Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

23

- Mekkora izé! -horkantott fel MinSeo, mikor meséltem neki a felvételekről. 
- Ja -bólogattam. - És most már fotók is készültek rólunk, és egyre jobban ki vagyok -túrtam hajamba.

- És hol van ilyenkor Jungkook? -kérdezte megsimogatva térdemet.

- Próbál -motyogtam.

- Milyen kedves barát -mondta gúnyosan. - A legszarabb időszakban hagy magadra -állt fel ágyamról. 
- Neki ez fontos..-motyogtam.

- Látom mennyire -sóhajtott. - Szerintem ezt hagyjátok. Szar neked is, neki is, plusz a hírneve is egyre lejjebb süllyed -nézett szemembe. 

- Semmiért nem fogok szakítani vele -vágtam rá egyből.

- De Jimin, ez így nem jó! Valaki zaklat titeket, és erre itt sincs veled! Szerinted meddig mehet ez majd így? -kérdezte idegesen. 

- Nem tudom, de majd megoldjuk -mondtam halkan. 

- Én megyek. Nem fogod fel, hogy csak jót akarok neked -sóhajtott. - Hozol nekem valami innivalót addig? -ült le ágyam mellé. 
- Persze -álltam fel, és lesiettem a konyhába. Levettem a polcról egy poharat, és már töltöttem is bele neki narancslevet, s vissza is vittem szobámba neki. 

- Kössz -vette át, és az egészet lehúzta. - Amúgy szakítottunk a barátommal -állt fel helyéről.

- Hogyhogy? -kérdeztem szomorúan, hiszen eszméletlen aranyosak voltak.

- Kidobtam -bújt bele szobám ajtajában lévő cipőjébe. 

- De miért? -pislogtam nagyokat.

- Sokat veszekedtünk -rázott le ennyivel, és ezt követően már el is köszönt és elment. Előhalásztam telefonomat táskám mélyéről, és rögtön tárcsáztam is MinSeo barátjának számát. Először nem vette fel, utána kinyomott, de végül harmadjára csak felvette.

- Mit szeretnél Jimin? Nem érek rá -motyogta álmosan a telefonba.

- Miért szakítottatok MinSeoval? Mit csináltál? -kérdeztem idegesen.
- Hé, hé! Itt nem én vagyok a hibás -mentegetőzött. - Megmondtam neki, hogy nagyon fura az utóbbi időkben, és erre kivágta a hisztit. Utána mondtam neki, hogy ilyen barátnő nem kell nekem -mesélte el az egész sztorit.

- Nekem azt mondta, hogy Ő szakított veled -értetlenkedtem a telefonban.

- Pedig ez nem igaz. Én dobtam ki Őt, de ahogy láttam nem túlságosan viselte meg -mondta cinikusan. - Lehet el kéne beszélgetned vele, komolyabban is. 

- Lehet -motyogtam a telefonba. Még beszéltünk pár szót, függetlenül attól hogy Ők szakítottak, hisz mi mindig is jóba voltunk. Ezután kerestem Messengeren legjobb barátnőmet, de nem volt elérhető, s mikor látta is, egyből letiltott. Most ez komoly? Miért haragszik rám? Talán azért, mert beszéltem a (volt) barátjával? 

- Itt vagyok -esett be az ajtón este kilenc körül Jungkook. 

- Szia -motyogtam fáradtan, az ágyamban feküdve. Már rég lefürödtem, és megvacsoráztam, de csak Őt vártam egész végig. 

- Nem kellett volna megvárnod -guggolt le ágyamhoz, és kezét arcomra csúsztatta.

- De igen -hunytam le szemeimet, és kezéhez bújtam. - Fürödj le, és gyere aludni -motyogtam tenyerébe.

- Sietek -nyomott egy puszit homlokomra és felállt eddig felvett pozíciójából. Mivel Ő is egy táskával érkezett meg, így abból kiszedte pizsamáját, ami egy egyszerű melegítő és egy alsógatya volt, és elment fürödni. Hamar vissza is ért, és mellém feküdt, majd karjaiba zárt.
- Milyen volt a próba? -kérdeztem fáradtan, miközben mellkasába bújtam. 

- Fárasztó -motyogta hajamba. - Majd holnap mesélek, de most aludj. Látom, hogy mindjárt elalszol -puszilta meg ajkaimat. 

- Nem kell kétszer mondanod -motyogtam és megöleltem Őt.

- Jiminnie -hallottam meg reggel Taehyung hangját. 

- Mi van? -kérdeztem fáradtan. JeongGuk még mellettem aludt, olyan reggel 6 körül járhatott az idő.

- Ma megyek Minhoval moziba. Segíts választani valamit -mondta suttogva. Morogva kimásztam Jungkook mellől, és testvéremmel együtt átmentünk szobájába. Kiborítottam minden ruháját az ágyra, és végül kiválasztottam pár ruhadarabot. Választottam egy egyszerű fekete pólót, arra egy kék pulcsit, meg valami fekete farmert, és bátyámhoz vágtam. 
- Nesze -morogtam neki, és megvártam míg felveszi azokat.
- Így tetszeni fogok neki? -nézett rám nagy szemekkel.

- Igen -bólintottam. - Vegyél fel valami cipőt is, aztán itt ne lássalak -sétáltam vissza szobánkba, és bezártam az ajtót. Bemásztam barátom mellé, és mivel már nem bírtam vissza aludni, Őt kezdtem el tanulmányozni. Tökéletes vonásait, és a halvány rózsaszínen csillogó ajkait. 

- Nehéz úgy aludni ha bámulnak Chim -nyitotta szólásra száját. Pirulva elfordultam, és úgy tettem mintha aludtam volna, de ekkor hátulról átölelt, és nyakamra adott egy puszit. - Tudom, hogy jó a látvány, de ne ilyen feltűnően nézz -vigyorgott. 

- Hülye...-motyogtam. 

- Nem akarsz felém fordulni? Így nem látom mindened -mondta csalódottan. 

- Jó ez így -húztam nyakamig a fehér takarót. Ekkor hátára feküdt, és egy mozdulattal magára húzott, átölelve engem derekamnál. 

- Ja, jó ez így -puszilta meg hajamat.

- Nem így értettem! -néztem rá felháborodva.

- Így olyan cuki vagy -nevetett fel. - Mint egy dühös mókus -nevetett tovább, arcomat simogatva.- Vagy mint egy dühös hörcsög -nevetgélt tovább.

- Te meg mint egy hülye majom -ütöttem meg JeongGuk vállát, mire nevetve megcsókolt. Alsó ajkába haraptam, mire megszorította fenekem. Elmosolyodtam, és felé másztam, miközben derekára ültem.

- Kezdeményezünk, hah? -vonta fel szemöldökét vigyorogva.

- Miért, nekem nem lehet? -kérdeztem meglepődve. Ajkaim elnyíltak, és nagy barna szemekkel vizslattam Őt.

- Ahj, utálom amikor cuki vagy, mert tovább gondolom, hogy mit is tennél velem -csukta be szemeit. 

- De Oppaa -bújtam hozzá. - Haragszol, hogy nem akarsz látni? -biggyesztettem le ajkaimat. 
- Pontosan. Engesztelj ki -vigyorodott el, és felnyitotta szemeit.

- És hogyan? -kérdeztem kíváncsian.

- Hát... Tudod a kezed sok mindenre jó. Ahogyan a szád is -lett szélesebb vigyora.

-..Még átgondolom -ültem vissza Jungkook derekára, amit elhagytam egy kis időre. 

- Nem érdemlem meg? -harapta be alsó ajkát.

- Bocsi, még alig van reggel 7, nem akarok egész nap elég...fura szájízzel járkálni, csak miattad -mondtam cinikusan. 

- Azért van a fogkrém aranyom -nevetett fel, és felült, így arcunkat pár centi választotta el. - És ha az a fehér cucc ott van a szádon, akkor más miért ne lehetne? -vigyorgott. 

- Megyek készítek reggelit -keltem fel öléből, de nem engedte. Derekam köré fonta egyik kezét és vissza húzott, úgy hogy pont ölébe estem. 
- Nagyon szabadulni akarsz -puszilta meg nyakamat.
- Éhes vagyok -motyogtam.
- Én is, bár az én reggelim itt fekszik rajtam -utalt rám, ahogy egész testemmel rajta feküdtem. 

- Meg foglak ütni -figyelmeztettem.

- Jaj ne -mondta unott hangon, de szája sarkában ott üldögélt egy sunyi mosoly. 

- Jaj de -ütöttem bele vállába. 

- Olyan gyenge vagy -kezdett ölelgetni. 
- Nem vagyok gyenge! -tiltakoztam felháborodva. 

- De igen -puszilta meg számat.
- Csak azért mondod, mert irigy vagy rám -fontam össze magam előtt karjaimat. 
- Ja. Sajnos én nem lehetek ilyen tökéletesen -mondta és adott egy csókot számra.