A csillagok alatt (S.M. FF.)

28.ELMEGYEK

Shawn zokog. A sós cseppek verenyt futnak arcán, majd végül csendesen hullnak alá, és ingje finom anyaga magába szívja őket.

  Én nem ismertem olyan közelről Briant. Shawn sokat mesélt róla, de személyesen nem találkoztam vele. Mégis fáj. Fáj, mert neki is.
Az én szemeimből is hullnak a könnyek.
Végigsimítok kissé borostás arcán.

-Megoldjuk.- suttogom, majd az ölelésembe vonom. Szeretem Shawnt, és az, hogy így kell látnom engem is darabokra szaggat. Nem vallottam be neki, de szeretem. Szeretem a kis vágást az arcán, szeretem a mosolyát, és szeretem a nevetését. Mindenét szeretem.

***

A napok perceknek tűntek, és ahogy ezek a bizonyos percek teltek, úgy láttam a változást Shawn arcán. Már nincs kíntól torz arckifejezése és nem sír olyan sokat. Lassacskán kezdenek vissztérni a viccei és a csipkelődő beszólasai.

-Arra gondoltam-mondja teli szájjal Shawn, mikor leülök mellé kávézni-hogy kivehetnél egy kis szabit, hogy egy kicsit együtt is lehessünk.

-Meglátom. Nem tudom Leo mit tervez...

-Leo?-vág közbe Shawn majd felvont szemöldökökkel pillant rám.-Hogy érted hogy mit tervez?

-Elhívott randira.-kezdem pironkodva, és mindenhova nézek csak rá nem. Érzem ahogy a pír elönti az arcom, majd zavartan kezdem kavargatni a kávém.-Nem is igazából randi hanem izé... Öh... Szóval... Elhívott a szülei hajójára egy, egy hetes kirándulásra, persze mondta hogyha nagyon akarsz akkor te is jöhetsz, de azt is hozzátette hogyha lehet ne mondjam el neked.-a mondat végére egyre lassabban mondom a szavakat és csak miután kimondtam jövök rá mit is mondtam. Szám elé kapom a kezem.-Természetesen én örülnék ha velünk tartanál- köszörülöm meg a torkom, és próbálom menteni a menthetetlent.

-Nem is rossz ötlet.-gondolkozik el.-Elmegyek veletek.

***

Na ki volt olyan béna, hogy leesett a lóról és kórházba került? Hát persze, hogy én. Gyűlölöm ezt a helyet :). És unatkozok. És szenvedek. Úgyhogy megírok egy csomó részt. Ha ezt olvassátok akkor már otthon leszek.
Remélem tetszett!

Puszi
Timi
❤❤