A csillagok alatt (S.M. FF.)

12.CSILLAGOK

~egy héttel később~

-Készen állsz?-kérdezi Shawn mikor már a repülőn ülünk.

-Igen.-suttogom. Nagyon félek. Ez lesz az első alkalom, mikor repülőgépen ülök.

-Ez nem volt túl meggyőző.-nevet fel.-Nem kell félni!

-Mondja az, aki minden héten repülővel utazgat.-mondom, majd összeszorítom szemeim mert a gép elkezdte a felszállást. Erős nyomást érzek a füleimben.

-Tessék!-szólal meg Shawn. Fél szememet kinyitom, majd meglátom, hogy tenyerében egy rágógumi hever, amit felém nyújt.

-Köszönöm.-veszem ki a kezéből, majd gyorsan bekapom és rágni kezdem. A nyomás a fülemből egyre jobban múlik.

***

A repülő hirtelen megrázkódik, ami kizökkent az olvasásból. Ilyedten kapom fel a tekintetem, és Shawnra pillantok. A repülő ugrik egyett, én pedig pánikolva kezdem az alvó Shawn kezét rángatni.

-Mi van már?-kérdi álmosan.

-Shawn lezuhanunk!-mondom hisztérikusan. A repülő ismét zötykölődni kezd.
A fiú felnevet.

-Dehogy! Csak turbulencia!-mondja majd ismét lehunyja a szemét.

***

-Látod? Túléltük.-nevet Shawn miközben szállunk le.

-Kész csoda. Már nem érzem a lábam.-mondom, és az említett pontot kezdem maszírozni.

***

-Szeretem a csillagokat. Megnyugtatnak.

A csillagok szépek. Távoli csodával rendelkeznek, és mi most itt fekszünk a hotel előtt elterülő nagy gyepen és az apró fényeket tanulmányozzuk. A hold mint nagy, óvó anyuka terpeszkedik az ég tetején, figyelve gyermekeit. Mennyire csodálom az eget! Ott nagy a békesség, és csak akkor van háború, mikor a morgó felhők összekülönböznek. És akkor vízzel ajándékozzák az egyszerű, földi halandókat, vagy éppen tüzes gyermekiket bocsátják útra villám formájában.

-Én is szeretem őket.-töri meg a csendet Shawn. -A családomra emlékeztetnek. Ők is ilyen fényesen ragyognak mikor boldogok.

***

Sziasztok! Itt a következő rész. Nem  eseménydús, de azért remélem tetszik!

Puszi
Timi
❤❤