A csillagok alatt (S.M. FF.)

7.FÉLEK

Végre kimászunk a bokrok közül. Hangos nevetésünk elnyomja a madár csicsergést, én pedig a nevetéstől rázkódva támaszkodok neki a szökőkút peremének.

-L..Láttad anyám arcát?-kérdezem szaggatottan, mire ismét hangos kacajba kezdünk.

***

Már egy ideje a szökőkút mellett beszélgetünk, semmiségekről, mikor Shawn hirtelen olyasmit kérdez amire nem számítok

-Szeretsz itt élni?-kérdezi, szemeit mélyen az enyémekébe fúrja. Lehunyom a szemem.

-Nem Shawn... Sosem szerettem itt élni. Én... Én valahogy nem ide tartozom. -susogom, majd ismét a szökőkútra pillantok.

***

-Viszlát Shawn!-integetek látszólag derűsen az elhajtó limuzin után.
Megfordulok, és szembe kerülök anyám legdühösebb pillantásával.

-Először rám borulsz, aztán kirontasz az ebédlőből, és végül... Eltűnsz ezzel a fiúval órákra!-hangja csendes, de a düh jobban sugárzik szavaiból, mint bármely más hangoséból. -Majd megmutatom, kivel szórakozz!

Megragadja a karomat,a szobámig rángat, majd belök az ajtómon.

-Se ki, se be, egy hétig! És garantálom neked hogy az az egy hét nem fog kellemesen, lustálkodással telni! - azzal becsapja az ajtót, zár kattan, és hangos léptek jelzik, hogy távolodik.
A félelem mint tűz terjed szét a testemben, először csak a könnyeim hullnak, aztán már a testemet rázza a zokogás.

Félek. Félek a tulajdon anyámtól.

***

Sziasztok! Ez egy rövidke rész lett de remélem tetszik!
Megyek kirándulni öt napra, szóval ez egy hosszabb kihagyás lesz.
Sajnálom hogy ilyen késői órákban rakom ki, de nem tudok aludni, és gondoltam valami hasznos dologgal ütöm el az időt.

Puszi
Timi
❤❤