Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

15

Barátom ingében battyogtam le másnap reggel a konyhába, annak reményében, hogy valami ehetőt találok a hűtőben. Jungkook nem hívott fel, sőt nem is keresett sehol. Kedves.

Miután nagy nehezen megtaláltam a tejet és a müzlit, összedobtam a kettőt, és elfogyasztottam csodálatos reggelimet, a barna étkezőasztalnál. Elmosogattam az edényt, és mikor a szobámba mentem volna, nyílt az ajtó. 
- Jimin itthon --- -kezdte volna bátyám, de meglátott, így vissza vett az egyébként nagy hangerőből. - Itt vagyunk -nevetett, mire megfordultam, és mellkasom előtt összefontam kezeimet. 
- Helló -köszöntem ridegen, mikor bejöttek anyáék.
- Szia kincsem -jött hozzám anya, és egy puszit nyomott homlokomra. Biccentettem egyet, mire hátrált és elkezdte levenni kabátját. - Nocsak, mi van rajtad? Nem nagy rád ez egy kicsit? Vagy ez kié? -kérdezte mosolyogva, miközben apa is leöltözött.
- A pasimé -vigyorodtam el gúnyosan.

- Oh.. Valamikor bemutatod majd? -mosolygott anya, de láttam hogy ez amolyan mű mosoly már csak. 
- Nem -vágtam rá.
- Miért? -szökött az egekbe anya szemöldöke, s láttam szemében a meglepődést.
- Mert nem. Majd ha a sors úgy akarja, megismeritek egyszer -hagytam ott őket, és már el is vonultam a nappaliba. 
- Nagyon nagy lett az arcod, csak azt nem tudom mire -jött be apa is a nappaliba, kezében egy dobozzal, mire a "Díszek" címke volt ragasztva.

- És neked mire akkora, amekkora? Grafikus vagy? Wow, mennyi is van még belőle a világon? -gondolkoztam el hangosan.

- Jimin -jött be anya rosszalló tekintettel. - Ne most kezdjetek veszekedni -bontotta fel a dobozt. - Hány éves a barátod? -kérdezte miközben Tae segített neki díszeket aggatni a nappali sarkában álló fára. 
- Huszonhárom -álltam fel én is, és díszíteni kezdtem.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit idős hozzád? -nézett rám anya.
- Épp ezért nem fogom bemutatni, mert te így gondolod -vágtam rá, miközben egy piros kis gömböt akasztottam a fa egyik ágára.
- És mit dolgozik? -sóhajtott lemondóan.
- Énekes -mondtam, olyan egyszerűséggel, mintha valaki csak azt mondaná, hogy elmegy mosdóba. 
- Tényleg? -mosolyodott el. - És bandában játszik? Jó a hangja? -kezdett kérdezősködni, míg apa is beállt segíteni.
- Bandában vannak, és jó a hangja, különben nem lenne sikeres énekes -néztem rá értetlenül. - Jut eszembe -fordultam bátyám felé. - A szülinapodra vissza fog jönni -mondtam neki, mire megcsillantak szemei, hisz legjobb barátjáról van szó.
- Most hol van? -kérdezte ezúttal apa.
- Japánban -ültem le, miután kész voltam én részemmel, ami a fa alján volt. Apa végül felrakta a csillagot a tetejére, mire anya már meg is indult a konyha felé, hogy kicsomagolja a sütiket amiket hozott, a főtt ételekkel együtt.

Egyébként az osztály karácsonyon is a fa alját díszítettem, bár nem értem, hogy miért. Nem is én vagyok a legkisebb! Az osztályfőnököm amúgy örült az ajándéknak, amibe raktam még egy kis csokit is, én pedig valami fekete nyakörv szerűséget kaptam Chanyeoltól. Apáéknak nem vettem semmit, Taehyung-nak pedig vettem két új farmert és valami képregénynek öt-hat részét, amiért totál oda van, és Jungkookkal is szokták olvasgatni. Anya után baktattam, hogy megnézzem milyen sütiket is kaptunk, amik valószínűleg úgyis meg fognak maradni. A csokistól kezdve volt egészen a narancsos sütiig minden, ám bolti, még a csomagoláson is látszott a logó, és egyébként is meg tudtam volna állapítani, hogy anya csinálta-e vagy sem. Főtt ételnek hozott egy nagy adag rament, valami húst, meg salátát, és rizst. 

- Miért vagy ilyen ellenséges velünk? -kérdezte anya, miközben a kaját egy fehér tálba pakolta.

- Nem vagyok az, ti utáltok -vontam vállat miközben a konyhapultnak dőltem.

- Ne beszélj hülyeségeket -motyogta. - Szeretünk, csak nehezen kezeljük, hogy...

- Hogy meleg vagyok. És? Azelőtt is az voltam, mielőtt elmondtam nektek, de érdekesmód addig szerettetek. Bár hülye is voltam, ha azt hittem, hogy nem a nemi identitásom miatt szerettek -nevettem fel. 
- Nem erről van szó Jimin. Csak... nekünk ez nem normális -magyarázta anya.