A csillagok alatt (S.M. FF.)

15.EGYEDÜL

Pár pillanatig, csak fekszem, és emésztgetem azt, hogy Shawn megcsókolt. Az elmémet elönti bódító illata, és ajkainak édes íze.
Lassan kullogok ki a szobából, majd a ruháim sokaságát célzom meg a hálómban, ahol felöltözöm.

-Meghozták a kaját!-hallom Shawn hangját.
Az asztalhoz indulok. Shawn felöltözött, így egy fekete póló, és egy fekete farmer nadrág fedi testét. Szótlanul leülök a fiúval szembe, és enni kezdek. Nem szól egy szót sem.
Hirtelen lerakom a villát, és ránézek.

-Mi volt ez?-vonom kérdőre.

-Mi?

-Amikor... Megcsókoltál. Az előbb...

Egy pillanatig csak szemez velem, majd szótlanul feláll, és egyedül hagy az asztalnál. Nem megyek utána. Miért is tenném? Makacs akárcsak az öszvér, és amit megtanultam a nagyanyámtól, az az, hogy a makacs embereket hagyni kell, mert vagy elmondják maguktól, vagy a kutya ki nem szedi belőlük amit benttartanak.
Az étvágyam az elment, így inkább a szobámba száműzöm magam a könyveim közé. Nyugalmam nem tart sokáig, mert Shawn áll a küszöbhöz.

-Tokio csak ránk vár. Mehetünk?

Sóhajtva csukom be az éppen olvasott könyvem, majd utána indulok.

-Nem válaszoltál a kérdésemre.-sóhajtok, mikor már az utcákon sétálunk.

-És ez így is marad.

***

Éppen valami ajándékot néztem anyunak meg a nővéreimnek, mikor rájöttem, hogy csend van, nem beszél hozzám senki, amit hiányolni kezdtem.

-Jól vagy, Shawn?-fordulok meg, de csak idegen arcokat látok, és a magas fiút mintha elnyelte volna a föld. Ilyedten nézek körbe, elindulok egyik irányba, majd a másikba, de nem pillantom meg göndör buksiját. A telefonja ki van nyomva, így nem veszi fel.

Az érzés mint a villámcsapás fut végig testemen. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok és Shawnnak nyoma  veszett.

***

Sziasztok! Na, kinek hogyan telik a nyári szünet?
Igyekszem sűrűbben írni majd, de  a júliusom teljesen be van táblázva. Azért fogok írni, csak valószínű néha eltűnök egy kicsit hosszabb időre, de természetesen arról mindig szólni fogok.

Puszi
Timi
❤❤