A csillagok alatt (S.M. FF.)

11. JAPÁN

---NATALI SZEMSZÖGE---

-M... Mit sajnálsz?-kérdem, a hangom megremeg.-Mi történt?

-Semmi... Semmi... Nincs semmi probléma.-suttogja Shawn inkább magának mint nekem.-Örülök, hogy ébren vagy.

Hirtelen nyílik az ajtó, és egy középkorú, magas hölgy lép be.

-Jónapot, Mrs. White vagyok, eltudod mondani pontosan mi történt?-intézi a kérdést nekem, majd int az asszisztensének, hogy jegyzeteljen.

***

-Rendben. Amíg nem stabil az állapota, bent kell maradnia. -mondja a doki, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt.

-Nem akarok sokáig bent lenni...-mondom kissé csalódottan, majd Shawnra pillantok. -Már jól vagyok!-Ellenkezek, majd gyorsan felülök, hogy megmutassam, tényleg minden rendben.
Hirtelen megint elfog a pokoli szédülés, és nem tudom, hirtelen hova kapaszkodjak, hogy ne boruljak fel. A szoba keringe, nem tudok szilárd dolgot tapintani.

-Natali!-kiált fel Shawn, és gyorsan megtart, én meg csak kábultan karolok belé.

-Nem vagy jól.-mondja, majd visszafektet, az eredeti pózomba.

***

A napok csiga lassúsággal telnek, már nem is tudom hanyadik napja vagyok itt. Harmadik? Negyedik? Anya egyszer sem jött be meglátogatni, még csak Shawnnal sem üzent. Pedig ő mindig itt van velem.
Minden nap valami rutin vizsgálatot végeznek rajtam, de még mindig nem tudják mi bajom van.
Már jól vagyok. Azt hiszem...

-Szerinted mikor engednek ki?-kérdem szórakozottan, miközben Shawnba kapaszkodok, hogy véletlenül se essek el. Sétálunk. Szép ez a kórház. Tetszik az udvara.

-Remélhetőleg holnap.-mondja majd leül velem a legközelebbi padra.

-Az jó lenne!-mondom lelkesen, majd rá pillantok, és összevonom a szemöldököm. -Te nem örülsz?

Rám kapja a tekintetét. Szemei alatt fekete karikák díszelegnek, szín pedig nincs az arcán. Még csak most veszem észre, milyen rosszul néz ki.

-De! Dehogy nem!-mondja erőltetten, majd végigfutattja ujjait kócos haján.

-Minden rendben?-kérdezek rá.

-Igen... Minden rendben.-mondja, de nem néz felém.

-Menj haza ma este! Aludd ki magad!

-Biztos?

-Biztos. -biccentek

***

Anya morgolódva írja alá a záró jelentésem, majd felém fordul.

-Veled csak a baj van!-mondja, majd papírvékonyra préseli ajkait.
Szó nélkül megfordul, és a kijárat felé indul. Kissé megszeppenve indulok utána. Shawn mellém lép.

-Arra gondoltam, hogy megünnepelhetnénk, hogy meggyógyultál. És az ajánlatom nem más mint egy utazás Japánba!-kihúzza a kezeit a zsebéből, és két repjegyet tart elém. Megtorpanok.

-Ne haragudj Shawn, ez mind szép és kedves, de anya úgy sem enged el.-mondom csendesen, majd lehajtott fejjel  ismét elindulok.

-Éppen édesanyád ajánlotta fel. Jó ötletnek hittem, ezért megvalósítottam.-forgatja meg a jegyeket.

Egy pillanatra megállt a szívem, és nem a gondolattól, hogy Japánba utazok. A reménytől, hogy talán mégis érdeklem az anyámat.

***

Sziasztok! Ezúton is szeretném megköszönni a megtekintéseket, a vote-okat és a kommenteket. Sokat jelentenek a számomra! Köszönöm!
Remélem tetszett ez a rész is.

Puszi
Timi
❤❤