Együtt mégis külön [JIKOOK] /BEFEJEZETT/

32 (vége)

Jimin szemszöge

- Szerelmem -hallottam meg reggel Jungkook lágy hangját, miközben arcomat cirógatta. - Haza kell menned, Tae hívott, hogy szerzett neked magántanárt.

- Nem akarok -motyogtam álmosan, és fejemet jobban a párnába temettem.
- De muszáj -nevetett halkan, és arcomra puszilt.

- Dehogy muszáj -fogtam meg kezét. - Itt is lehetnénk egész nap, és romantikázhatnánk mint tegnap -ásítottam egy nagyot, míg felnyitottam szemeimet.
- De nekem is indulnom kell -hajolt közelebb hozzám, és megpuszilta számat.

- Hah...jó..-motyogtam, és felültem. JeongGuk pólója pihent rajtam, egy alsóval karöltve, míg barátomon csak egy melegítő volt. Kidolgozott mellkasa miatt elég hamar élesedett látásom, így egy apró mosolyt elejtve feljebb vezettem tekintetem, egészen arcáig. Megfogta kis kezemet, és Ő is felült, majd megcsókolt, közben pedig ölébe húzott. Lábaimat átfontam dereka körül, amíg hatalmas kezét arcomra tette, tovább ízlelgetve ajkaimat.

- Jungkook jöhetnél má-- -nyitott be Hoseok, de ahogy meglátott minket, befejezte mondandóját, s lefagyva állt az ajtóban. - Mármint...izé. Nem akarok megzavarni semmit, de jöhetnél JK -mondta halvány rózsaszín arccal.

- Persze. Pillanat és megyek -bólintott JeongGuk, és elvigyorodva nézte vörös arcomat. Hobi vissza is csukta ajtónkat, mire Jungkook egy pillanat alatt maga alá gyűrt, és kivillantva hófehér fogsorát, végigmért. - Milyen csöndes lettél Hope előtt. Csak nem szégyenlős vagy, Jiminnie? -simított alsó ajkamra.

- És akkor mi van? -kérdeztem pirultan, és tekintetemet arrébb vezettem róla.
- Ne legyél az, főleg Hobi előtt. Tuti rád mozdult volna, ha nem lettem volna itt -magyarázta Kook, és hozzám hajolva megcsókolt. Fürtjei közé vezettem az ujjaimat, mikor is hirtelen elhajolt tőlem. - A nyári szünet legelső hetében csinálsz valamit?

- A-a -ráztam meg fejemet.
- Mit szólnál ahhoz, ha kivinnélek Japánba nyaralni? -kérdezte, mire felcsillantak szemeim.
- Benne vagyok! -vágtam rá boldogan.

Miután gyorsan átöltöztünk, Kookie haza dobott, de út közben vett nekem péksütit, mivel nem reggeliztem.

Otthon bátyám a pasijával videochatelt, így nem is zavartam, a szobámba mentem. Miután Taehyung felordította a nagy hírt nekem, hogy magántanárom lesz, elkezdtem szélsebesen rendet rakni. Nehogy azt higgye valami hajléktalanszállóba jön.

Mindent kitakarítottam, még a bátyám szobáját is, habár oda biztos nem fog bemenni. Vagyis hát merem ajánlani, mert azon a bűzön ami ott bent van, még a dezodor sem segít.

- Jiminnie, gyere itt a tanci néni! -kiabált fel testvérem délután. Morogva álltam fel kedvenc újságom elől, és elővéve barátságos arcomat, lesétáltam az előszobába. A küszöbön egy idős, mogorva asszony állt, feje tetején egy kontyba fogott hajjal. Barna keretes szemüvege mögül összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

- Azt mondták fiúhoz kell jöjjek, ez meg egy lány -morgott és mutatott rám az idős hölgy.
- Be tudja bizonyítani, hogy fiú -mentegetőzött Taehyung.

- Nem vagyok rá kíváncsi -mondta és az étkezőbe ment. - Hozza ide a tankönyveit -szólt rám, mire felsiettem szobámba. Már most utálom, de félek ellenkezni. Ez a nő egy pillantásával ölni tudna. Össze szedtem mindent, és lebattyogtam hozzá, majd az asztalra tettem könyveimet, tolltartómmal együtt.

Neki is kezdtünk átnyálazni mindent, a matektól kezdve az irodalomig, a végére pedig már élni sem volt erőm.
Az a nő még házit is adott! Totál elszoktam az iskolai élettől, erre most meg kapásból majdnem mindenből egy oldal házi? Ráadásul még nem is értem!

- Kössz, hogy ide rendelted a kaszás feleségét, és még fizetsz is neki! -morogtam idegesen Vnek, mikor tanárom már nem volt nálunk.

- Nekem szimpi a nő -nevetett kárörvendően testvérem.

- Szólok is akkor Minho-nak, hogy hármasban akarjátok -kaptam ki kezéből telefonját, és felrohantam vele szobámba. Bátyám futott utánam, de ki is zártam szobámból és egyből beléptem beszélgetésükbe.

Kis tigris 🐯: megint rosszul vagyok
Minhaw💞: mitől?
Kis tigris 🐯: szokásos
Minhaw💞: szólj az öcsédnek
Kis tigris 🐯: biztos nem
Minhaw💞: de most nem tudok ott lenni veled, szólj neki
Kis tigris 🐯: mindjárt jobban leszek
Minhaw💞: Taehyung menj a testvéredhez, és mondd el neki, hogy szarul vagy
Kis tigris 🐯: van elég problémája
Minhaw💞: kérlek tigris 😥🐯

Aggódva olvastam a sorokat, majd mikor mindent elolvastam idegesen téptem fel az ajtómat, minek oldalán Taehyung állt.

- Mondj el nekem MINDENT! -szóltam dühösen.
- Nem akarom -mondta, és lehajtotta fejét.

- Azonnal Taehyung! -szóltam rá erélyesebben.
- Csak annyi, hogy mostanában nem eszek...-mondta halkan, kezeit háta mögé téve.

- És miért nem? -lettem idegesebb.
- Mert undorodom magamtól...-motyogta és megtörölte szemét. Haragom elszállt, csak is az aggódás volt bennem.

- Mi? -ráncoltam össze szemöldököm, és bátyámhoz sétálva megöleltem.
- Utálom magam Chim. Nagyon -ölelt meg, és vállamra hajtva fejét, halkan sírni kezdett.

- De miért Tae? Hiszen csodás vagy! Szép vagy, rendkívül kedves, aranyos. Soroljam még? -kérdeztem haját piszkálva.

- Tudom, hogy csak kedvességből mondod. Undorító vagyok -sírt tovább.

- Nem vagy az Taehyung, ezt felejtsd el -szóltam rá aggódva.
- Anyáék előtt megjátszom magam, előtted is, Kook előtt is, egyedül Minho az aki ismeri ezt az énem. Szörnyű ember vagyok -mondta és kezébe temette arcát.

- Taehyung ide figyelj -vettem kis kezeimbe piros pofiját. - A bátyám vagy. Példát kell nekem mutatnod. Szar most, ugye? Naná hogy szar. Csodás lelked van, és nem akarod hogy ezt én is át éljem. Akkor pedig használd fel azt a rengeteg erődet ami benned van, és idáig életben tartott. Én sokkal gyengébb vagyok, a sima, semmit nem érő problémáimmal, de mégis majd bele rokkanok. És ha egyszer én is oda jutok ahova most te? Ha Te kitartasz, az fog nekem is erőt adni. Szedd össze magad, mert Te vagy az idősebb, és csak ketten vagyunk már. Nincsenek anyáék, Te is tudod, szarnak ránk. Megjátszod magad előttük? Ki nem szarja le? Engem már hidegen hagy az értéktelen emberek véleménye, ezért vagyok olyan velük, amilyen. Megjátszod magad Jungkook előtt? Felesleges. Tud megoldást a problémáidra, ha elmondod ezt neki, segíteni fog. Ki fog húzni innen Téged. Megjátszod magad előttem? Nem zavar. Akármiket dobsz a fejemhez, tudom hogy imádod a hülye buksim, ez a lényeg -mondtam szemébe nézve.

- Szeretlek kis szaros -szipogta, és magához szorított.
- Én is téged te lökött -bújtam hozzá. - Majd keresünk neked valami dilidokit.

- Minho már beszervezett nekem egyet -mosolyodott el. Hihetetlen mennyi mindent nem tudok a testvéremről, annak ellenére, hogy rengeteget köszönhetek neki. Például, hogy ott volt mikor JeongGuk kiakadt, hogy megbocsátott miután mindent a fejéhez dobtam, és hogy miatta megismerkedtem párommal. S mindeközben Ő pedig darabokra hullott, már ahogy, de nem szólt és nem panaszkodott. Nekem van a legerősebb bátyám, ezen az egész kibaszott földön, bárki bármit mond.

- Köszönöm Taehyung.

~Vége~