Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

28

- Pedig ha tudnád mekkora álmom volt a sátor szex -sóhajtott fáradtan barátom, mikor már feküdtünk a sárga sátorban.
- Majd legközelebb -nevettem fel, és védelmező karjaiba bújtam, amikkel át is fonta apró testem.
- Hogy én még egyszer nem állítok fel egy sátrat sem, az is biztos -morogta hajamba. - Így még értelme sem volt. Nem kaptam meg a jutalmat.
- A jutalmad az, hogy láthatod milyen boldog vagyok -mosolyogtam rá aranyosan.
- De többet akarook! -hisztizett JeongGuk, akár egy óvodás.
- A türelem -- -kezdtem volna, de szavamba vágott.
- A türelem rózsát terem tudom, de én nem a türelemről vagyok híres -nyüszített fel, és nyakamhoz bújt.
- A türelem rózsát terem kedves drága Jungkook, és ha van rózsád azt oda adhatod nekem, én pedig majd megjutalmazlak amivel te azt akarod -fejeztem be elkezdett mondatomat, és haját kezdtem simogatni.
- Hol lehet venni rózsát? -kérdezte komolyan, és szemembe nézett. - Ha ezen múlik, hogy megkaphassalak rendesen, akkor egy egész kertet hozatok neked -nyomott puszit ajkaimra. Ekkor fogtam fel, hogy JeongGuk mindeddig nem azért akart lefeküdni velem, mert kanos volt, hanem mert neki ez jelentette azt, hogy megszerzett magának.
- Még át gondolom -sóhajtottam és megpusziltam száját. - Most viszont szeretnék aludni a karjaidban, miközben te az arcomat simogatod, és néha megpuszilod a homlokomat, szóval vesd be magad JeongGuk, és segíts elaltatni -bújtam mellkasához, mire elmosolyodott és tette amit kértem, miután rám húzta a magunkkal hozott takarót. Igen, azt is csak egyedül használtam, mert mint mondtam fázós vagyok.

- Édes drága kicsi szerelmem nem akarom zavarni a pihenésedet, de eléggé úgy tűnik, hogy vihar lesz, szóval el kéne indulni -keltett fel reggel simogatásával párom.
- Minden reggel így akarok kelni -bújtam jobban hozzá, csukott szemekkel.
- Viharban? Nekem oké, csak tudod nincs ínyemre, hogy bármikor belénk baszhat a villám -ült fel, és engem is ülő pozícióba állított. - Beteszlek a kocsiba, addig te nézd meg hol tudunk legkönnyebb úton haza jutni -motyogta és felkapott menyasszony pózba karjaiba, majd a kocsihoz is sietett velem. Igaza volt, teljesen beborult, az ég távolabb még dörgött is. Én lehunyt szemekkel döntöttem fejemet az ablaknak, de mikor egy pillanatra felnyitottam pilláimat, megláttam az ázott, fekete pólós és alsógatyában lévő JeongGuk-ot. Egyébként is feszülős pólója most még inkább testéhez tapadt, kiemelve kidolgozott mellkasát, izmos karjait, és szintén izmokkal teli hátát. Haja homlokához tapadt, és néhol szemébe lógott, de azt egy könnyed mozdulattal arrébb söpörte. Izmos combjain folytak le az esőcseppek, de amit igazán kiszúrt szemem az formás feneke volt, és alsógatyán keresztül is hatalmas férfiassága. Beharaptam alsó ajkam a látványra, és ismét arcára vezettem szemeimet; édes kis pofijának oldalán folytak le a vízcseppek, de Ő mit sem törődve pakolt tovább és a cuccokat egy egyszerű mozdulattal a csomagtartóba dobta, majd beszállt mellém.
- Na, megnézted hol jutunk haza a legkönnyebben? -túrt vizes hajába Jungkook.
- Mi? Jaj nem, ne haragudj -vettem elő telefonomat, és be is léptem a GPS-be.
- Mit csináltál, ha nem ezt kerested? -hajolt arcomhoz olyan közel, hogy orra szinte érintette arcomat.
- Semmit -motyogtam vörösen.
- Aham -harapta meg alsó ajkát míg engem méregetett. - Tudod így igazán kívánatos vagy -csúsztatta kezét fedetlen combomra. Fenébe, hogy nem hordok hosszabb nadrágokat! - És így szívesen megrontanálak a hátsó ülésen, miközben a nevemet sikoltoznád -markolta meg kicsit combom. - De hát ugye megtiltottad a szexet, én ezt tiszteletben is tartom, szóval majd legközelebb -hajolt el tőlem vigyorogva. Próbálja kijátszani a rendszeremet, mikor tudja, hogy nem fog menni.
- Van ilyen -vontam meg vállaimat. Jungkook az említett hátsó ülésről elő halászta farmerját, és felállt az ülésről, ám de így sikeresen lefejelte a kocsi tetejét. Én lehajtott fejekkel próbáltam vissza tartani nevetésem, bár be kell valljam, nehéz volt. A következő pillanatban pedig nadrágja felvétele közben ütötte be bizonyos lába közötti részét, egyenesen a kormányba.
- Ne röhögj -szólt rám, de neki is kevés kellett ahhoz,hogy elnevesse magát.
- Én dehogy..-motyogtam, mire kezeit felém irányítva elkezdett megcsikizni. Nevetve próbáltam eltolni kezét, bár kevés sikerrel. - Sajnálom -nevettem tovább. - Esküszöm nem nevetek többet, csak hagyd abba -nevettem megállíthatatlanul.
- Mondd azt, hogy "Ne haragudj Oppa" -vigyorgott hozzám hajolva.
- N...ne haragudj O-..Oppa -fogtam meg kezét kacagásom közben.
- Semmi gond Sweetie~ -puszilta meg homlokom és abbahagyta kínzásomat.
- Jó hogy nem már azt kéred, hogy hívjalak Daddynek -morogtam de szám szélébe ott bújkált mosolyom.
- Nem mondtál hülyeséget Chim -kúszott büszke mosoly arcára. - Annyira imádom, hogy szexi vagy, kedves, vicces, jó vagy az ágyban, és még okos is -mondta és nyomott egy nyálas puszit arcomra. Oldalra fordítottam fejemet, így a következő puszit számra kaptam, de át is formáltam egy csókká, amire Jungkook elégedetten elmosolyodott.
- Induljunk -váltam el JeongGuk-tól, és már meg is mutattam neki telefonomat amit elvett és az általam talált utat kezdte tanulmányozni.
- Nem tudom Jimin, én erre még nem jártam -gondolkozott el Jungkook.
- Ne aggódj, jó lesz -mosolyogtam magabiztosan és kérésemre el is indultunk.

- Jimin hol a retkes fenében vagyunk?! -kérdezte idegesen Jungkook.
- Elméletileg itt kéne lennie már a háznak -fordultam közbe a sivár pusztában.
- De rohadtul nincs itt! -vágta rá ingerülten barátom. - Tettem amit mondtál. Először balra, utána megint balra, majd jobbra..-motyogta.
- Mi?! Nem kellett volna jobbra fordulnod! -rivalltam rá idegesen.
- Azt mondtad menjek jobbra! -emelte fel védekezően kezeit.
- Az csak a szövegbe volt, amit énekeltem! -csaptam homlokomra és hátra dőltem az ülésen.
- Ki az a hülye, aki bele írja a zenébe, hogy "jobbra"? -kérdezte morogva JeongGuk míg irányt váltott.
- "A sorsom veled jobbra fordult" -idéztem a szövegben lévő kis részt.
- Phujj de nyálas -fintorodott el.
- Érdekes, tegnap te mondtál ehhez hasonló dolgokat -fontam össze mellkasom előtt kezeimet.
- Nem voltam magamnál -vágta rá. Szóval önszántából nem is mondott volna nekem olyan szépeket? - A szépséged rabul ejtett -folytatta a vezetést, mire nekem egy mosoly kúszott arcomra.
- Imádlak -hajoltam hozzá és egy puszit adtam arcára.
- Tudom. Ezt is szeretem benned -mosolygott és kezét térdemre csúsztatta. - Ahogy minden mást -figyelte tovább az utat, míg egy mosolyt festett arcára.
- Kérhetek valamit? -pillantottam rá nagy szemekkel.
- Hamm? -kérdezett vissza JeongGuk.
- Ha haza érünk legyen majd egy napunk amikor a kanapé előtt gubbasztunk, filmet nézünk, csokit eszünk, és egészségtelen szarokat iszunk -néztem rá könyörgően, mire leállt az út szélére és két kezébe fogta arcomat.
- Te vagy nekem az igazi Park Jimin, és kurvára szeretlek -csókolt meg ismét.