Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

25

Jimin szemszöge

Utálom! Egyszerűen gyűlölöm a bátyám, és Jungkookot is! Én vagyok a hibás, pedig semmit sem tettem!

Reggel idegesen keltem. Utáltam a tudatot, hogy az a mocsok Taehyung egy házban van velem. Kikászálódtam az ágyból, és lementem a konyhába ahol ott ült a két idősebb; Tae az asztalnál reggelizett, míg Jungkook a konyhapultnak dőlve beszélt.
- Jó reggelt -sétáltam barátomhoz és egy csókot adtam szájára ám Ő azt nem viszonozta. Oké, játssz csak sértődöttet JeongGuk. - Nekem nincs reggelim? -forogtam össze-vissza.
- Csinálsz magadnak -válaszolta barátom.
- Látom behódoltál Taehyungnak. Szörnyen naiv vagy Jungkook -sóhajtottam míg neki álltam kávét csinálni. Tae fel is ment szobájába, így ketten maradtunk, na meg a kínos csönd.
- Nem Tae vette fel -szólalt meg a semmiből.
- Látom nem látod át a helyzetet JeongGuk. Elmagyarázzam? -néztem rá kezemben bögrémmel.
- Az az idióta barátnőd volt -hagyta figyelmen kívül hozzászólásomat.
- Azt ne mondd, hogy bedőltél Taehyung hülye meséjének -ittam bele a fekete löttybe.
- Az a barátnőd zsarolta Taet, de ha akarod áthívhatod, és nézd meg a telefonját -fordult felém teljes testével.
- Jó, majd holnap. És akkor te miért is haragszol? -vontam fel szemöldököm.
- Hallottad magad tegnap? Taehyung ártatlan, és te a földbe tiportad úgy, hogy vagy egy napot végig bőgött veled, plusz majdnem ki is rúgták Őt a munkahelyéről a hisztid miatt -mondta ingerülten.
- Ehhez képest mégis felvett minket -tettem a mosogatóba üres bögrémet miután megittam tartalmát.
- Jimin hogy magyarázzam még el, hogy nem Ő volt? -túrt hajába idegesen Jungkook.
- Oh, szóval hülyének is tartasz -bólintottam. - Szép kapcsolat.
- Mert hülye is vagy -vágta hozzám. - Nem akarod belátni, de muszáj. MinSeo vett fel minket, és tette ki. Emlékszel mikor múltkor Taehyung ránk nyitott miután végeztünk? Pont abban a pillanatban töltöttek fel egy videót, de Ő végig velünk volt -magyarázta.
- Egy videó feltöltését elkezdheted később és valamikor fel tölti. Ott is ez volt -fontam össze mellkasom előtt kezeimet.
- Feladom -sóhajtott. - Hiába beszélek neked, ostoba vagy és nem fogod fel amit mondok -nézett rám megvetően.
- Ha tényleg így gondolod, szakíts velem -szóltam utána, mikor az emeletre tartott.
- Várok, hátha meg jön az eszed. De ha mégse, akkor az lesz Jimin, és nem lesz többé olyan, hogy "mi" -felelte és belépett bátyám szobájába. Megint második vagyok. Ismét valaki a hülye bátyámat választotta, helyettem. Egyedül aki szeretett az a ---. Várjunk! Hol a macska? Szemeim kikerekedtek és felrohantam a szobámba ahol csak találomra magamra kaptam pár ruhát és futottam is cipőmhöz. Miután minden meg volt, kirohantam a házból, a legközelebbi buszhoz, ami házunkhoz vitt. Lepattantam arról és az olvadozó hóban futottam kertünkig, ahol keresni kezdtem szerencsétlen állatot. Hogy feledkeztünk meg róla?! Átfésültem a bokrokat, bent a házat, a kertet, a szomszédokat is megkérdeztem és a közelben lévő összes fára felmásztam, hátha ott lehet. De nem. Miután az utolsó szomszéd is becsukta az ajtót előttem, a sírás szélén indultam haza. Vagy négy óra lehetett, és én reggel kilenctől kezdve itt dekkoltam. Eltűnt a cicám! Pedig annyira szerettem... Tudott mindenről, mindig dorombolt, és a többi. Letöröltem egy arcomon száguldó könnycseppet mikor beléptem a házba; itt most háború folyik, nem látszhatok gyengének. Levettem cipőmet, kabátomat és a konyhába ballagtam egy kis fagyi reményében. Az sem volt, szóval egy tábla csokival ültem be a TV elé. Se cica, se fagyi, se Jungkook. A három alap dolog, ami nekem az életben maradáshoz kell. Remélem barátom már megvilágosult bátyámmal kapcsolatban.

Minnie: Hallom balhé van

Én: Mikor nem? Eltűnt a cicám, JK azt hiszi te veszel fel minket..

Minnie: Mondtam, hogy szakíts a sráccal, szerintem bolond

Én: Majd elmondom neki, hogy nem te voltál. Plusz, hnap át jössz?

Minnie: Aha. De ha lehet paterold ki addig az idióta pasidat, nem akarok balhét.

Én: Sose bántana egy lányt. Engem se bántott, pedig majdnem olyan vagyok mint egy csaj.

Minnie: Amúgy Baek üzeni, hogy nagyon láwol téged, és szeretne már látni (itt ül mellettem)

Én: Szia Baek neked is! De akkor még egy kérdés. Nálad van a cicám?

Minnie: Miért lenne nálam?

Én: Miért ne?

Minnie: Hát te kész vagy Chim XDD mennem kell bae, holnap talii ♥

Én: ♥

Zsebem mélyére süllyesztettem a készüléket, utána kidobtam a csokis papírt. A konyhában ott volt JeongGuk, és tesóm is, így én külön állva tőlük kezdtem vacsorát készíteni. Úgy érzem magam, mintha ki lennék közösítve.
Jungkook most Tae-vel bánik úgy, ahogy velem szokott, persze csókok nélkül. És a bátyám még csak nem is ellenkezik! Ch, mondtam hogy egy kurva.
- Nem akarod pont előttem megbaszni? -csattantam fel, mikor Jungkook, Taehyung mögé állt.
- Nyugodj már le, csak segítek -nézett rám értetlenül barátom.
- Segíted hátulról seggbe, nem igaz? -dobtam a kezemben lévő tányért a konyhapultra.
- Neked teljesen elment az eszed -nevetett fel hisztérikusan barátom.
- Nem elég neked, hogy eltűnt a cicám, még meg is kell csalnod látványosan -könnyeztem be ismét, és meg sem várva reakcióját, felmentem szobámba. Levetettem magam az ágyamba, ahol arcomat a fehér, puha anyagú párnába fúrtam. Pityeregtem ott vagy fél órát, utána felálltam helyemről és elmentem lefürödni, korgó, üres hassal. A fürdés után folytattam vacsorám készítését, a többiek szerencsére már nem voltak a konyhába. Belapátoltam szervezetembe a pirítóst amit csináltam, ezt követően pedig szobámba is mentem, ahol ágyamon feküdt JeongGuk. Fájt, hogy semmibe vesz, pedig a párja voltam.

Átmásztam rajta, és befeküdtem a fal mellé, néha rá pillantva. Arcáról semmit sem bírtam leolvasni, egyszerűen levegőnek nézett.
- Ne haragudj -törtem meg végül. Továbbra sem figyelt rám, így hatásosabb módszerhez folyamodtam. Derekára ültem, mikor is leemelte szemét az eddig kezében tartott telefonról.
- Bármit meg teszek, csak ne legyél velem ilyen -néztem rá könyörgően. - Ha kell leszoplak, bármikor lefekszek veled, megüthetsz, csak kérlek ne csináld ezt tovább -csuklott el hangom míg megöleltem Őt. Arcomon folytak le könnyeim, de Ő akkor sem ölelt vissza.
- Nem tőlem kell bocsánatot kérned hanem a testvéredtől. Mert Ő mindig ott volt veled, de te meg még hinni sem vagy képes neki -lökött le magáról, így fejem koppant is egyet, mikor a falhoz ért. - Addig nem akarok rólad semmit hallani Jimin, amíg ezt nem vagy képes megtenni. Mérhetetlenül leromboltad Taehyung önbizalmát, abba bele gondoltál? Este is csak sírt, de téged biztos nem zavart, hiszen neked legyen jó, a többit ki nem szarja le, ugye? -kérdezte elfordulva tőlem. Szipogva bújtam mellé, és öleltem meg hátulról. Ezt is elbasztam.