A csillagok alatt (S.M. FF.)

29.SZERETSZ?

-Készen vagy?-trappolok le a lépcsőn, kezemben az utazó táskámmal.

-Már 20 éve.-mondja vigyorogva, és elém áll.-Tudod, hogy utálom azt a Leo gyereket.-egy kósza tincset a fülem mögé seper, majd végigsimít arcomon.

-Csak ne csinálj baromságot.-súgom, hiszen Shawn ajkai egyre közelebb kerülnek, a pulzusom pedig az egekbe szökik. Túl kéne lépnem, nem gondolnom kettőnkre, de nem megy. Visszatart a szörnyű közelsége, a bódító illata, és a huncutságtól csillogó szemei.
Végül nem csókol meg, csak apró puszit nyom szám sarkára, mire egy sóhaj szökik ki ajkaim közül. Szája önelégült mosolyra húzódik, én pedig a mellkasára csapok.

-Nem szép az érzelmeimmel játszani!-mondom kipirosodva. Shawn csak nevetve felkapja a táskáinkat és a bejárati ajtó felé indul.

-Ó, drágám! Te kezdted.-válaszol vissza se nézve.

***

-Szerintem balra van a kikötő.-vitatkozok továbbra is.

-Nem, teljesen biztos vagyok benne, hogy jobbra.- fordul jobbra én pedig durcásan nézek ki az ablakon.-Megmondtam!-kiált fel, miközben leparkol.
Csak szemforgatva kimászok a Range Roverből.
Miután Shawn bezárta a kocsit, mellém lép, és a táskáinkat oda adja az egyik ott sürgő inasnak. A tömeg hatalmas, sodor magával és szinte lehetetlen afelé mozdulni amerre kellene.

-Natali!-hallok egy ismerős, mély hangot, majd a hozzá tartozó szőke buksit is megpillantom.

-Leo!-intek egyet, a tömeget átszelő fiúnak. Mikor hozzánk ér, kérdőn pillant rám, és végigméri Shawnt.

-Shawn?-nyújtja a kezét megrökönyödve, a mellettem álló óriás felé. Leo eltörpül Shawn mellett, és habár az utóbbi halálos pillantásokkal súlytja, Leo magabiztosan elém áll, és ölelésébe von.

-Azt mondtad hajótok van, nem pedig egy luxus jachtotok.-toltam el magamtól, miközben nevetve megráztam a fejem.

***

-Remélem hoztatok valami alkalmi ruhát, hiszen ma este bál lesz.- Vezet be minket Leo egy terembe, aminek az oldalán rengetek festmény lóg, és itt-ott elvétve terített asztalok foglalnak helyet.

-Ez... Csodaszép!-fordulok meg a tengelyem körül, hogy mindent szemügyre vehessek. Az egyik festményhez lépek, és elkezdek körbejárni a teremben. A fiúk a hátam mögött valamit pusmogni kezdenek, ezt pedig annak könyvelem el, hogy kezdik megkedvelni egymást.
Mikor mindent megcsodáltam, visszasétáltam hozzájuk.

-Lefoglaltam az egyik szobát.-forgatja meg az ujjain a kulcsot Shawn.

-Remek!-kapom ki kezei közül a kis tárgyat. -Köszönjük a kedvességedet, Leo! -simítok végig a vállán, majd egy apró mosolyra húzom ajkaimat.-Azt hiszem innen már megtaláljuk a szobát.

-Hatra legyetek itt.-int egy utolsót, mielőtt megfordulna, és eltűnne az egyik ajtó mögött. Mikor megbizonyosodtam benne, hogy nem lát minket, elvigyorodtam.

-Én érek a szobához előbb!-pördülök meg, majd amilyen gyorsan csak tudok, kerülgetni kezdem a sürgő-forgó személyzetet, és a kijárat felé igyekszem. Gyorsan kiérek a hosszű folyosóra, majd a rooms feliratú táblácska mellett jobbra fordulok. Hirtelen két kar ránt vissza a derekamnál fogva, nekem pedig nyekkenni sincs időm, Shawn át is veszi a vezetést. Nevetve iramodok utána, miközben a kulcson lévő számot tanulmányozom, majd a megfelelő ajtó előtt megtorpanok, és vigyorogva figyelem Shawn távolodó alakját. Kinyitom az ajtót, és eddig fülig érő mosolyom fokozatosan hervad le ajkaimról, ahogy megpillantom a kávé színű szoba közepén elterülő franciaágyat. Az elmémbe akaratlanul is befurakodja magát a gondolat, hogy Shawnnal egy ágyban kell aludnom. Tekintetemet végigvezetem a barna éjjeli, és ruhás szekrényeken, amik tökéletes harmóniában vannak a fal színével. A szoba otthonos, és szép, szemeimet viszont egyre csak az az egy bútor bántja; a franciaágy.