A csillagok alatt (S.M. FF.)

30. SAJNÁLOM

-Én... Én nem tudom mit érzek.-remeg meg a hangja ahogyan kimondja a választ. A szívembe ezer tüske fúródik, és a fájdalomtól elengedem Shawn eddig szorongatott csuklóját. Az említett csak feláll, és szó nélkül távozik. Hallgatom a távolodó lépéseit, és figyelem ahogyan csak odébáll. Naív vagyok, hogy azt gondoltam lehet köztünk valami. Hiszen ő a híres Shawn Mendes!  Én pedig csak egy lány, zűrös szülői háttérrel, akit megsajnált. A legostobább dolog volt beleszeretnem.

-Ő csak egy fiú!-motyogom magamban. Egy fiú akit szeretsz. Eltökélten felállok, és a bálterem irányába lépkedem, könnyeimet letörlöm, majd benyitok az emberekkel töltött terembe. Megpillantom Shawnt, aki felém kapja a tekintetét.
Leo mellém lép én pedig egy pillanat alatt mérlegelem a dolgokat. Itt a megfelelő idő, hogy visszavágjak. Hirtelen már nem is érzem a fájdalmat ami a szívemet mardosta, elmémet elborítja a bosszúvágy.

-Szia Leo!-mosolygok a fiúra, aki viszonozza a gesztust.

-Táncolunk?-kérdi felém nyújtva kezét, én pedig habozás nélkül elfogadom az ajánlatot. Lassú dallamok lengnek minket körül, és egyre csak arra tudok gondolni, vajon ugyanolyan érzés-e megcsókólni őt, mint Shawnt.
Valószínű nem... Őt nem szeretem úgy. 
Talán a fájdalom, de lehet hogy a bosszúvágy vezérel, de óvatosan lábujjhegyre állok, és ajkaimat Leo ajkaihoz tapasztom. Nem kezd gyorsabb ütemben verni a szívem, de még csak nem is kezd liftezni a gyomrom.

-Hű...-krákog Leo mikor elválunk. Beszél hozzám, az én figyelmem azonban más felé terelődik. Shawn csak szemez velem, idegesnek tűnik.

-Sajnálom, de mennem kell.-varázsolok apró mosolyt ajkaimra, és a kijárat felé igyekszem.
Rá kell jönnöm, hogy nem vagyok különb Shawnnál. Én is olyan bűnös vagyok mint ő.

-Várj!-kap el Shawn, és csuklómnál fogva visszaránt, én pedig mellkasának ütközöm.-Annyira sajnálom! Persze, hogy szeretlek! Olyan ostoba vagyok!-remegnek meg ajkai, és apró könycseppek indulnak útra szeme sarkából.
Ilyedten tekintek rá.

-Nem! Én sajnálom. Csak azt akartam, hogy érezd azt amit én.-hajtom le a fejemet. Shawn állam alá nyúl, hogy szemébe nézhessek. Az én könnyeim is hullani kezdenek, és így ketten, a folyosó közepén, összetörten, csókolózunk. Talán ez az újrakezdés csókja.

***

Sziasztok! Visszatértem! Ugyan még nem teljesen egészségesen, de sokkal jobban vagyok. Remélem tetszett!

Puszi
Timi
❤❤