A csillagok alatt (S.M. FF.)

21. OTTHON

-Mi?-kérdem elemelve a fejem a válláról. A gondolataim cikáztak, és egyszerűen nem bírtam elhinni, amit hallottam.

-Sajnálom... Tényleg. -válaszol, majd lehajtja a fejét.-Szörnyű érzés lehet.

-Szörnyű?-kérdezem a sírás határán.-Sosem érztél ekkora fájdalmat.-mondtam.

***

Tudjátok milyen csalódni abban az emberben, akiben a legjobban bíztál? Mindig azt hittem, hogy az édesanyám mutatja nekem az egyenes utat. Hiába tudtam, hogy én sosem leszek olyan tökéletes mint a nővéreim, én igyekeztem. Mindig egyenesen jártam, nem beszéltem teli szájjal, és minden unalmas könyvet kiolvastam amit csak az orrom alá dugott. Megtanultam az angol történelmet, és mindent megköszöntem. Anyámnak sosem volt elég. Azt akarta, hogy botlás nélkül járjak, megakadás nélkül olvassam fel a szöveget, és ne egyek túl nagy falatokkal.
Mindig a tökéletesnél többet kért, és én mindig elhittem, hogy egy porba való, tökéletlen lány vagyok. És annak ellenére, hogy én sosem voltam elég jó neki, én szerettem. Szerettem, mert a nővéreimmel olyan kedves volt, és elhittem, hogy velem is ilyen, csak belső szemmel durvábbnak tűnik. Szerettem, mert tökéletes volt.
És szerettem mert az édesanyám volt.

***

Ahogy kiszállok az autóból, és megpillantom a személyeket, akiket rég láttam, nem érzek semmit.
Csak egy asszonyt látok, két lányával az oldalán. Semmit nem jelent a számomra.

-Ó! Natali!-kiáltja az asszony. Így megnézve, annyira tükröződik, mennyire hazug a mosolya. Hazug minden szava, és mozdulata.

-Ne gyere közelebb!-tartom ki kezem.

-Kislányom, hát nem örülsz, hogy itthon vagy?-vihog kínosan.

-Utállak!-süvítem.- Egy hazug, kegyetlen nőszemély vagy!-arckifejezése minden szavamra komorabb lesz.-Tudom, mit műveltél!És egyszerűen undorodom a látványodtól is!

Elmegyek mellette, és teljes magabiztosággal indulok a szobám felé.

-Már összepakoltam!-kiáltja utánam. Kicsit lassabbra veszem a lépteim. A szobám ajtaja előtt két bőrönd áll.
Csak nézem őket. El sem tudom hinni, hogy ez velem történik.

-Segítsek?-érzek egy meleg tenyeret a vállamon.
Bólintok.
A könnyeim utat törnek, és zokogni kezdek.

-Hé!-fordul vissza Shawn,és hatalmas kezei közé zár.

-Köszönöm, hogy vagy nekem.-súgom a pólójába.
Jelenleg a karjai nyújtják nekem az otthont.

***

Sziasztok! Szóval... El kellett tolni holnapra az indulást, ezért itt az új rész! Remélem, hogy tetszik!

Puszi
Timi
❤❤