A csillagok alatt (S.M. FF.)

1. MOSOLYÁVAL

-Kisasszonny... Édesanyja az étkezőben várja.-Mrs. Gladwin hangja hasítja ketté a szobában uralkodó csendet. Sóhajtva a lapok közé illesztem a könyvjelzőt, majd ágyamra hajítom a könyvet.

-Máris!-szólok az ajtó túloldalán várakozó nőnek. Cipője sarkának halkuló koppanásai jelzik, hogy távolodik. Egyszerű, otthoni ruhában vagyok, feltételezem anyám nem díjazná, ha ilyesmiben látna. Kinyitom gardróbom ajtaját, majd egy hosszú, zöld pamutruhát veszek elő, amit egyből magamra is kapok. Belelépek a cipőmbe, és sietve indulok az étkezőbe. Már a hosszú folyosón hallom nővéreim vihorászását. Kettőt kopogok, a nagy, kétszárnyú tölgyajtón, majd meg sem várva a választ benyitok. Édesanyám rám pillant, és mosolyogva int a mellete lévő üres szék felé. Jó hangulatában van. Biccentek az ajtó mellett álló inasnak, majd a szék felé veszem az irányomat.

-Nővéreim!-erőltetetten mosolygok rájuk, majd anyám felé nézek.-Miért akartál látni?-kérdem miközben leülök.

-Holnap lesz a nagyanyátok születésnapja. Remélem nem felejtettétek el.-pillant rám, majd felszúr egy darab húst a villájára.-Sokan lesznek, szeretném, ha normálisan viselkednétek. -folyton rám néz, mintha csak nekem szólnának a mondatai. Bólintok, és visszasétálok a szobámba.
Néha elképzelem, hogy egy átlagos lány vagyok... Egész életemben magántanuló voltam.
Sóhajtva a könyvemért nyúlok, és olvasni kezdek.

***

-Kész vagyok.-simítok végig a koktélruhámon, amit anyám vett erre az alkalomra. Vagyis vetetett. A bíborvörös anyag, puhán simult a testemre. Egyszerű volt, de gyönyörű.
Nővéreim társaságában indulok el a limuzin felé.
Unottan bámulok ki az ablakon, várom, hogy megérkezzünk. Olyan régen láttam már a nagyit!
Az autó leparkol.Fogalmam sincs, hova érkeztünk, de rengeteg ember van. Csak úgy nyüzsögnek, beszélgetnek, és elfoglalják a helyüket a rengeteg férőhelyen. Egy magas, húsos férfi vezet minket a helyünkre, ahol már nagymama és papa ülnek.
A testőr lassan megy, én viszont már rohannék.

-Mama!-kiáltok oda, és mosolyogva lóbálom a kezem nagszüleim irányába.

-Natali!-szól rám szigorúan édesanyám.-Ne feledd, hogy hercegnő vagy!

Sóhajtok, majd türelmetlenül lépkedek tovább. Végre nagymamám mellé értünk, mire nevetve megölelem.

-Hogy van a kedvenc unokám?-kérdezi a fülembe súgva.

-Mint mindig.-mondom, miközben elfoglalom a helyem.

***
Egy ideje már megy a műsor, csupa színjáték, jó hangulat, más-más zenék.
Néha kuncogva összesúgunk nagymamával. Szép ez az egész, de felmerül bennem a kérdés: így akarja ünnepelni a születésnapját egy 92 éves nő? A mosoly ajkain csak akkor jelenik meg, ha felé nézek, és cseppet sem mutatja az öröm egyik jelét sem.

-Jól érzed magad?-kérdezem, kezeim vállára teszem.

-Tudod, kicsi Natali, ez a sok ember-karjával a tömegre és az előadókra mutat-Mind azért vannak itt, hogy nekem örömet szerezzenek. Hogy boldog születésnapot kívánjanak. Csak nekem. Ezért, kicsi Natali, nem az a lényeg, milyen ajándékot adnak nekem, hanem az, hogy szívből adják. Ezek a zenészek rengeteget gyakoroltak, hogy ma tökéletes legyen az előadásuk. És én ezt becsülöm.-fejezi be amit mond.
Milyen igaza van.

-19 évesen, máris elvarázsolta a világot és a közönséget, eladva több mint 10 millió albumot, 100 millió dalt. Több mint 11 billió dal lejátszást ért el! Ez több mint ahány ember él a világon! Egyenesen Kanadából érkezett előadni a legújabb slágerét az "In my blood"-ot. Kérjük fogadják szeretettel a csodálatos Shawn Mendest! - a műsorvezető csak úgy ömleng.
Azt hittem ott helyben olvad tócsává. Lelászálódik a színpadról, a fények kialszanak, majd hirtelen újra felvillannak, de ezúttal egy velem egy idős srácot világítanak meg. A hirtelen jött erős fény miatt pislantok párat. Már fordulnák is nagymamámhoz könyörögve, hogy állítsa le ezt az egészet mielőtt megsüketülünk, ám a srác énekelni kezd. A dallamok lágyan lengnek körbe, a dal mély jelentése pedig szíven üt. Figyelmesen nézek végig rajta. Arcára vezetem a tekintetem. Fürkészem, mintha valami megszállott rajongó lennék, de nem. Csak kíváncsi vagyok. Egy pillanatra rám pillant,majd elmosolyodik. Furcsa.
A dal a végéhez érkezik, amit hatalmas tapsvihar követ. Kissé megkésve, de eszembe jut nekem is tapsolni. Arcán széles mosoly jelenik meg, fél kezét a mellkasához emeli, és azt tátogja 'köszönöm'. Nem lehet hallani, és talán a hátsóbb sorokból nem is látni, hiszen nem a mikrofonba beszél. Kicsit meghajol, majd utoljára végignéz az embereken, és sarkon fordul. Hirtelen a színpad felé kapok. Nagymamám furcsállva végignéz rajtam. Leengedem a karom, majd türelmesen várok, hogy valahol a sorok között megjelenjen.

***

Sziasztok! Hát, nagyon régóta írom már ezt, és most, végre kiraktam. Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket.

Puszi
Timi
❤❤