A csillagok alatt (S.M. FF.)

25.HÍVÁS

-Van kedved ma átjönni?-csapom a hátamra a rongyot, és zilált hajamba túrok. Leo megfordul, és zavart fejet vág.

-Nem megyek sehova! Az a Mendes gyerek a szemével kiherél.-vág fájdalmas fejet, majd a pultnak támaszkodik.
Megforgatom a szemem.

-Véletlen volt, hogy rádborította a levest... De komolyan! Amúgy is, ma utazott el.

-Meglátom.-villant egy mosolyt, majd eltűnik a raktár ajtaja mögött.

***

-Ne haragudj szivi, de nem tudok menni. Holnap viszont szabad vagyok!-kiabál a vonal másik végén Leo, aki a szél miatt érthetetlenül beszél.

-Nem baj. Holnap találkozunk!-mondom, majd bontom a vonalat.

A kanapéra dobom a készüléket, és inkább az emeletre indulok, hogy vehessek egy  forró zuhanyt.
Megnyitom a csapot, és hagyom, hogy az apró cseppek beborítsák a testem.
Gondolataim a múltamra terelődnek, és rájövök mennyit változtam az elmúlt hónapban. Sosem voltam barátkozós típus, mondjuk alkalmam sem lett volna barátkozni. Mostanra az emberek körülvesznek, és rengeteg ismerősöm lett, főleg a munka miatt.
Aztán az eszembe jutottak a nővéreim. Hiányolom őket, annak ellenére, hogy mindig is utáltak.

Kilépek a zuhanykabinból, és gyorsan magamra tekerem a törölközőt, majd a szobámba sietek. Felveszem a pizsimet, és rohanok le a lépcsőn, ugyanis telefonom csörgésére lettem figyelmes. A kijelzőn Shawn mosolygós feje jelenik meg. Arcomon vigyor terül szét, majd felveszem.

-Szia Cica! Mizu veled?-röhögcsél a vonal másik oldalán.-Izé... Oh, hogy rohadna le a szád Brian!-ordítja el magát, majd ismét nekikezd a mondatának.-A helyzet az...hogy le ittam magam a sárga földig!-ismét röhögni kezd. Szemöldököm egyre magasabbra csúszik a homlokomon. Még sosem láttam vagy hallottam Shawnt részegen.

-Jól vagy?-kérdeztem aggódva.-Hol vagy? Küldjek érted taxit? Várj! Felhívom Andrewt!

-Bébi ne hívogass te senkit! Teljesen jól... Az anyám! Az mi volt?-halkabb puffanást hallottam, aztán nevetést.-Brian épp most borult bele az árokba!-mondja fulladozva Shawn.

-Hívom Andrewt.

-Várj már! Azt akaroltam mondani, úgy értem akartam mondani, hogy remélem Leo nincs veled, mert... BRIAN! VIGYÁZZ!-dudaszó, fékhang és ordítások szűrődnek át a készüléken, a szívem kihagy egy dobbanást, és kétségbeesetten kezdek el kiabálni a telefonba.

-SHAWN! JÓL VAGYTOK? MI TÖRTÉNIK?

A vonal megszakad én pedig csak remegve nézek a telefonom üres képernyőjére.