval...-kezdte Jungkook, de bátyám félbeszakította. 

- Ch.. Aztán majd nem bír ülni, és engem fog baszogatni..-morogta. 

- Tae, jössz már? -hallottunk meg egy idegen hangot a háttérből, mire Jungkookból kitört a röhögés. 

- Komolyan Tae? Hoseok? -nevetett jóízűen. - Hát te tudod. Csak mondom, hogy a nyaka a gyengepontja -vigyorgott Kook. 
- Még ha én lennék felül..-motyogta bátyám, mire én is hangosan felnevettem. - Mindegy.. Jin üzeni, hogy nemsokára menj vissza mert próbálnotok kell.

- Aha... És te akkor gondolom felkészíted Hobit a próbára, ugye? -nevette el magát ismét. Olyan aranyos, amikor nevet! 
- Izéé...szia -köszönt el zavartan testvérem, és már ki is nyomta a telefont. 
- Hát ez kész -nevettem tovább, és megittam bögrémben lévő kávémat. Felálltam helyemről, és már mentem is a fürdőbe, hogy megmossam kezemet. Kilépve onnan, viszont Jungkook elkapta kezemet, és óvatosan a falnak lökött, miközben elém sétált. Két kezével fejem mellett támaszkodott, miközben végignézett rajtam.

- Tudod igazán jól áll neked ez az ingem -jött közelebb. Mielőtt megcsókolt volna, megfordultam, így háttal álltam neki. A csókja amit eleinte ajkamra akart irányítani, most lecsúszott, egyenesen tarkómra, de így is egy jóleső sóhajt hallattam. Kezeimet összefogta magam előtt, és fülemhez hajolt. - Így tényleg elég megrontani való vagy -harapta meg fülemet, mire ismét felnyögtem. - Csak az a gáz, hogy mennem kell, és szerintem a bátyád is eléggé ki fog akadni, hogyha nem viszlek vissza. Pedig legszívesebben megtartanálak magamnak -morogta nyakamba, amibe ismét beleharapott, így egy nagyobb, s fájdalmasabb nyögés hagyta el ajkaimat. 
- Nem engedem többet, hogy megharapd a nyakam -motyogtam, miközben oldalra fordítottam fejemet. 
- Nem kell hozzá engedély -vigyorodott el kajánul, és egy csókot adott számra, miközben elengedett. Szembe fordultam vele, és kezeimet összekulcsoltam nyakánál, miközben közelebb húzódtam hozzá és viszonoztam csókját. - Lehet egy kérdésem? -hajolt fülemhez, mire lassan bólintottam. - Jimin, leszel a barátom?