Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

10

Jimin szemszöge

- Na akkor mondom a tervet -vigyorgott barátnőm. - Van egy haverom, akivel majd dumálok, és akkor féltékennyé teszed a nyúlfiút, ésss utána kiakad és összejöttök -ismertette velem a tervét MinSeo. 

- Nekem nyolc -vontam vállat. - Mi a neve a srácnak? -kérdeztem miközben kikísértem a kapun.

- Tulajdonképpen a srác Channie pasija, az a Baek vagy ki -vigyorgott büszkén. 
- És Chanyeol szerinted benne lenne? -támaszkodtam a kerítésnek. 

- Nem kell tudnia róla. Amúgy is össze-vissza csalják egymást, nem mindegy? Baek téged le se fog smárolni, szóval nem is megcsalás -vont vállat. - Na megyek, el kell érnem az utolsó buszt -ölelt meg gyorsan, és már el is indult. Én vissza ballagtam a házba, és már mentem is a fürdőbe, hogy egy jó forró vízbe áztassam magam, órákon keresztül.

- Vigyázz magadra -köszönt el Taehyung hétfő reggel, mikor kirakott az iskolámnál. 

- Jó munkát -szálltam ki a kocsiból, és miután elment testvérem, oda mentem a suli kapujánál álló, vörös hajú sráchoz. 
- Te vagy Park Jimin? -mért végig, mire bólintottam. - Cuki vagy -karolta át vállamat, és már meg is indultunk, be a suliba.
- Te meg.. Bake...Beak...-próbáltam kimondani nevét, mire csak egy röhögést kaptam tőle.

- Baekhyun -javított ki, amíg lepacsizott pár haverjával bent. 

- Baekhyun..-motyogtam nevét. - És Chanyeol nem fog kiakadni? -néztem fel rá. 
- Miért akadna ki? -kísért be a termembe, ahol lehuppant helyemre.
- Talán mert jártok? -tettem padomra a táskámat. 
- És? Ő is sok embernek játssza el, hogy valaki más pasija. Na figyelj cica ismertetem a tervet -húzott közel magához, pólóm nyakánál fogva. - Eljátszom hogy járunk, viszont vannak szabályok. Nem tapizzuk le egymást, csak ha ott van aki előtt ezt el kell játszani, a csók is csak akkor játszik, és amúgy csak kézenfogva járkálunk -darálta le a "szabályokat" egy huzamra. Valahogy nem féltem tőle, akármilyen rossz fiús külsőt viselt, barátságosnak tűnt, már akkor amikor szemeibe néztem. 
- Oké -bólintottam.
- Szuper -mosolyodott el szélesen és elengedett. Felállt helyemről, és egy fejsimi után már el is hagyta termemet. Én most komolyan ezt csinálom? Nagyon rosszul érzem magam, szinte mintha megcsalnám Jungkookot. Pedig nem, mivel nem is voltunk, és leszünk együtt, már csak a szerződése miatt sem.

- Nahát Chimmie, úgy látszik osztozunk -huppant le mellém padtársam, Chanyeol. - Mi ez a visszahúzódó stílus? -ráncolta szemöldökét, és végigsimított fekete garbóm nyakán.
- Ne érj hozzám -morogtam, és elütöttem magamtól kezét.

- Valaki morcos hangulatában van? -hajolt közelebb arcomhoz. 
- Akadj le rólam Chanyeol -mondtam idegesebben, és eltoltam magamtól fejét. Elővettem matek tankönyvemet, és azt kezdtem olvasgatni, bár nem igazán tudtam figyelni rá, mivel egyre inkább eszembe jutott minden, arról a bizonyos éjszakáról. 

- Szeretlek -sóhajtotta fülembe JeongGuk, miközben bennem mozgott. 
- Én...én is -szisszentem fel, ugyanis megérintette szét harapdált nyakamat, ami nem kis fájdalmat okozott nekem, s az élvezetek közepette elég nehéz volt így is kommunikálni. - Fáj, ne csináld -vettem el onnan kezét, mire megfogta kezemet és a nyakába rakta. Lassan vissza csúsztatta kezét nyakamra, amihez ismét lehajolt, és csókokkal látta el azt. 

- Ami igazi az mindig fájni fog Jiminnie, ezt jegyezd meg -harapta meg ismét a már így is eléggé megkínzott területet.

Megráztam fejemet, így visszatértem a valóságba és felálltam helyemről. Chanyeol-al átballagtunk az ajtó felőli padsorba, ahol most Ő ült belül, hiszen matekon mindig helyet cserélünk. A tanár is bejött a terembe, és meg is kezdte az órát, nem is zavartatta magát, hogy még be se csöngettek. Mikor viszont meghallottuk a fülsüketítő csengő hangját a rádióból, egy fáradt sóhajt hallattunk. Az óra felénél járhattunk, és én épp a füzetembe írtam, kék tollammal, mikor is megéreztem combom belső részén, padtársam kezét. Nem zavartattam magam, próbáltam elvonatkoztatni tőle, de belemarkolt abba, így akaratlanul is felszisszentem. 
- Hagyjál már békén! -kiáltottam fel hisztérikusan, mire Chanyeol lekapta onnan kezét, és a táblára író tanárnő is megfordult. 
- Mi a probléma? -cikázott köztem, és padtársam között tekintete.
- Nem igaz, hogy egyszer sem tudsz békén hagyni! -mondtam a sírás szélén.
- Park, üljön oda leghátulra -mutatott a tanár a terem legvégébe. 
- Mindkettőnket Parknak hívják -morogta Chanyeol. 
- Mivel Jimin nem elég magas és nem látna, ezért Ön ül. Még ma ha lehet, le vagyunk maradva! -kiáltott rá, mire padtársam morogva kikászálódott belülről és leghátulra ült. - Másik Park, maga pedig menjen ki és mossa meg az arcát -utasított engem, "Másik Parkot". Felálltam helyemről, és gyorsan kisiettem a teremből, be a férfimosdóba, ahol bezárkóztam egy fülkébe. Leültem a lehajtott fedelű wc-re, és felhúztam térdeimet, de nem kellett volna, hisz combomba ismét egy irdatlan nagy fájdalom hasított.