Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

19

Az egész este Jungkook nagyon óvatos volt velem. Vigyázott rám mikor épp bevitt a szobába, miközben ajkaimat falta, és akkor is, mikor már jóval többről volt szó, mint egy egyszerű csókról. Nem harapta szét a nyakam mint szokta, vigyázott rám még akkor is, mikor máskor nagyon durva. Nem vakította el az elméjét a vágy, teljesen tiszta elmével gondolkodott, nem úgy mint máskor. 
- JeongGuk -szólaltam meg, mikor az ágyamon feküdtünk. Derekunkig felhúzva a szürke takaróm, ami alatt semmi nem takart se engem, se Őt. 

- Igen? -nézett rám, miközben hajamat rendezte, hogy ne lógjon szemembe. Láttam rajta végig, hogy valamire készül, hogy valamit akar mondani, de mégse tette, és ez nagyon zavart.
- Baj van? -tettem kis kezemet Ő tenyerébe. 
- Nincs -rázta meg fejét, és közelebb húzott magához. - Mi lenne? -puszilta meg homlokomat. 

- Más vagy, mint szoktál lenni -mértem végig, de csak felsőtestét. 

- Hüm -vonta meg vállait. - Az jó, vagy rossz? -kérdezte szemeimet tanulmányozva.
- Nem tudom, de fura vagy. Mondd, hogy mi a baj -csúsztam közelebb hozzá, miközben éreztem, hogy szíve egy gyorsabb ütemet vesz fel. 
- Semmi -rázta meg fejét gyorsan. Biztos, hogy van valami, amit nem mondott el, vagy nem úgy ahogy el kellett volna mondani. Lássuk csak. Átjött, arról tudtam, segített díszíteni, arról tudtam, segített becsomagolni az ajándékot, Yoongiékat is elmondta, ettünk és fürödtünk is...Várjunk! A japán koncert! Arról hazudott volna? Lehet, hogy megcsalt? Tuti, hogy megcsalt! Lehajtottam fejemet, és közel bújtam mellkasához, mire átölelt izmos karjaival. Tudtam, tudtam, tudtam! Annyira éreztem, hogy ez lesz! Megcsalt, és még annyi sincs benne, hogy elém álljon, és elmondja nekem! Alsó ajkamba haraptam, miközben megtöröltem szememet, mire Jungkook állam alá nyúlt. - Hé, ne harapdáld a szád -nézett rám kedvesen, és egy puszit adott ajkaimra.

- Hagyj békén -tettem kezeimet mellkasára, és arrébb löktem, majd elfordultam tőle. 
- Mi a baj? -ölelt át hátulról. - Rosszat mondtam? -puszilta meg nyakamat.

- Pont hogy nem! Nem mondasz el nekem semmit! -csattantam fel. 
- De Jimin..-- -kezdte volna, de én félbeszakítottam.
- Nincs de! Semmit nem mondasz el, még annyit se mondtál el, hogy megcsaltál amíg távol voltál, ott japánban! Azt hitted nem jövök rá? Pedig de! -fordultam felé, mire szemöldökei az égbe szöktek. - Rohadtul azt hittem, hogy velem maradsz meg minden, de gratulálok, még egy kamasz gyerek szívét törted össze -ütöttem meg mellkasát.

- Chim én nem --- -kezdett bele ismét, de nem engedtem, hogy végigmondja. 

- Ne hívj így! Nem vagyok neked se Chim, se Jimin! Kibaszottul szeretlek Jeon JeongGuk, és nagy ívben szarok a hírnevedre! Azt hittem, hogy ha rólam van szó, akkor azt is elfelejted, és azt is, hogy bárkit megkaphatsz. De biztos sokkal jobban nézett ki az a lány, vagy fiú akivel megcsaltál, nem? Magasabb volt nálam, nem nyafogott mindenért, és kedves, aranyos személyisége volt. De sajnálom, hogy nem tudtam neked megfelelni, és én csak azt a semmit sem érő, kibaszott sok szeretet tudom adni -gyűltek könnyek a szemeimbe. - Szar vagyok tudom, nem nézek ki jól, egy önző tini vagyok, aki mindenkinek kelleti magát, mert igen, én is kurvára akarok olyan szeretet mint amit te kapsz meg, majdnem minden embertől! Erre megkaptam tőled, de leszartad mert kurvára a külsőre mentél, és megcsaltál valami japán csajjal! Menj, írd is meg neki, hogy hozzá költözöl, vagy felvállaljátok, ha már velem nem tetted. Nincs mit veszítened, mondd meg neki hogy végre én, egy idióta kamasz kisfiú elállt a tiszta szerelmetek útjából -mondtam már szinte sírva, miközben tenyerembe temettem arcomat. Erre ez az idióta mit csinált? Elnevette magát. Nevetett. Azon, ahogy éppen érte, vagy miatta sírok. - Ne nevess már! -kiabáltam rá, mire abbahagyta. 

- Te hülye vagy -mosolygott tovább, és felvette alsóját, ez követően az éppen aktuális pizsamáját. Felállt ágyamról, és elhagyta szobámat, majd már csak az ajtó csapódását hallottam lent. Most elment? Itt hagyott? Fejemet a párnámba temettem, s utat engedtem könnyeimnek, amik eláztatták párnámat. Ismét hallottam az ajtó csapódását, de csak arra gondoltam, hogy biztos a szél becsapta azt. Kinyitotta, és becsapta. Ez az Jimin. 

- Buta vagy, ugye tudod? -ölelt át hátulról Jungkook.
- Te meg hazug -szorítottam jobban párnámat. Kezemhez nyúlt, aminél éreztem valami hideget, de először nem foglalkoztam vele. Azaz próbáltam nem foglalkozni vele. Ám ismét kíváncsiságom nyert, így lepillantottam kezemhez, amin egy fekete gyűrű pihent. Először nem értettem, hogy mi ez, de utána átcsúszott tekintetem JeongGuk kezére, amin egy ugyanolyan gyűrű foglalt helyet. Hátamra fordultam, miközben Kook felettem támaszkodott, és nézegetni kezdtem a gyűrűmet. - Ez mi? -néztem fel rá. 

- Úgy hívják, hogy gyűrű -mondta cinikusan. 

- De miért kapom? -néztem értetlenül.
- Azt akarom, hogy mindenki lássa, hogy az enyém vagy -nézett mélyen szemeimbe. - Ezért izgultam annyira, mert nem mertem oda adni -vonta meg vállait.

- De édes! -sikítottam fel, és szorosan magamhoz öleltem.
- Shh, halkabban bae -nevetett nyakamba, mire egy jóleső hideg futott át testemen. 

- Annyira köszönöm! Nagyon tetszik! -tanulmányoztam tovább az ékszert. 
- Hülye lennék téged megcsalni -bújt jobban nyakamhoz, akár egy cica. 

- Ne haragudj, hogy olyanokat mondtam neked -kezdtem el haját simogatni.

- Túlélem, vicces volt -mondta vigyorogva. 
- Tényleg azt hittem, hogy megcsaltál -motyogtam hajába, amibe nyomtam is egy puszit. 

- Ezen nevettem a legtöbbet -mosolygott szélesebben. - Jobbat ha keresnék, se találnék, nem értem miért gondoltad ezt -ölelt át derekamnál.
- Olyan menő -motyogtam a gyűrűt nézegetve.
- Ez lesz az új mániád? -nevetett, mire bólogatni kezdtem. - Nagyon édes vagy -puszilta meg nyakamat. 

- Olyan cuki, hogy nem merted oda adni! -fogtam két kezembe arcát. 
- Ez még mindig jobb, minthogy megcsalással vádollak -puszilta meg számat, vagyis puszilta volna meg, de elhajoltam. 

- Sajnálom, hogy rögtön a legrosszabbra gondolok! -néztem rá morcosan.

- Imádlak, nem zavar -vette le kezeimet arcáról, és megcsókolt. Maga alá gyűrt, hiszen már félig ültem, és utána ismét megcsókolt. - Vedd fel -adta oda az ingét ami rajta volt, azaz most a feketét. Lelkesen kaptam a fekete ruhadarabhoz, amit magamra is kaptam és begomboltam, és utána felvettem egy alsót is. Mellém vágódott, mire én egyből megöleltem, és szorosan hozzá bújtam, ezt követően pedig fejemet mellkasára tettem. Átölelte derekamat, és oldalra fordította fejét, így hajamon pont éreztem minden egyes levegővételét. - Jó éjt Chim -hunyta le szemeit.
- Jó éjszakát JeongGuk -csuktam le mosolyogva szemeimet, és pár perc múlva már aludtam is, szerelmem mellkasán.