Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

7

- Jól nézel ki -harapta meg alsó ajkát JeongGuk, miközben tekintetét végigvezette rajtam.

- Köszi -motyogtam vörös fejjel, mire kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, és én beszálltam azon. A járművet belül elöntötte az a tipikus Jungkook illat, még a bőr üléseket is, amin épp most pihentettem fenekemet.

- Remélem éhes vagy, mert úgy csináltam kaját -ült be mellém, és a kormányra helyezte kezét. Hogy állhat valakinek ilyen jól, egy szimpla mozdulat?
- Igen -mondtam halkan, visszatérve gondolataimból amik időközben átvették fejem felett az uralmat. 

- Akkor jó -tette másik kezét combomra, egy mosoly kíséretében, mire fejem még vörösebb lett. Ha így folytatja elfogom veszíteni a fogadást, amit MinSeoval kötöttünk. Beindította az autót, és már el is indultunk, míg én folyamatosan a tájat fürkésztem tekintetemmel. Viszont a tudat, hogy JeongGuk keze a combomon van, elég jó érzéssel töltött el, hiszen Ő egy híresség. Nem is akármilyen, egy elég helyes híresség.- És mondd csak Jimin, a sulidban nem szoktak piszkálni? -kérdezte. Ahogy kiejti a nevemet... Az Ő szájából teljesen más. 

- Umm... nem igazán -mondtam zavartan, mivel még mindig nem tudtam elvonatkoztatni combomon lévő kezétől. 
- Édes vagy -pillantott rám egy halvány mosollyal arcán Jungkook. 

- Köszönöm-motyogtam vörösen.Oké Jimin, gondolj másra! Megcsináltam a matek házit? Volt matek házi? Na jó ki a retket érdekel a matek házi?! Akkor... tesi! Igen, igen. De tesire mit tudtam volna tanulni? Jézusom, JeongGuk teljesen elveszi az eszem.
- Itt vagyunk -állt be egy nagy villa garázsába, és leállította az autót.
- Wow -ámultam, és kiszálltam az autóból. Igen, nekünk is elég tehetős családunk van Tae-vel, de ez azért eléggé túl szárnyalja. Kook is kiszállt az autóból, s becsapta maga mögött az ajtót, és hozzám sétált.
- Tetszik? -dünnyögte fülembe, mire kirázott a hideg. 
- I-igen -bólintottam. Senki közelébe nem vagyok ilyen, sőt sokszor mások ilyenek az én közelemben!
- Menjünk beljebb -tolt meg kicsit hátulról. Hát más értelemben is megtolhatna hátulról, már ha érti valaki. - Vagy itt akarsz állni, egész este? -kérdezte aprót kuncogva.
- Mi? Ja én... menjünk -mondtam, és már lemondtam az egészről. Nem fogom tudni magam leállítani, de azért remélem, hogy a lakótársai miatt sem fogok rámászni, vagy valami. Megfogta csuklómat, és már be is vezetett a házba. Az előszoba bézs színű volt, abban pedig pár fekete bútor, mint például a fogas, cipőtartó, és egy kis asztal, aminek két fiókja volt. Levettem cipőmet, ahogy JeongGuk is, és ismét kezébe vette csuklómat, és úgy indult el velem. Megmutatta a nappalit, mind a három emeletet amivel büszkélkedhetett a ház, és végül a fürdőt. Levezetett az alsó szintre, ahol is volt a konyha, ahol belépve megpillantottam a többi lakót is.

- Srácok -szólalt meg a mellettem álló, mire a rajta kívüli négy fiú felkapta fejét. - Ő Jimin, Taehyung öccse -mutatott be, mire intettem egyet, egy mosoly kíséretében.
- Aranyos -jött hozzám egy magas, szőke hajú fiú. - Kim SeokJin -nyújtotta kezét, mire kis kezemmel kezet fogtam vele. - Bár biztos tudod -villantott büszke mosolyt.

- Kim Namjoon vagyok, örvendek -jött egy Jinnel egy magas srác, kezében egy naranccsal. - A vöröske az Hoseok, és a kék hajú pedig Yoongi -mutatott a kanapén ülőkhöz. Elég szar ízlése van Taehyung-nak, már mit ne mondjak. Na mindegy is, nekem jó van, hogy Jungkookot választottam. Vagy Ő választott engem, egyre megy.

- Kész van már a kaja, Jinnie? -ült le az asztalhoz Jeon, mire én is helyet foglaltam vele szemben. 

- Persze -hozta elénk a két étellel megrakott tányért. 
- Ez sok lesz -néztem a tányéron lévő étel adagot, ami eléggé meghaladta az átlagosat.
- Rajtad meg se fog látszani, egyél -mosolygott rám biztatóan valószínűleg Namjoon. Egy pirult mosollyal arcomon enni kezdtem, ahogy az előttem ülő Jungkook is. A többiek elvonultak, így már csak ketten ültünk az asztalnál, azaz hárman, hiszen a kínos csönd sajna maradt. 
- Én kész vagyok -dőltem hátra, miután megettem a felét. 
- Nem ízlik? -nézett rám JeongGuk teli szájjal, mire elnevettem magam.

- De, nagyon finom. De nem tudok többet enni -sóhajtottam fáradtan. Miután Ő is megette kellő adagját, a hűtőhöz battyogott, ahonnan elővett egy üveg bort, és a konyhaszekrényből pedig két poharat, amiket meg is töltött a piros löttyel. - Én még nem ittam alkoholt -figyelmeztettem, mire halkan elnevette magát. 
- Nem fog megártani, ne aggódj -adta kezembe az egyiket, és egy koccintás után lehúzta saját adagját. - Kis kedvcsináló -vont vállat, mire bátortalanul belekortyoltam az italba. Végül minden mindegy alapon megittam az egészet, és az asztalra raktam. - Még egy dolgot nem mutattam meg -fogta meg kezemet, és felvezetett a lépcsőn, egészen a harmadik emeletig. 

- Mit? -pislogtam, bár tudtam mire gondol. Vagyis volt egy sejtésem.
- A szobámat -mosolygott sejtelmesen. Kinyitotta a fehér ajtót kulcsával, és már be is léptem a helységbe. A szobában a fehér, és a szürke szín dominált főképp, és ez akkor mutatkozott meg igazán, mikor a szoba tulajdonosa felkapcsolta a villanyt. Az ajtóval szemben egy nagy ágy, amin szürke takaró, és lepedő pihent, míg fehér, és fekete színekből összeállított párnák tarkították. Az ágyat körbevette egy fekete szőnyeg, mondhatni azon volt rajta az alvóalkalmatosság. Kicsit távolabb az ágytól egy szekrény, ami mellett egy sminkes asztal, amire csak egy fésű volt oda dobva. Másik oldalt egy íróasztal, amin egy laptop pihent. Az íróasztal mellett két kertre néző hatalmas ablak, lassan már fal méretűek. Jungkook becsukta a szoba ajtaját, mire összerezzentem, és feleszméltem bámulásomból. Lassan mögém sétált, és végigsimított fedetlen karomon, míg szívem gyorsabban kezdett verni. Orrát nyakamhoz érintette, és beszívta illatomat amíg másik kezével derekamra simított. Majd megfogta karomat, és magával szembe fordított, egy elég erős szemkontaktust felvéve. Alsó ajkamba haraptam ahogy elvesztem a fiú fekete íriszeibe, és ebből csak az szakított ki, mikor ajkaival célba vette számat. Még sose csókolóztam, így természetesen nem tudtam mit kell csinálni, szóval csak utánoztam Őt, hogy hogy is csinálja. Két kezét derekamra vezette, így közelebb húzva magához, amíg én átöleltem nyakánál, hogy romantikusabbnak tűnjön, hiába tudtam, hogy neki ez is csak egy egy éjszakás kaland lesz. De mi van, ha én más leszek? Elszakadt ajkaimtól, és nyakamra tért át, azt megáldva pár csókkal, amíg én hajába vezettem kezemet, jobban nyakamhoz húzva. Lassan elkezdte megharapni a felületet, amire akaratlanul is fel kellett nyögnöm, akárhogy próbáltam nem hangoskodni.

- Jungkook -sóhajtottam nevét, mire ismét megszívta nyakam vékony bőrét. 
- Ezt akarom hallani egész éjjel -dünnyögte fülembe, amit meg is harapott. - A te szádból valahogy jobban hangzik -morogta még mindig fülembe.