A csillagok alatt (S.M. FF.)

epilógus

Drága Shawn!

Ha ezt olvasod, már nem élek. Nem akartam, hogy így alakuljanak a dolgok. De ki tud parancsolni a halálnak? Ha jön, hát jön, nincs mit tenni ellene. Nem félek. Nem érzek mást, mint bánatot, hiszen nem nyomhatok puszit többé David homlokára, téged pedig nem csókolhatlak meg újra. 

Emlékszem mikor először találkoztunk. A nagymamám születésnapja volt. Őszintén ezeken a napokon mindig ti jártok az eszemben. És az, amin együtt mentünk keresztül. A sok bolondság amit csináltunk. A rengetek emlék amit együtt szereztünk. Az esküvőnk, az első csókunk... Emlékszel arra a hajóra ahova Leo hívott meg minket? Vagy mikor megkérdezted, hogy leszek-e a barátnőd? Mind olyan szép, és maradandó emlék. Vigyázz Davidre. Segíts neki mindenben, és segíts neki megérteni, miért nem megyek haza többet. Hogy miért kell elmennem. Legyél ott vele, mikor először iskolába megy. Sajnálom, hogy nem lehetek veletek majd azokban a pillanatokban. Pedig úgy maradnék! 

Szeretném, ha tovább lépnél. Ha képes lennél valaki mást szeretni. Valakit, aki segít gondoskodni Davidről és rólad is. Hiányoztok. Nagyon szeretlek titeket. 

Natali

Pár hete még egy nyaralóban nevettem a feleségemmel és a fiammal. És most? Egy temetésen vagyok, Daviddel, kezemben a levelet szorongatom amit kedvesem hagyott mielőtt egy utolsót dobbant a szíve.

***

Szörnyű a veszteség, belülről emészt fel. Szinte látom Natalit ahogy kilép a nappaliból, és nevetve kávét tölt magának. Mindenhol őt látom. Az üresség amit maga mögött hagyott mindenkire kihatott, még az anyjára is, aki pár nappal ezelőtt bukkant fel az ajtómban. David arcocskája mosolyog rám a szobája ajtajából, majd zavartság költözik szemeibe.

-Hol van anya?

Levegőért kapok, majd letörlöm a könnyeimet arcomról.

-Egy jobb helyen.

***

I hear you in the quiet 

I see you when I'm in the dark..............

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤VÉGE¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤