A csillagok alatt (S.M. FF.)

36. KÉT HÉT

××××××××5 ÉVVEL KÉSŐBB××××××××

-Apa, anya meg fog gyógyulni?-kérdezi David a mellettem pihenő Shawnt.

-Persze-mosolyog a fiára.

-Nem sokára jobban leszek, biztos csak egy megfázás.-simítok ki egy kunkorodó tincset David szeméből.

-Rád férne egy hajvágás, nem?-kérdezem jót mulatva a hajával küszködő három évesen.

-De anya, az fáj-visít fel, majd Shawnhoz bújik. Nevetni szeretnék, fiam csacsiságán, de elönti a fémes érzés a számat, így felugorva, majdnem összerogyó lábakkal a fürdőbe  sietek, ahol a csap felé hajolva, köpöm ki a számat elárasztó vért. Shawn hatalmas kezét érzem meg a hátamon, és hallom a pici lépteket arra utalva, hogy David is elindult.

-David maradj kint!-mutat Shawn apró önmagára, szigorral a szemében. 

-Jól vagyok.-mondom, majd gyengén elmosolyodok. Shawn szemeiben a rémisztő aggodalom  csillog, ahogy rám néz.

-A helyzet az, hogy nem vagy jól.-mondja.-Beviszlek a kórházba. Hetek óta fájlalod a füled, és állandóan rekedt vagy. Mióta is köpsz vért?-kérdi, szemében aggodalom, és düh keveredik.

-Pár napja.-sóhajtok. 

***

Miután annyi vizsgálatot elvégeztek, ideje lenne ha megérkeznének az eredményeim. Három napja vagyok bent, az orvosok pedig csak találgatnak. Shawn és David minden nap meglátogat, ami sokkal szebbé teszi az unalmas napjaimat.

-Szép jó reggelt Mrs. Mendes.-mosolyog kissé letörten az orvos. -Megjöttek az eredményei. Sajnos semmi jóval sem szolgálhatok. Fül-orr-gége daganata van. Halálos. Egy, két hetet becsülünk. Rettentően sajnálom. A rák szinte az egész légzőrendszerét behálózta, csodálkozunk, hogy lélegezni képes.

Nem fogtam fel a szavakat. Vagy talán felfogtam, csak nem akarom elhinni. Haldoklom. Válasz helyett, az ajtóban ácsorgó fiúkat nézem. Az egyik magas, mogyoróbarna szemű, borostás arcú. Nem is fiú, inkább férfi, az én férjem. Az, aki megtanított szeretni, aki az első csókot lehelte ajkaimra. Aki mindig feltétel nélkül szeretett, akkor is, mikor ostoba voltam, vagy összetört. Akivel átvészeltem az első terhesség nehéz pillanatait, és akivel együtt nevettem fiunk első, nyelvtanilag helytelen mondatain.  A másik apró, szinte tökéletes mása az apjának, csak az orra egészen más. Ő volt a legbüszkébb rám anyák napján, és hogy miért az mai napig titok. Pár szavacskát kaptam és egy szál tulipánt amit a kertből szakíthatott.  

Shawn halálra váltan áll, kezében Davidet tartja, szemeibe könnyek gyűlnek, majd kétségbe esetten indul az orvoshoz.

-Két hét?-kérdezi. Az orvos bólint, majd kisétál az ajtón. Shawn nézi egy ideig a padlót, majd mellém sétál, és zokogva borul az ágyamra. 

-Apa...-szólal meg félénken David. -Anya meg fog halni?-kérdezi, mintha egy egyszerű kérdést tett volna fel. 

***